A hétvégére készülve, a neves Autosport magazin hasonló listája alapján én is összeállítottam a Le Mans-i 24 órás versenyen valaha rajthoz állt autók közül az 50 kedvencemet tartalmazó listát, amit a szombati rajtig hátralévő öt napon tízesével közlök. A lista elkészítése során egyetlen kritériumot vettem figyelembe: az autónak legalább egyszer rajthoz kellett állnia Le Mans-ban, de sem a helyezések, sem az innovatív megoldások nem befolyásolták az egyes típusok helyezését.
20. Audi R8
Amikor először belenéztem a Le Mans-i 24 órásba, épp az Audi R8 volt az uralkodó, még ha már uralkodásának végén is járt és hamarosan átvette helyét a dízel R10. A hatalmas fölénye miatt soha nem volt túl szimpatikus a német márka, de a kezdeti benyomások miatt az R8 jelentette számomra a Le Mans-i prototípust, ezért van helye a listán. Az Audi eddigi 11 győzelméből 5-öt ez a típus szerzett, így ez a németek legsikeresebb autója és amióta három éves ciklusokban gondolkoznak a konstruktőrök, azóta jócskán csökkent az esélye, hogy egy típussal túlszárnyalják ezt az eredményt. Tulajdonképpen az R8 program is három éves volt, 2000-2002-ig nyert a gyári Joest csapat, mindháromszor a Kristensen-Biela-Pirro triumvirátussal a volánnál, majd három évig privát csapatok használták az autókat és így is győztek 2004-ben és 2005-ben.
19. Renault-Alpine A442
A Renault név összeforrt a turbómotorok F1-es meghonosításával, de a feltöltéses technikát nem a formula autók között alkalmazták először, hanem a sportkocsiknál. 1976-ban, az új Group 6 szabályok bevezetésével egy időben vetették be először a kétliteres turbómotorral hajtott A442-t, de két évig csak a Porsche hátát látták, a kockás zászlót viszont nem. 1978-ra elkészült a továbbfejlesztett A443, de az összetett győzelmet az A442B-vel szerezte meg Didier Pironi és Jean-Pierre Jaussaud.
18. Peugeot 908 HDi FAP
Az R8-nál már említettem, hogy nem voltam nagy rajongója az Audinak, így inkább a Peugeot sikeréért szorítottam a 24 óráson, ami nagy küzdelmek árán, de megszületett 2009-ben. A Peugeot a német konkurenciához hasonlóan dízel technológiával kívánta meghódítani Le Mans-t és már a bemutatkozásuk is jól sikerült, 2007-ben egy második hellyel jelezték az Audinak, hogy komolyan kell velük számolni. Egy évvel később már kevesebb mint egy kört kaptak a győztes Auditól, de az R10 TDI gyári színekben veretlen maradt. A franciák ideje akkor jött el amikor az Audi az új R15-tel kissé mellé nyúlt és a Brabham-Gené-Wurz autó vezetésével kettős győzelmet arattak. A 908 HDi FAP utolsó versenye viszont totális kudarccal végződött: a négy autóból három motorproblémával, egy a felfüggesztés hibája miatt kiesett. A 2011-es szabályváltozások szerint készült új 908-as újra megfuttatta az Audit a sikeréért, 2-3-4-ek lettek, 5. helyen pedig egy régi 908-as ért célba, ám a biztató eredmény ellenére év végén a franciák elkaszálták a versenyprogramot.
17. Porsche 906
A Porsche 906 előkelő helyezését nehéz megindokolni, a hatvanas években nem ez volt a márka legsikeresebb autója és nem is az a kifejezett szépség, a 908-as mindkét szempont szerint előtte végezne, én valahogy mégis ezt a kis kétliteres hathengeres boxermotorral hajtott autót kedvelem jobban. Egyébként nem szerepelt rosszul Le Mans-ban, 1966-os debütálásakor 4-5-6-7. helyeken értek célba a gyári autók a 7 literes Fordok mögött és egy évvel később is jók voltak a 7-8. helyre, de ekkor már az utódmodell 907-es és 910-es előttük végzett. '68-ban aztán a 8 hengeres 908-as végleg elavulttá tette a típust és már privát csapatok sem versenyeztek vele a La Sarthe-on.
16. Porsche 911 GT1
A kilencvenes években az volt a legszebb, hogy nem volt egyértelmű, melyik kategóriából kerül majd ki az összetett győztes. A GT1-es autók, amelyek többsége a mai GT-kkel ellentétben csak nyomokban emlékeztettek utcai autóra, legalább olyan esélyesek voltak mint a nyitott prototípusok. A Porsche a 911 GT1-es változatával próbálkozott 1996-97-ben, de mindkétszer alulmaradtak a Joest-féle TWR-Porschékkal szemben. '98-ban már nem bíztak semmit a véletlenre, a nyitott LMP-ket is gondozásuk alá vették, miközben jelentős fejlesztéseket eszközöltek a 911 GT1-en, a sors fintora, hogy ezúttal már a GT-k bizonyultak jobbnak és a roppant erős konkurencia előtt megnyerték Le Mans-t, így a márka alapításának 50. évfordulóját kettős győzelemmel ünnepelhették a németek.
15. Audi R18
Az Audiról alkotott képem akkor kezdett változni, amikor megláttam az első képeket az új R18-asról. Annyira meghökkentő látvány volt, mintha valami nem e világi jármű lenne, azt gondoltam, egyszerűen nem lehet, hogy ami ilyen brutálisan jól néz ki, az ne nyerjen. De nyert. 2011-ben az egyetlen talpon maradt autó egy hajszállal előzte meg a négy Peugeot-t, akkor még szimplán dízelmotorral. Tavaly már a dízel-elektromos négykerék-hajtású változat szerezte meg az első két helyet, a könnyített dízelek pedig bejöttek harmadiknak és ötödiknek. Idén már csak az e-tron quattrók indulnak, természetesen most is ők a toronymagas esélyesek és Benoit Tréluyer, Marcel Fässler és André Lotterer megismételhetik azt, ami eddig csak a Biela-Kristensen-Pirro hármasnak sikerült: zsinórban háromszor nyerni ugyanazzal a legénységgel és ugyanazzal a típussal.
14. Ferrari 365 GTB/4 Daytona
Ahogy a nevéből is látszik, a típus Daytonában alapozta meg a hírnevét, de Le Mans-ban teljesedett ki. Az 1968-ban bemutatott, Pininfarina formatervű kupé debütálására 1971-ig kellett várni, ekkor viszont rögtön az összetett 5. helyén és a GT kategória élén zárt. A következő három évben kategóriájában nem talált legyőzőre Le Mans-ban, sok bosszúságot okozva a privát porschés csapatoknak, akik végül 1975-ben, a Ferrari utolsó évében tudták legyőzni ezt a gyönyörű kupét.
13. Ferrari 512 BB/LM
Egy újabb Ferrari GT, ami elődjével ellentétben már közel sem volt olyan sikeres. A Group 5 őrületből az olaszok is kivették a részüket, de az 512 BB/LM egyszerűen túl nehéz és túl gyenge volt ahhoz, hogy érdemben felvegye a versenyt a világverő Porsche 935-tel. 1979-ben debütált egy 12. hellyel, később sikerült több top10-es eredményt elérnie, a csúcsot az 1981-ben elért 5. hely jelentette, mellyel megnyerte az IMSA GTX kategóriát. '82 után a többi Gr.5-ös autóval együtt eltűnt az európai pályákról, helyüket gyorsan átvették a C-csoportos gépek.
12. Porsche 356B Abarth GTL
Az Abarth név hallatán a legtöbben a Fiatra és a felpaprikázott 600-asokra gondolnak, de Carlo Abarth a Porsche felkérésére is dolgozott, az együttműködés gyümölcse, a 356B alapjaira épülő Carrera Abarth GTL 1960-ban indult először Le Mans-ban. Herbert Linge és Heini Walter az összetett 10. helyen végeztek legjobb porschés egységként, megelőzve a középmotoros 718-asokat is. A következő évben Linge és Ben Pon megismételte az eredményt, egy évvel később pedig Edgar Barth és Hans Herrmann a típus legjobb eredményének számító 7. helyen zárt.
11. BMW 320 Gr.5
A 320 Gr.5 talán a legnagyobb kedvencem az autóversenyzés minden ágát figyelembe véve, de a típus történetében Le Mans annyira marginális szerepet játszott, hogy nem volt szívem betenni a top10-be. Mindössze egyetlen példány indult egy alkalommal, az 1977-es versenyre nevezett az első BMW Art Car-ral hírnevet szerző Hervé Poulain Marcel Mignot-val. Az autót a 2 literes szívómotor hajtotta, a típus első évében még szó sem volt 1,4-es turbóról. Poulain különlegessé akarta tenni a Le Mans-i fellépését, így ez az autó is egyedi festést kapott, amit Roy Lichtenstein készített. Ezzel Poulain '75-ös autója és a '76-os gyári CSL Turbo után ez lett a harmadik Art Car. A francia páros 287 kört teljesítve az összetett 9. helyén zárt, kategóriájukban pedig másodikok lettek.
A korábbi részek itt érhetők el: 21-30 31-40 41-50
