Azt hiszem a Lancia Stratost senkinek nem kell bemutatni, a hetvenes évek egyik legjobb raliautója ma is a rajongók nagy kedvence. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy a Stratost pályaversenyeken is indította a Lancia, habár eredményei meg sem közelítették a rali-világbajnokságon elért sikereit. A Group 5 kategóriában a közvetlen ellenfelek ellen nem sok babér termett, de a Lanciánál megtalálták azt a környezetet, ahol sikert arathattak ezzel a változattal is.
Stratos Turbo a gyárudvaron, mögötte a Gr.4-es raliváltozat. Vitatható, hogy a módosítások jót tettek-e az autó szépségének, az viszont biztos, hogy ez volt a valaha készült egyik legvérmesebb küllemű versenyautó
A Stratost azzal a céllal tervezték, hogy a rali versenyeken felváltsa a korosodó Fulviát és visszarepítse a Lanciát a csúcsra. A fürge Alpine-Renault-k ellen egy hasonló felépítésű autót kívántak indítani, így a középmotoros elrendezés mellett döntöttek. Erőforrásnak a Ferrari 2,4 literes Dino V6-osát választották. A Stratos ebben a formájában addig nem látott sikereket aratott a rali-világbajnokságon, 1974-76 között zsinórban három vb-címet nyert.
A ralis sikereken felbuzdulva a Lanciánál úgy döntöttek, elkészítik a pályaversenyzésre szánt változatát is az autónak. A Stratos a rali mellett főleg országúti versenyeken indult, mint a Targa Florio, vagy az autósok számára is megrendezett Tour de France és Giro d'Italia. Az új autót azonban már a sportautó világbajnokságon tervezték indítani, méghozzá az 1976-ban debütáló, új Group 5 kategóriában. A korábbi Ferrari-versenyző Mike Parkes vezette projekt eredményeként megszületett az extrém karosszéria szélesítésekkel ellátott, 560 lóerős turbómotorral szerelt Stratos Turbo. A feltöltéses motort korábban már tesztelték a raliautóban, sőt egy példány 1976-ban Le Mans-ban is megfordult, de az igazi erőpróba akkor kezdődött, amikor először rajthoz állt az új, drasztikusan átépített Stratos.
Pinto / Bernacchini, Giro d'Italia, 1976
Az elkészült két példányból egyelőre egyet indítottak, de az út eleje igen rögösnek bizonyult. Mugellóban túlmelegedés, Vallelungában az ötsebességes ZF váltó hibája miatt nem tudták teljesíteni a versenyt. A mélypont Zeltwegben érkezett el, amikor ismét túlmelegedett az autó, de ezúttal ki is égett. A kis karosszériába épített nagy motor a rali változat esetében is sokszor okozott túlmelegedést, a turbófeltöltő alkalmazásával pedig csak nőtt a probléma valószínűsége. Pedig az autó nem volt reménytelen, Vallelungában a két Porsche 935 mögött a harmadik helyre kvalifikálta az autót a Vittorio Brambilla-Carlo Facetti páros, megelőzve a három gyári BMW 3.5 CSL-t.
A zeltwegi tűzeset
Az ausztriai tűzeset visszavetette a versenyprogramot, 1976-ban már csak egy futamon állt rajthoz a Stratos Turbo, októberben, a bajnokságon kívüli Giro d'Italián. A francia Tour de France Automobile mintájára létrehozott verseny leginkább egy hosszútávú országúti ralira hasonlított, de mivel aszfalton rendezték, a mezőnyben vegyesen megtalálhatóak voltak a sportkocsik és a raliautók is, a hetvenes évek közepén amúgy sem vált még el olyan élesen a két kategória, mint napjainkban. A Lancia Corse ezúttal mindkét autót nevezte, a Pinto-Bernacchini páros balesetet szenvedett, a Facetti-Soldano egység viszont megnyerte a versenyt.
Stratos Turbók az 1976-os Giro d'Italia rajtjánál
1977-re jelentősen lecsökkent az aktivitás a Stratos Turbo körül, a világbajnokságon egyáltalán nem indították a típust, az ezúttal júniusban megrendezett Girón rajthoz állt egy példány, de motorhibával feladta a küzdelmet. Két hónappal később Mike Parkes közúti balesetben életét vesztette, ez pedig a program végét jelentette. A '77-es Girón indított autót Japánba szállították, hogy Fujiban versenyezzen, de a futamot végül nem rendezték meg, az autó pedig a szigetországban maradt, csak az ezredfordulón tért vissza Európába.
1977-ben a Marlboro festést felváltotta az Alitalia
A Stratos Turbo program nem volt hosszú életű és kiemelkedő eredményeket sem hozott, de a Lancia fontos tapasztalatokat szerzett a típussal, amelyeket később a sikeres Beta Montecarlo Turbónál kamatoztathattak.
Megjegyzés: turbómotoros Stratosok a fent részletezett időszak előtt, alatt és után is indultak sportautó versenyeken, nem egyszer a Group 5 kategóriában nevezve, de az írás célja kifejezetten a módosított karosszériájú gyári autók bemutatása volt.
