... Makes me want to shake hands with the whole of Finland" - szólt a kevésbé ismert, de az igazságot kiválóan látó Half Man Half Biscuit zenekar dala. Hannu Mikkola, a hetvenes-nyolcvanas évek egyik legmeghatározóbb raliversenyzője számos gyártó autóját vezette, de egy valami állandó volt: minden típussal a győzelemre hajtott. 31 éves pályafutása a rali hőskorában kezdődött, ott volt a maratoni ralikon, majd a világbajnokság elindulásánál, a nyolcvanas években a kezei között formálta át a sportot a forradalmi Audi Quattro, bajnok volt a B-csoport fergetegében, és még vezette az A-csoportos gépeket is. Ezúttal az ő autói közül válogattam.
FENT: A Volvo PV544 az ötvenes évek végének, hatvanas évek elejének egyik sikertípusa volt. Elsősorban a svéd gyári pilóták, Gunnar Andersson és Tom Trana révén vált ismertté, akik Európa-bajnokságot nyertek vele, de 1963-ban a fiatal Mikkola is egy ilyen autóval kezdte pályafutását.
LENT: Első komoly sikereit a hatvanas évek végén, a Ford Escort Twin Cammel érte el (a képen valószínűleg nem ő látható, de a TC-ről nehéz jó felvételt találni). 1968 és 1970 között zsinórban háromszor nyerte meg az Ezer tó-ralit, később még négy alkalommal végzett első helyen hazája legnagyobb versenyén, ez a mai napig rekordnak számít.
FENT: Mikkola és Gunnar Palm Escort 1850GT-je, amivel megnyerték az 1970-es London-Mexikóváros maratoni ralit. A verseny apropóját a közelgő futball világbajnokság adta, amit 1966-ben Anglia, négy évvel később Mexikó rendezett, innen a rajt és a cél helyszíne. A Ford az Escort speciális változatával készült a versenyre, az öt nevezett autó mindegyikébe a Kent motor 1850 cm³-es változatát szerelték, de ez a variáns később nem terjedt el a versenyautókban.
LENT: A legendás Escort RS1600, a Ford első igazán kiemelkedő raliautója. Mikkola 1972-ben, első nem afrikaiként megnyerte vele a Szafari-ralit, a következő évben negyedik lett Monte Carlóban, az első világbajnoki futamon, 1974-ben pedig megszerezte első világbajnoki győzelmét, hol máshol, mint Finnországban.
FENT: Egyetlen vb-futam erejéig Mikkola beült ebbe a Volvo 142S-be (a kép egy veterán versenyen készült) az 1973-as Ezer tó-ralin. A negyedik helyért küzdött, amikor az utolsó szakaszon egy óriási ugratót követő földet érésnél navigátora, Erkki Rautanen háta megsérült. Mikkola kórházba szállította társát, majd behajtott a célba, de kizárták, mert a mitfahrere nélkül jelent meg.
LENT: 1975-ben Jean Todt lett Mikkola navigátora, a páros pedig négy különböző típussal is versenyzett abban az évben. Az afrikai versenyeken a Peugeot 504-esét használták és Marokkóban győzni is tudtak.
FENT: Három versenyen a Fiat Abarth 124 Rallye-val indultak, Monte Carlóban és Portugáliában a második helyen végeztek, Svédországban viszont kiestek. A harmadik típus, amit használtak, a Toyota Celica volt.
LENT: A '75-ös Ezer tó-rali különleges volt több szempontból is. Ez volt az egyetlen verseny az évben, amikor nem Todt ült Mikkola mellett és ez volt az egyetlen futam, amikor finnünk a Toyota Corollát vezette. Természetesen ezzel is győzött.
FENT: 1976-ban folytatta az együttműködést Jean Todttal és továbbra is gyakran cseréltek autót. Peugeot 504 Coupé, Peugeot 104 és Toyota Corolla szerepelt a listán, de az eredmények már nem jöttek. Mikkola számára megint hazai versenye volt a fénypont, a képen látható Toyota Celicával harmadik lett, ez volt egyetlen dobogós helyezése az évben. Ami miatt különösen fontos ez a verseny, hogy ez volt az első futam, ahol Arne Hertz volt a navigátora. A svéd egészen 1990-ig kitartott mellette.
LENT: 1978-ban visszatért a Ford Escorthoz, de ekkor már az RS1800 képviselte a kék oválos márkát a legmagasabb szinten. A váltás a legjobbkor jött, végre egy igazán ütőképes kocsit vezethetett és a Ford is egyre komolyabban vette a világbajnokságot. Mikkola és Hertz második lett Svédországban és Portugáliában és első alkalommal győztek a nagy presztízsű RAC Rally-n. Továbbá megnyerték a Skót-ralit is, ami ugyan nem számított be a világbajnokságba, a versenyzők számára kiírt kupasorozatba viszont igen, ebben a nem hivatalos világbajnokságban a harmadik helyen végeztek.
FENT: 1979 Mikkola és Björn Waldegard párharcáról marad emlékezetes. Mikkola az Escorttal nyert Portugáliában, Új-Zélandon és Nagy Britanniában, de a világbajnoki pontversenyben végül egy ponttal kikapott svéd csapattársától, aki az első hivatalos rali-világbajnok lett. Kiemelkedő teljesítményüknek köszönhetően a Ford végre megnyerte a gyártók bajnokságát.
LENT: Az afrikai versenyeken mindkét versenyző a Mercedes 450 SLC 5.0 modelljével indult. Mikkola második lett Kenyában, Elefántcsontparton pedig megszerezte szezonbeli negyedik győzelmét.
FENT: A világbajnokság megnyerése után a Ford kivonult a sorozatból, 1980-ban Mikkola egy privát Escorttal és Mercedes 500 SLC-vel indult felváltva. Mindkét típussal a második hely volt a legjobb eredménye, de győzelem nélkül is a bajnokság második helyén zárt. A Mercedes ekkor érte el legjobb eredményét, negyedik lett a gyártók között.
LENT: 1981-ben leszerződött a komoly terveket szövő Audihoz. Az összkerékhajtásról addig minden gyártó azt gondolta, hogy túl bonyolult és nehéz ahhoz, hogy eredményesen használható legyen a sportban, így amikor az idény második versenyén, Svédországban Mikkola tönkre verte a mezőnyt, villámcsapásként érte a konkurenciát a felismerés, hogy a németek használható technikát alkottak. A Quattro öthengeres turbómotorja révén teljesítményben is új szintre lépett. Mikkola két győzelemmel a vb harmadik helyén zárt.
FENT: 1982-ben az Audi fölénye már megkérdőjelezhetetlen volt, megnyerték a konstruktőri világbajnokságot. Egyéniben viszont a három audis pilóta kikapott az Opellel bravúros sikert arató Walter Röhrltől. Mikkola ismét két győzelemmel zárt a harmadik helyen, csapattársa, Michele Mouton is előtte végzett. A RAC Rally-t öt éven belül rekordot jelentő negyedik alkalommal nyerte meg.
LENT: 1983-ban már senki nem tudta megállítani a 41 éves finnt, győzött Svédországban, Portugáliában, Argentínában és Finnországban, év végén pedig megszerezte pályafutása egyetlen világbajnoki címét. Röhrl és Alén viszont elvitte a konstruktőri címet a Lanciának. Korzikán debütált az A1-et váltó Quattro A2, az elődénél kicsivel kisebb (2109 cm³-es) motorral és 1000 kg-os tömeggel.
FENT: Mikkola úton egyetlen 1984-es győzelme felé Portugáliában. Ez az év Stig Blomqvistról szólt, aki az A2-vel és a Korzikán debütáló rövid tengelytávú Sport Quattróval megnyerte a világbajnokságot. Mikkolának ismét be kellett érnie a második hellyel, az Audi viszont visszahódította a gyártói vb-címet.
LENT: 1985-ben debütált a Quattro csúcsváltozata, az S1, de már ez sem segített az Audin, az orrmotoros konstrukció behozhatatlan hátrányt jelentett, az újabb, középmotoros Peugeot és Lancia modellekkel szemben. 1986-ban a tragikus Portugál- és Korzika-rali után kivonultak a bajnokságból. Mikkola két év alatt mindössze hat vb-futamon indult, legjobb eredménye a '86-os Monte Carlo-ralin elért harmadik helyezése volt.
FENT: 1987-ben visszatértek az A-csoportos 200 Quattróval, a Szafari-ralin pedig Mikkola megszerezte önmaga és az Audi utolsó világbajnoki győzelmét. A csapat második lett a konstruktőri pontversenyben, de ez volt a hattyúdal, a következő pár évben még hébe-hóba indultak Audik a vb-n, néhány dobogónál komolyabb eredményt viszont már nem értek el. Mikkola 8. helyen végzett a bajnokságban, majd új csapat után nézett.
LENT: 1988-ban csatlakozott a Mazda alakulatához. A 323 4WD nem volt reménytelen konstrukció, elért pár szép eredményt, de ezek már Timo Salonen és Ingvar Carlsson nevéhez fűződtek. Mikkola erejéből néhány pontszerző helynél többre nem futotta és 1991 végén a Mazdával együtt visszavonult. 1993-ban egy-egy futam erejéig visszatért a Subaru és a Toyota színeiben, Finnországban egy hetedik hellyel búcsúzott el végleg a világbajnokságtól, 51 éves korában.
