Az 1986-os Formula-1-es szezon sok szempontból emlékezetes. A turbómotorok ekkor érték el csúcsteljesítményüket, amelyet azóta sem tudtak megközelíteni a királykategóriában. Ez volt az egyetlen év, amikor a korszak négy legjobb pilótája, Ayrton Senna, Alain Prost, Nelson Piquet és Nigel Mansell egyaránt reális eséllyel küzdött a világbajnoki címért. Rekordidő alatt elkészült a Hungaroring és megrendezték az első Magyar Nagydíjat, ami hatalmas sikernek bizonyult. A bajnoki cím sorsa csak az utolsó versenyen, drámai körülmények között dőlt el. De a tragédia sem kerülte el a száguldó cirkuszt, négy év után újabb halálos baleset emlékeztetett mindenkit, hogy ez még mindig egy nagyon veszélyes sport.
A Négyek Bandája, ahogy akkoriban nevezték őket. A kép születésekor még Senna, Prost, Mansell és Piquet is reménykedhetett, hogy ő nyeri a világbajnokságot
Az idény rögtön egy komoly veszteséggel indult: Niki Lauda, a sportág egyik legnagyobb alakja másodszor és ezúttal véglegesen visszavonult. Hasonló horderejű volt a Renault és az Alfa Romeo kivonulása, motorszállítóként ugyan mindkét márka továbbra is részt vett a világbajnokságon, de klasszikus gyári csapata innentől már csak a Ferrarinak volt. Ugyanakkor a BMW-nek, Hondának, Renault-nak, Porschének is megvolt a kiemelt csapata, amely a gyakorlatban gyári alakulatként funkcionált.
A címvédő a francia Alain Prost volt, aki két második helyet követően megérdemelten nyerte az 1985-ös világbajnokságot. Kevesen vitatták, hogy ekkor ő volt a legjobb pilóta a mezőnyben. A McLaren a visszavonuló Lauda helyére 1982 bajnokát, Keke Rosberget szerződtette, aki a Williamstől egy bajnoki bronzzal búcsúzott. A csapat harmadik éve használta az MP4/2 konstrukciót, amely az előző év végén már egyre nehezebben tartotta a tempót a folyamatosan erősödő Williams-Hondákkal.
Frank Williams igazi nagy halat fogott, amikor Rosberg helyére a kétszeres világbajnok Nelson Piquet-t szerződtette. Eredményei alapján a brazil joggal pályázott az első számú versenyző posztjára, de ehhez csapattársának is volt egy-két szava. Nigel Mansell az elmúlt évben végre rálépett a győzelmi ösvényre és két első hellyel jelezte, hogy kész Keke örökébe lépni. Az FW11-gyel Patrick Head és Frank Dernie megalkották a mezőny legjobb autóját és a kiváló Honda motoroknak köszönhetően a bajnokság egyik esélyesének számítottak.
A Williams megépítette a legjobb autót, a Honda pedig a legjobb motort és mint év közben kiderült, a legerősebb pilótapárosa is Frank Williams-nek volt
A Brabhamnél Bernie Ecclestone Piquet helyére visszahívta Riccardo Patresét, csapattársa a Lotustól távozó Elio de Angelis lett. Gordon Murray extrém lapos autót tervezett a BT55 formájában, de a konstrukció rengeteg kompromisszummal járt, a motort is csak 18°-ban megdöntve tudták beépíteni. A típussal sok gond volt, ráadásul a Pirelli gumijai sem teljesítettek olyan jól, mint a legjobb csapatok által használt Goodyear abroncsok. Pedig a BMW megépítette számukra a Formula-1 történetének legerősebb motorját.
De Angelis a BT55-tel. Ez volt Gordon Murray utolsó műve a Brabhamnél, mielőtt a McLarenhez távozott
Az 1,5 literes sornégyes M12/13/1 egység az időmérőn valahol az 1200-1400 lóerős tartományban teljesített. A kvalifikációra minden gyártó külön motorokat készített, amelyek pár körön keresztül képesek voltak elviselni a feltekert turbónyomással járó teljesítménytöbbletet, majd röviddel a gyors kör után megadták magukat. A sebességváltókból és a gumikból szintén készültek speciálisan az időmérőkre szánt változatok. A motorok teljesítményét sokáig nem is tudták pontosan meghatározni, egyszerűen nem állt rendelkezésre ehhez a technológia. 1000 lóerő felett csak becsült adatokat tudtak adni a mérnökök, 0,1 bar töltőnyomás növekedésnél 20 lóerő többlettel kalkuláltak. A versenymotorok 750-850 lóerőre voltak képesek.
Ayrton Senna második idényét kezdte a Lotus-Renault-nál, bravúros bemutatkozását a Tolemannel két győzelem követte a fekete-arany autóval 1985-ben. Ekkor még úgy tűnt, a brazil visszavezetheti a csapatot abba a magasságba, ahol a hatvanas-hetvenes években volt. Csapattársa a skót főnemes Johnny Dumfries lett, akinek ez volt egyetlen idénye az F1-ben, két évvel később viszont megnyerte a Le Mans-i 24 órást.
Ayrton Senna 1986-ban végképp megkerülhetetlen alakjává vált a Formula-1-nek
Új, ambiciózus istállóval bővült a mezőny a Benetton képében. A Benetton család két évig volt az Alfa Romeo főszponzora, majd megvásárolták a Tolemant és 1986-tól saját nevükön indították a csapatot. A BMW-motorral felszerelt autókat két tehetséges versenyző, Teo Fabi és Gerhard Berger vezették.
A Ferrari változatlanul Michele Alboretóval és Stefan Johanssonnal képzelte el a jövőt. Alboreto '85-ben az egyetlen komoly kihívója volt Prostnak, de megbízhatatlan autója főleg a szezonhajrában hagyta cserben sokszor, így a francia már két futammal a vége előtt bebiztosíthatta első bajnoki címét. Az új F1/86-tal szakítottak a Ferrarira a turbókorszakban jellemző kecses autókkal és a McLarenhez hasonló robusztus gépet alkottak. Az autó katasztrofális volt, Alboreto mindössze egyszer állhatott dobogóra, de Johanssonnak volt néhány jó futama.
A Ferrari egy év alatt bajnokesélyesből középcsapattá vedlett vissza, az F1/86-tal még futamot sem tudtak nyerni
A versenynaptár a szokásos tizenhat futamból állt, de két ponton változott az előző évhez képest. Kikerült a patinás Holland és Dél-Afrikai Nagydíj, tizenhat év után visszatért Mexikó és új helyszínként debütált Magyarország. A végelszámolásba csak a tizenegy legjobb eredmény számított be, pontokat az első hat helyért osztottak 9-6-4-3-2-1 sorrendben.
A szezon Brazíliában kezdődött és a helyi szurkolóknak nem kellett csalódniuk. Senna megnyerte az időmérőt és a futamot is vezette a kerékcserékig. Mansell már az első körben megpróbálta megelőzni, de autóik összeértek és a brit a korlátban fejezte be a versenyt. Úgy tűnt Prost meglepetést okozhat egy kiállásos taktikájával, de McLarenjében megadta magát a motor, csakúgy mint Rosbergében. Az utolsó kiállások után Piquet megelőzte Sennát és előnyét megtartva megnyerte első versenyét a Williams-szel. Senna lett a második, mögöttük a két Ligier ért be Laffite-Arnoux sorrendben.
Senna és Piquet közösen lengetik a brazil zászlót hazai versenyük dobogóján
Senna Spanyolországban is a pole-ból indulhatott és nyomában a két Williams-szel megindult szezonbeli első győzelme felé. A szórakoztatásért ezúttal Mansell felelt. Előbb megelőzte Piquet-t, majd Sennát is, de túl sokáig maradt kinn használt gumikon és két kanyaron belül elment mellette Senna és a felkapaszkodó Prost is. Piquet közben kiállt motorhibával. Mansell kerékcseréje után gyorsan ledolgozta hátrányát, megelőzte Prostot és az utolsó körökben már Sennát ostromolta. Az utolsó kör végén szánta el magát előzésre és fej-fej mellett intették le őket, Senna mindössze 14 ezredmásodperccel nyerte a jerezi futamot. Két forduló után Senna hat ponttal vezetett Piquet előtt.
A leintéskor Senna és Mansell között mindössze 0,014 másodperc volt a különbség
Az FIA az elmúlt években rendelkezésre álló 220 literről 1986-ban 195 literre csökkentette az egy futam alatt felhasználható üzemanyag mennyiségét. Először Imolában kerültek bajba a versenyzők emiatt. Szokás szerint Senna indulhatott az élről, de korán kiállt kerékcsapágy problémával, hasonlóan járt csapattársa is. Mansell autójában a motor mondta fel a szolgálatot. A verseny nagy részében Prost vezetett, de a legutolsó körben kifogyott az üzemanyaga, valahogy mégis beevickélt a célba és megnyerte a San Marinó-i Nagydíjat. Piquet lett a második, Berger pedig megszerezte a Benetton első dobogós helyezését. A két brazil egyenlő ponttal állt a bajnokság élén, Prost két egységgel maradt el tőlük.
Először Monacóban sikerült legyőzni Sennát az időmérőn, Prost és Mansell is jobb időt futott, mint a Lotus versenyzője. A Professzornak innentől ez már jutalomjáték volt és a leggyorsabb kört is megfutva zsinórban harmadszor nyert a városi pályán. Mögötte az utcai pályákon kiválóan teljesítő, magát a kilencedik helyről előreverekedő Rosberget intették le, Senna harmadik, Mansell negyedik lett. Piquet hetedikként már nem kapott pontot, őt a két Ligier is megelőzte. Összetettben Prost-Senna-Piquet-Rosberg-Mansell volt a sorrend. Kettős győzelmének köszönhetően a McLaren átvette az első helyet az addig vezető Williams-től.
Rosberg Monacóban szerezte egyetlen dobogós helyezését, második lett csapattársa mögött
Négy nappal később a Brabham istálló a Paul Ricard pályán tesztelt, amikor Elio de Angelis halálos balesetet szenvedett. Autójáról nagy sebességnél leszakadt a hátsó terelőszárny és a BT55 a korláton átbukva kigyulladt. De Angelis a balesettől csak kulcscsonttörést és kisebb égési sérüléseket szenvedett, de a lassú beavatkozás miatt autójában rekedve kritikus mennyiségű füstöt lélegzett be. Helikopterrel Marseille-be szállították, de 29 órával később belehalt a füstmérgezésbe. A rendkívül népszerű versenyző 1979-ben a Shadow-nál kezdte pályafutását, majd hat évig versenyzett a Lotusnál, ahol két győzelmet szerzett és 1984-ben a bajnokság harmadik helyén zárt. A Brabhamnél mindössze négy futamot teljesített.
Elio de Angelis
Halálának jelentős szerepe volt abban, hogy 1987-88-ban fokozatosan korlátozták a turbónyomást, 1989-től pedig betiltották a turbómotorokat a Formula-1-ben. Az F1-es mezőny többé nem használhatta a Paul Ricard 5,8 km-es változatát, már 1986-ban is a 3,8 km-es, kevésbé népszerű vonalvezetésen futották a Francia Nagydíjat. De Angelis ülését Derek Warwick kapta meg a Brabhamnél.
Belgiumban Piquet nyerte az időmérőt, mellőle a bombaerős BMW-motornak köszönhetően Gerhard Berger rajtolhatott. Klasszikus spa-i rajttal indult a futam: Piquet simán eljött, de mögötte a La Source-ban többen összeakadtak, az első kör végén Bergernek és Prostnak is ki kellett állnia a boxba. Senna vette át a második helyet, őt Mansell és a két Ferrari követte. A második körben Mansell elment Senna mellett és miután a csapattársa autójában a turbó beadta a kulcsot, átvette a vezetést. Az élbolyban már nem történt változás, a brit megszerezte szezonbeli első győzelmét, mögötte Sennát, Johanssont és Alboretót indtették le. Prost hatodik lett, így elveszítette összetett első helyét, ismét Senna állt az élre.
Négy európai futam után a mezőny átköltözött Észak-Amerikába. Folytatódott Mansell jó szériája, Montrealban az első rajtkockából indulva nyert. A többi élmenő is jól szerepelt, az angol mellé Prost és Piquet állhatott fel a dobogóra, mögöttük Rosberg és Senna ért célba. Ez volt az utolsó verseny az eredeti, a hajtűkanyart követő boxutcával, legközelebb 1988-ban rendezett nagydíjat Montreal, akkor már a mai helyüket elfoglaló boxokkal. A pontverseny rendkívül szoros volt, Prost két ponttal átvette a vezetést Sennától, akit Mansell is beért. A Williams visszavette az első helyet a csapatok versenyében.
Detroitban Johansson egy Manselltől kölcsönkapott sisakban versenyzett, mert az övé egyszerűen eltűnt
Detroit már jobban megkavarta a mezőnyt. A rajt után az első sorból rajtoló Senna és Mansell csatázott nagyot, mindketten vezették a versenyt, végül Senna állapodott meg az élen. Negyedtávnál azonban lassú defekt miatt ki kellett állnia a boxba és csak a nyolcadik helyre tudott visszajönni. Az élen ekkor a két Ligier haladt, előbb Arnoux, majd Laffite állt az élre, kerékcseréjük után Piquet is vezetett. Miután mindenki letudta a tervezett kiállását, Senna visszavette az első helyet. Piquet megpróbált utánaeredni, de túl sokat vállalt és kicsúszott. Az autót nem sikerült kiemelni a pályáról és pár körrel később ennek meg is lett az áldozata, Arnoux nekiment a Williams-nek, de úgy ítélte meg, hogy folytatni tudja a versenyt. A pályára visszakecmeregve viszont összeütközött Thierry Boutsennel, mindkettőjüket kiütve a további küzdelemből. Senna nyert Laffite és a csendben a dobogó legalsó fokára fellépő Prost előtt, Mansell csak ötödik lett.
Laffite a Ligier szezonbeli legjobb eredményét elérve második lett Detroitban
Európába visszatérve semmi nem változott, Senna és Mansell volt a leggyorsabb Franciaországban is. Ismét a brazil startolhatott az élről, de Mansell lerajtolta. Az üldözés nem tartott sokáig: de Cesaris Minardijában felrobbant a turbó és a pályára folyó olajon megcsúszó Senna a gumifalnak csapta Lotusát. Innentől Mansell győzelmét egyedül Prost veszélyeztette, de a williamses ellen nem volt ellenszer és az idényben elsőként megszerezte harmadik győzelmét. Prost második helyével ismét vezette a tabellát, előnye egy pont volt Mansell és három Senna előtt. A dobogó legalsó fokára Piquet léphetett fel megelőzve Rosberget és a két Ligier-t.
A Brit Nagydíjjal kezdetét vette a szezon második fele. A hazai sajtó Mansellben látta Britannia új reménységét. Tíz év telt el James Hunt bajnoki címe óta, a briteknek soha ennyit nem kellett még várniuk a következő világbajnoki címre. Az időmérőn Piquet ellopta a show-t csapattársa elől és Mansell számára a futam is borzalmasan kezdődött: pár méter után megkotlott az autója. Mögöttük azonban hatalmas rajtbaleset történt, ami miatt meg kellett szakítani a futamot.
A balesetbe legalább hatan keveredtek bele, a legrosszabbul a 42 éves veterán, Jacques Laffite járt, aki mindkét lábát eltörte. Az első aki a segítségére sietett, az orvosi végzettséggel rendelkező Jonathan Palmer volt, ő szintén benne volt a felfordulásban. Az új rekordot jelentő 180. nagydíján résztvevő franciát helikopterrel kórházba szállították és bár idővel teljesen felépült sérüléseiből, F1-es pályafutásának vége volt. Rajta kívül még hárman nem tudtak részt venni az új rajtnál.
Jól járt viszont Mansell, aki bepattanhatott a tartalékautóba és a hosszú mentésnek köszönhetően volt idő áthangolni az eredetileg Piquet-re beállított FW11-et. A rajtja viszont megint nem sikerült jól, ellentétben Piquet-vel. De Mansell egyszerűen megállíthatatlan volt, előbb megelőzte Bergert, majd amikor a brazil melléváltott, őt is. Piquet a verseny végéig szorongatta, de előzni nem tudott. A Williams 110 000 fanatikus szurkoló előtt, a teljes mezőnyt szétzúzva első kettős győzelmét aratta az évben, a harmadik Prostot már körhátrányban intették le. Senna autója a táv harmadánál megállt váltóhiba miatt. A győztes csapatnál külön örömre adott okot, hogy márciusi súlyos autóbalesete óta először vett részt egy nagydíjon a csapatvezető Frank Williams. Mansell életében először vezette a bajnokságot.
Mansell kiváló formában volt, az elmúlt öt futamból négyet megnyert
Brands Hatch szépen búcsúzott a Formula-1-től. A pálya nem kapott új szerződést, mert elavult épületei és csekély bukóterei miatt már nem felelt meg a kor követelményeinek. 1987 óta minden Brit Nagydíjnak Silverstone ad otthont.
A rendkívül gyors hockenheimi pályán némi meglepetésre a McLarenek sajátították ki az első sort, Rosberg pályafutása ötödik és egyben utolsó rajtelsőségét szerezte. Habár a rajtnál Senna és Berger is megelőzte őket, Rosberg hamarosan visszavette a vezetést és nagy csatát vívott az erős versenyt futó Piquet-vel. A brazilnak az is belefért, hogy első kiállásakor Mansell abroncsait kapta meg. Egyszerűen túl korán állt ki és a szerelők az angolt várták, ezért hamarosan újra ki kellett állnia a saját gumijaiért. Ellentmondást nem tűrően megelőzte a két McLarent és megnyerte a Német Nagydíjat. A McLarennél csúnyán elszámolták magukat, egy körrel a vége előtt mindkét autójukból kifogyott az üzemanyag, Rosberget Piquet vitte be a boxba, Prost megpróbálta áttolni a célvonalon autóját, de végül feladta, az 5-6. helyen értékelték őket. Senna lett a második, megelőzve Mansellt és Arnoux-t. Összetettben nem történt helycsere, de győzelmével Piquet fontos lépést tett előre.
Senna (Lotus), Berger (Benetton), Prost (McLaren), Mansell (Williams), Alboreto (Ferrari), Arnoux (Ligier) és Patrese (Brabham) Hockenheimben. A két főszereplő, Piquet és Rosberg valahol előttük jár
Történelmi ponthoz érkezett a világbajnokság Magyarországon. Az akkor rekordnak számító nyolc hónap alatt felhúzott Hungaroringen rendezték a keleti blokk első Formula-1-es versenyét, ami óriási érdeklődést vonzott, vasárnap 200 000 néző látogatott ki a pályára.
Szép gesztussal élt a Hungaroringen a német Zakspeed csapat, a főszponzor West dohánymárkával egyetértésben az egyik autójukon East-re cserélték a feliratot, utalva az első vasfüggönyön túli futamra
Az időmérőt Senna nyerte az egyre jobb formába lendülő Piquet előtt. A rajtnál jól jött el a lotusos brazil, míg a kétszeres világbajnokot Mansell is lerajtolta. De Piquet előbb visszavette a második helyet, majd hamarosan Sennát is megelőzte. A kerékcserék során Senna ismét élre állt, ám az 57. körben Piquet valószínűleg az év előzését bemutatva az 1-es kanyarban maga mögé utasította és a 76 körös verseny végére kényelmes előnyt kiautózva megnyerte az első Magyar Nagydíjat.
Piquet zseniális előzése Sennával szemben a Hungaroring első kanyarjában:
Senna és Mansell egészítette ki a dobogót, Johansson behozta negyediknek a Ferrarit, a másik Lotust vezető Dumfries pedig első pontjait megszerezve ötödik lett. Felejthető hétvégét zárt a McLaren, Prost és Rosberg is műszaki gondokkal küzdött, végül mindketten feladták a küzdelmet. Összetettben továbbra is Mansell vezetett Senna előtt, Piquet feljött a harmadik helyre, Prost hátránya tizenegy pont volt az elsőhöz képest.
A versenynaptár végén elhelyezkedő gyors pályákkal eljött a Benetton ideje. Az Österreichringen Fabi megnyerte az időmérőt, mellőle a hazaiak új kedvence, Berger rajtolhatott. Az osztrák át is vette a vezetést, Fabi ugyan visszaelőzte, de autójában rögtön utána megadta magát a BMW motor. Berger sem húzta sokáig, az akkumulátorral akadt gondja, végül csak hetedik lett. A rendkívül gyors pálya erősen tizedelte a mezőnyt, Senna, Piquet, Mansell és Rosberg sem ért célba. Prost megszerezte harmadik győzelmét, mögötte pedig egészen szokatlan nevek sorakoztak a pontszerző helyeken. A Ferrari szezonbeli legjobb eredményét elérve Alboretót másodikként, Johanssont harmadikként intették le, mögöttük a két Lola-Ford ért célba Jones-Tambay sorrendben, a hatodik pedig az első pontját megszerző Christian Danner lett egy Arrows-BMW-vel. Prostnak a lehető legjobbkor jött ez a győzelem és vetélytársai nullázása, Ausztria után mindössze két pont választotta el a vezető Manselltől.
Prost rendszerint profitálni tudott riválisai kieséseiből
Monzában folytatódott a BMW-motoros csapatok előretörése, az öt legnagyobb végsebességet elérő autó mind a németek erőforrását használta (Berger 352 km/h-s sebességet ért el). Fabi ismét megnyerte az időmérőt, meglepetésre Prost volt a második, de másnap mindketten hamar bajba kerültek. A felvezető körön mindkettejük autója megmakacsolta magát, Fabi a mezőny végéről volt kénytelen rajtolni, Prost csak a boxból indulhatott a tartalékautóval. Még így is jobban jártak mint Senna, aki az első kört sem tudta teljesíteni váltóhiba miatt. A rajt után Berger állt az élre, de hamarosan Mansell megelőzte, a benettonos pedig fokozatosan csúszott hátra. A BMW-sek magas végsebessége kevés volt az üdvösséghez, a két Williams uralta az Olasz Nagydíjat. Piquet és Mansell Brands Hatch-hez hasonlóan szoros csatát vívott, amely a brazil győzelmét hozta. Johansson a tifosi nagy örömére behozta harmadiknak Ferrariját, Berger legjobb BMW-motorosként ötödik lett. Prostot menet közben kizárták, mert már a felvezető kör megkezdése után cserélt autót, de egyébként is elromlott a motorja, így a büntetés nem osztott-szorzott. A kettős győzelemnek köszönhetően a két williamses állt a tabella élén, Mansell előnye öt pont volt Piquet és nyolc Prost előtt, Senna újabb műszaki hibája miatt egyre nehezebb helyzetbe került, hátránya tizenhárom egység volt.
Teo Fabi és Gerhard Berger Monzában. A Benetton-BMW a gyors pályákon képes volt megszorongatni az élmenőket
Portugáliában Senna az utolsó szalmaszálban próbált megkapaszkodni, hogy életben tartsa világbajnoki esélyeit. Egy éve itt aratta első győzelmét és a pole-ból rajtolva lehetősége nyílt az ismétlésre, ám Mansell jobban kapta el a rajtot és fokozatosan ellépett a mezőnytől. Senna megkapta a nyakába Piquet-t és Prostot, akiket egészen az utolsó körig tartani tudott. De ekkor beütött a krach, a Lotusból kifogyott az üzemanyag, Prost bejött másodiknak, a honfitársa üldözése közben megpördülő Piquet harmadiknak, Senna csak negyedik lett, ezzel elszállt minden esélye a bajnokság megnyerésére. Prost második helye ellenére a Williams behozhatatlan előnyre tett szert a McLarennel szemben és két futammal a szezon vége előtt megnyerte harmadik konstruktőri világbajnoki címét. Egyéniben Mansell tíz pontra növelte előnyét Piquet-vel és tizenegyre Prosttal szemben.
Rosberg különleges sárga-fehér színösszeállítással versenyzett Portugáliában, a csapat a Marlboro Lightot reklámozta ezzel
Mansell akár már Mexikóban megnyerhette volna a bajnokságot, ám ez nem az ő versenye volt. Az időmérőn harmadik lett Senna és Piquet mögött, de a futam rajtjánál egyszerűen melléváltott és visszacsúszott az utolsó előtti helyre. Piquet hamar az élre állt, de túl sokszor kellett kereket cserélnie, ami a győzelmébe került. Mexikóvárosban minden a gumikon dőlt el, Prost egyszer, Senna és Mansell kétszer, Piquet háromszor állt ki friss abroncsokért. A hunyó a negyedik helyről rajtoló Berger volt, aki strapabíró Pirellijeinek köszönhetően boxkiállás nélkül tudta teljesíteni a távot megszerezve ezzel saját és a Benetton istálló első győzelmét. Prost és Senna állhatott még dobogóra, Piquet körhátrányban csak negyedik lett, épp megelőzve az ötödik helyig felkapaszkodó Mansellt.
Berger és a Benetton is először nyert a Formula-1-ben, a BMW turbómotornak viszont ez volt az utolsó sikere
A döntés Adelaide-re maradt. Mivel csak a legjobb tizenegy eredmény számított, Mansell 72 pontjából csak 70 szerepelt a tabellán, Prost hasonló okból egy pontot veszítve 64 egységgel állt, Piquet-nek eggyel volt kevesebb. A bajnokság megnyeréséhez Mansellnek elég volt az első háromban végeznie vagy elég volt ha sem Prost, sem Piquet nem nyer. A két üldözőnek egyaránt győznie kellett, úgy, hogy Mansell nem végez negyediknél jobb pozícióban.
Mansell semmit nem akart a véletlenre bízni és megszerezte az utcai pályán kulcsfontosságú első rajthelyet. A rajtja azonban nem sokat javult Mexikó óta és az első kör végére már Senna, Piquet és Rosberg is megelőzte. Piquet egyúttal leküzdötte Sennát is, de csak a hetedik körig haladhatott a bajnoki címéhez elengedhetetlen első helyen. Az utcai harcos Rosberg még utoljára megmutatta mit tud, megelőzte a brazilokat és ellépett a mezőnytől. Piquet megpördült és visszacsúszott, Prost defekttel kiállt a boxba. Mansell mégsem dőlhetett hátra, csapattársa gyorsan visszaküzdötte magát és hamarosan Piquet-Mansell-Prost sorrendben üldözték a még mindig vezető Rosberget.
A finn nem búcsúzhatott győzelemmel a száguldó cirkusztól, mert a 63. körben a jobb hátsó gumija megadta magát és kiesett. Bár saját bevallása szerint amúgy sem nyert volna, mert hacsak Prost nem esik ki a versenyből, akkor maga elé engedte volna a franciát. Az igazi dráma egy körrel később jött: Mansell bal hátsója felrobbant, leszakítva a kereket és kiütve a britet a versenyből. A Williams vezetése látva a két balesetet, gyorsan behívta állva maradt autóját egy biztonsági kerékcserére.
Mansell drámai balesete, amely elütötte a világbajnoki címtől:
Ezzel Prost élre állt és bár a friss gumikon Piquet nagyot hajrázott, megtartotta első helyét és megnyerte a világbajnokságot. 1960 óta Prost volt az első, aki meg tudta védeni címét. Piquet második helyével csak harmadik lett a pontversenyben. Johansson utolsó ferraris versenyén dobogóra állhatott, a pontversenyben így feljött az ötödik helyre a négy élmenő mögé. Jó teljesítménye McLaren-ülést ért számára a következő évben.
1986 világbajnoka: Alain Prost
A McLaren sokszor csak a harmadik leggyorsabb autó volt a pályán, de Prost érett versenyzéssel, felesleges kockázatot nem vállalva elég pontot tudott gyűjteni, hogy az utolsó futamig lőtávolban maradjon, végül pedig megnyerje második világbajnoki címét. A Williams-Honda egész évben fölényben volt, Mansell és Piquet összesen kilenc futamot nyert, de kettejük erősödő rivalizálása rányomta bélyegét a csapat eredményességére, amin valószínűleg az évet lábadozással töltő csapatfőnök hiánya sem javított. A fiatal Senna egyedül tolta a gyors, de nem elég megbízható Lotus szekerét, időmérőn már ekkor is nagyon nehéz volt megverni, ám zsenialitása nem tudta pótolni autója minden hiányosságát.
Két világbajnok is visszavonult a szezon végén. Keke Rosberg mellett 1980 bajnoka, Alan Jones is búcsúzott, sőt Jones csapata, a Haas Lola sem indult több nagydíjon. Visszavonulót fújt a Renault, a franciák egy évvel gyári csapatuk feloszlatása után motorszállítóként is búcsút intettek.
Az 1986-os évvel véget ért a korlátlan teljesítményhajszolás. Az FIA két év alatt fokozatosan leépítette a turbómotorok teljesítményét, hogy 1989-re teljesen be is tiltsa azokat. '87-ben 4, egy évvel később 2,5 barban korlátozták a turbónyomást, ugyanakkor a fejlődő aerodinamika miatt a topcsapatok tovább gyorsultak. A turbók korlátozásával párhuzamosan újra lehetett szívómotorokat használni, ezek lökettérfogata 3,5 literben volt meghatározva, hengerszámtól függetlenül. Egyelőre csak a régi Cosworth DFV-ből kifejlesztett DFZ állt a csapatok rendelkezésére, de öt csapat mégis a váltás mellett döntött. A BMW kizárólag a Brabhamnek szállított saját néven motorokat, a régi egységek Megatron néven futottak tovább. A Benetton így a Cosworth GBA turbójára váltott, gyakorlatilag a Ford gyári csapatává előlépve ezzel. A Lotus kényszerűségből a Hondával szerződött le, de csak az egy évvel korábbi motorokat kaphatták meg. A McLaren még egy évig kitartott a TAG-Porsche V6-os mellett, azonban Prost három győzelme ellenére messze volt az újabb címvédéstől.
A legendás BMW M12/13 turbómotor, amely az F1 történetének legerősebb erőforrása volt
Az 1987-es év a Williams belháborújáról szólt, Mansell és Piquet viszonya az előző évi trükközések és kakaskodások után végleg megromlott, de a csapat fölénye akkora volt, hogy még egyszer már nem szalasztották el a bajnoki címet. Piquet harmadszor is világbajnok lett, miután Mansell az utolsó előtti futam edzésén megsérült és nem tudott kiállni a maradék két versenyre. A brazil a bajnoki címmel a zsebében a Lotushoz dobbantott, ahol egy kínkeserves év várt rá, de még így is jobban járt mint Mansell, aki a Judd katasztrofálisan megbízhatatlan motorjával volt kénytelen bajlódni '88-ban. A Honda ugyanis otthagyta a Williams-et és a McLarenhez csatlakozva folytatta dominanciáját a Formula-1-ben.
