1993-ban a Német Túraautó Bajnokságban (DTM) új szabályokat vezettek be. Az FIA Klasse 1 (Class 1) kategória technikailag egy jókora lépést tett előre a korábbi A-csoporthoz képest. Az új autók koruk legfejlettebb és legdrágább versenygépei közé tartoztak, így az új idény hiába ígért nagy presztízsű küzdelmeket, a technikai szabályozás körüli viták miatt két korábbi sikermárka nem folytatta a versengést.
2,5 literes V6-os szívómotorok, hátsó- vagy összkerékhajtás és szénszálas karosszériaelemek jelentették a fő csapásirányt a műszaki tartalom terén. Számos olyan elektronikus berendezés engedélyezett volt, amelyet épp akkoriban tiltottak be a Formula-1-ben, például az ABS, aktív felfüggesztés, elektronikus differenciálmű is legális volt.
Az Audi és a BMW sorhatos motort szeretett volna használni, de a szabályalkotók kérlelhetetlenek voltak, így a két bajor márka inkább az olcsóbb és világszerte hódító Klasse 2, ismertebb nevén a Supertouring géposztály felé vette az irányt. Ideiglenesen az Opel is kiszállt, míg el nem készült a Calibra V6 4x4. A Mercedes szintén sokáig vacillált, így kifutottak az időből és kénytelenek voltak a 190E Evo2-t átalakítani az új szabályok szerint, hogy a szezonkezdetre egyáltalán legyen autójuk. A hátsókerekes C-osztály egy évvel később debütált. Az egyetlen gyártó, amely 1993 elején igazi Klasse 1 autóval rendelkezett, az Alfa Romeo volt, az olaszok uralták is az első évet a 155 V6 TI-vel.
Audi 80 2.5 quattro DTM
Annak ellenére, hogy az Audi végül nem vett részt a DTM további küzdelmeiben, elkészítették a 80 quattro Klasse 1 változatát. A 2,5 literes motor 390 lóerőre volt képes, ami legalább 30 lóerővel volt kevesebb, mint amit az Alfa Romeo erőforrása kezdetben tudott.
A DTM-bajnok Stuck még tesztelte is az autót
A BMW kivonulása ellenére 1993-ban rajhoz állt egy új autójuk. A Linder Motorsport az 1992-es E30 M3 Sport Evo technikáját felhasználva épített egy versenyautót az E36 karosszériáját használva. A csapat az M3 típusjelzést használta, annak ellenére, hogy az E36 M3 már sorhatos motorral készült. A Jägermeister-narancsban pompázó autó a Sport Evo 2494 cm³-es sornégyesét kapta meg, amely 400 lóerőt teljesített, így tulajdonképpen nem nevezhető igazi Klasse 1-es versenyautónak. 1993-ban még rajthoz állhattak a négyhengeres autók is, mivel az Alfán kívül senkinek nem volt V6-os gépe (a Mercedes is a régi sornégyes motorral versenyezte végig az évet).
A Linder erőfeszítéseinek köszönhetően a BMW E36 is rajthoz állhatott a DTM-ben
Armin Hahne-vel a volánnál a Nürburgring-Nordschleifén debütált az autó, a 24 órás verseny előtt megrendezett két DTM fordulón. Az első futamon utolsó lett, a másodikon viszont tizedik, ezzel az autó megszerezte pályafutása egyetlen bajnoki pontját. A Norisringen, a bajnokságon kívüli doningtoni hétvégén, Diepholzban, az AVUS-on és Hockenheimben ugyanis vagy kiesett mindkét futamon vagy a másodikra már ki sem tudott állni.
Armin Hahne Doningtonban az E36 "M3"-mal
1994-ben Frank Schmickler, Rüdiger Schmitt, Harald Becker, Georg Severich és mások rövidebb-hosszabb ideig próbálkoztak az E36-ossal, de pontot egyikük sem tudott szerezni a szezon során. Autóikról gyakorlatilag semmilyen információt nem találtam, így azt sem lehet pontosan tudni, hány darab DTM E36-os készült. Schmickler a singeni hétvége kivételével minden fordulóban rajthoz állt, de az autó egyszerűen nem volt képes tartani a lépést a jóval fejlettebb konkurenciával. 1995-re teljesen eltűntek a mezőnyből a BMW-k.
Georg Severich 1994 második felében rendszeres induló volt a DTM-ben, de a pontszerzésnek a közelébe sem került
