Forma.Túra.Rali.

Timo Bernhard, az én emberem

2017. június 18. - eszgbr

winner919_2017.jpgA győztes Porsche és legénysége (fotó: Sarthe)

Kitartás. Ez a szó jellemzi talán legjobban a hosszútávú versenyzést, de a ma véget ért Le Mans-i 24 órás más megvilágításba helyezi a szót. Azután, hogy a hibrid rendszer meghibásodása után több mint egy órán át szerelték a 2-es rajtszámú Porsche 919-est és visszacsúsztak az 55. helyre, Timo Bernhard, Earl Bamber, Brendon Hartley és a teljes Porsche csapat elképesztő küzdéssel szó szerint a sírból hozta vissza a versenyt, hogy megszerezzék a márka 19. elsőségét.

Különösen azután vált kulcsfontosságúvá küzdelmük, hogy négy órával a vége előtt a fölényesen vezető másik Porsche az elszálló olajnyomás miatt feladta a küzdelmet.

Timo Bernhard számomra egy rettenetesen szimpatikus versenyző, akinek tényleg a Porsche az élete, fél életét a stuttgarti márka versenyzőjeként töltötte és gyakorlatilag mindent megnyert már vele, amit meg lehetett. Kezdve a német Porsche Carrera kupa megnyerésétől a daytonai, sebringi győzelmén és a nürburgringi 24 óráson elért rekordot jelentő öt elsőségén át a 2015-ös endurance világbajnoki címéig. Le Mans-t is nyert már, 2010-ben, amikor kölcsönben versenyzett az Audinál, de egészen a mai napig kellett várnia, hogy legnagyobb álma teljesüljön és a Porschével is megnyerje a legfontosabb hosszútávú versenyt. Megérdemelte.

A fantasztikus tehetségnek tartott Hartley is végre behúzta Le Mans-t a vb címe mellé, Bamber meg nagyon tud valamit, hiszen másodszor kapott lehetőséget LMP1-es autóval a La Sarthe-on és másodszor nyert.

De rengeteg okból marad emlékezetes az idei verseny, pedig azt gondolhattuk volna, hogy a Toyota tavalyi utolsó pillanatban elvesztett győzelménél nagyobb drámát már nem hozhat egy verseny. A japánoknak idén sem jött össze, pedig egyértelmű favoritnak számítottak. Kamui Kobayashi óriási körrekorddal szerezte meg a pole-t és jó ideig vezette is autója a versenyt. Közben a tavalyi erkölcsi győztes Buemi / Davidson/ Nakajima autó a 2-es Porschéhoz hasonló gondokkal hátraesett, végül ők is célba értek a 9. helyen. Kobayashiéknak viszont az éjszaka véget ért a verseny a kuplung hibája miatt, majd nem sokkal később a Toyota utolsó reménysége, a kifejezetten biztonsági tartalékként indított 9-es autó is megadta magát.

Reménykedtem, hogy ezzel véget értek az izgalmak - már csak azért is, mert előzetesen az ekkor vezető 1-es Porschét tippeltem győztesnek - és hajnali háromtól hunytam pár órát. Gyakorlatilag délelőtt tizenegyig nem történt semmi drámai, akkor viszont atombombaként robbant Lottererék kiesése. Így a mezőny közepén egerésző testvérautó lett az egyetlen topkategóriás egység, amelynek nagyon halvány esélye még maradt az összetett győzelemre és az LMP1-es mundér becsületének megvédésére.

Soha nem látott esély nyílt az idén sokat gyorsuló új generációs P2-eseknek nem csak az összetett dobogós helyezésre (ez ekkor már borítékolható volt), de a győzelemre is. Jackie Chan csapata, amit az endurance körökben jól ismert Jota futtat, a géposztályt uraló Oreca 07-essel az utolsó óráig tartotta magát az élen, végül utolérte őket a végzet Timo Bernhard és a fehér Porsche képében, de így is biztosan nyerték a kategóriát, összetettben pedig a hihetetlen második helyen zártak a Ho-Pin Tung / Thomas Laurent / Oliver Jarvis legénységű autóval. Harmadik helyen a nagyon szimpatikus svájci Rebellion Racing autója futott be, előzetesen a csapat valamelyik gépét vártam a P2-es mezőny élére.*

Ami végig gigászi küzdelmet hozott, az a GTE Pro kategória volt, ahol szinte a verseny végéig nem lehetett eldönteni, hogy a Ferrari, a Porsche, a Ford, a Corvette és az Aston Martin közül ki fog nyerni. Végül egy bő háromnegyed órás egy-egy elleni küzdelemben szó szerint az utolsó körben dőlt el a küzdelem a Corvette és az Aston között, utóbbi javára.

Mindkét GT kategóriában a Ferrarit vártam az élre, ez csak az amatőrök között jött össze, a JMW Motorsport egészen magabiztosan hozta ezt a géposztályt, két másik ferraris egységet megelőzve.

Tavaly sajnos lemaradtam a teljes versenyről, így nem merem kijelenteni, hogy ez volt az utóbbi évek legdrámaibb Le Mans-i 24 órás versenye, de mindenképpen a legdrámaibb, amit végignéztem. (Azt a reggeli négy órát leszámítva, amit a tv előtt a padlón aludtam át, de jövőre már tényleg rámegyek a 24 órára!)

* 2017.06.19 Update: a Rebellion autóját utólag kizárták, amiért a hátsó borítóelemen lyukat vágtak, hogy a boxkiállásoknál könnyebben hozzáférjenek a problémás indítómotorhoz. Így az összetett harmadik helyét és az LMP2 kategória második helyét a Jackie Chan DC Racing másik autója örökölte meg.

A bejegyzés trackback címe:

http://fotura.blog.hu/api/trackback/id/tr2812603829

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.