Nico Rosberg Sanghajban megszerezte saját és a Mercedes visszatérése óta első Formula-1-es győzelmét. A német kényelmesen, senkitől sem zavartatva aratott rajt-cél győzelmet, megkérdőjelezhetetlen volt a fölénye.
Végre ízelítőt kaphattunk a Mercedes szezon eleji teszteken mutatott kiváló tempójából, a kínai pálya nagyon feküdt nekik és a három hét szünetet is szemmel láthatóan jól hasznosították. Sikerült megoldást találni a versenyeken eddig tapasztalt túlzott gumikopásra, az időmérős tempójukkal eddig sem volt gond, így a pole pozíció megszerzése nem volt akkora meglepetés. A versenyen talán még ők sem számítottak ilyen jó teljesítményre, így akármennyire is sima volt a futam Rosberg számára, mégiscsak megdöbbentő, hogy három hét alatt mekkorát fordult a világ velük. Michael Schumacher az első boxkiállása után egy rosszul rögzített kerék miatt kiesett, így nem láthattuk mire lett volna képes a másik ezüstnyíllal.
Töredelmesen bevallom, hogy Schumacher kiesése után elvesztettem a fonalat és a futam közepe egy vonatozásokkal és boxkiállásokkal tarkított masszává állt össze a fejemben, néha csak pislogtam, hogy adott pilóta mit keresett aktuális pozíciójában. A végére azért kitisztult a kép, bár Raikkönentől (14.) és Vetteltől (5.) hiányoltam még egy-egy kerékcserét, mint kiderült nem véletlenül, a finn egy kör alatt 10 pozíciót rontott, míg az utolsó körökben Vettelt is megelőzte előbb a két McLaren, majd Webber (4.) is. Ha az érinthetetlen Rosberget kivesszük az egyenletből, akkor láthatjuk, hogy Button (2.) és Hamilton (3.) megint közel a maximumot hozták ki a futamból, a McLaren még mindig a legerősebbnek tűnik és már az egyéni pontversenyben is a két brit áll az első két helyen. Romain Grosjean végre célba ért, ráadásul a kitűnő 6. helyen, mindössze egy másodperccel Vettel mögött.
Akikről méltatlanul kevés szó esett a hétvégén, az megint a két Williams-Renault volt, Senna (7.) és Maldonado (8.) minden felhajtás nélkül ismét pontszerző helyekért harcoltak. Fernando Alonso 9. helye körülbelül reálisnak tekinthető, a Ferrari a pályák karakterisztikájától függően az 5-10. helyre lehet jó, a versenytempójuk még mindig sokkal erősebb az egy körös teljesítményüknél. A Sauberek a hétvégén is jól mentek, végül mégis csak a 10-11. helyen értek célba. A Ferrarit (Alonsót), a Lotust, a Saubert és a Williamset nagyjából egy szintre lehet helyezni, ők alkotják a középmezőny első felét, ők azok akik képesek lehetnek meglepetést okozni a McLaren-Red Bull-Mercedes triónak, de ezt nagyon nem is kell magyarázni, Sepangban pontosan ezt láthattuk három héttel ezelőtt.
A Toro Rosso gárdája Kínában visszaesett korábbi teljesítményéhez képest, míg a Force India hiába mutat az időmérőn bíztató jeleket, még mindig nem tudott a négyes fogathoz csatlakozni. Felipe Massát lassan már említésre sem méltatom, a Ferrari nem jó, de ez nem menti fel az alól, hogy ismét csak a mezőny második felében végzett. Lehet takarózni a majdnem Q3-at érő időmérős eredményével és a majdnem pontot érő versenyével, de ez akkor is kevés, egyszerűen már nem üti meg a Ferrari szintjét.
