1972-ben új szabályok léptek életbe a Sportautó Világbajnokságon (WSC), az 5 literes csúcskategória megszűnt, így a páratlan Porsche 917-es klasszikus formájában befejezte pályafutását (átépített verziói továbbra is sikeresek voltak az amerikai Can-Am szériában). Beköszöntött a 3 literes sportkocsik időszaka, de mellettük a GT-k felé is nagyobb figyelem fordult. A Porsche ebben a kategóriában is sikeres volt a 911S révén, de kellett egy autó, ami felveszi a versenyt az új Ferrari 365 GTB/4 Daytonával.

Így készült el 1972-ben a 911S alapjain a 911 Carrera RS 2.7. A 2687 cm³-es hathengeres boxer 210 lóerő leadására volt képes 6300-as fordulaton, 240 km/h-ás végsebességig repítve az 1095 kg-os autót. A homologizációhoz minimum 500 darabot kellett gyártani a típusból, a Porsche ennek több mint háromszorosát készítette el. A versenyre szánt autóknál a szabályok lehetővé tettek néhány változtatást az utcai változathoz képest, ennek megfelelően a hengerűrtartalmat 2808 cm³-re növelték, az öntömeget pedig 840 kg-ra szorították le. Az immár több mint 300 lóerős autó végsebessége elérte a 280 km/h-át, 0-100-ra 5 másodperc alatt lőtt ki a Carrera RSR 2.8 nevet viselő gép.

Az 1973-as Daytonai 24 órás versenyt megnyerő Carrera RSR 2.8

1973

Az 1973-as szezon nem is kezdődhetett volna jobban a Porsche szempontjából: február 4-én Peter Gregg és Hurley Haywood az RSR 2.8-cal megnyerték a Daytonai 24 órás versenyt. A Ferrari gyári csapata nem utazott el a vb első futamára, a Matra is csak egy autót vitt, ami nem tudta befejezni a versenyt. Az RSR ekkor még a 3 literes prototípusok között indult, de a fő esélyesnek számító francia autó kiesése után már csak a helyi csapatok GT-jeit kellett maguk mögött tartani a Brumos Porsche versenyzőinek, hogy megszerezzék az új autó első győzelmét. A Sebringi 12 órás ebben az évben nem számított be a világbajnokságba, viszont nyitófordulója volt az amerikai IMSA GT bajnokságnak. Gregg és Haywood Dave Helmickkel kiegészülve itt is győzni tudott. A ’73-as szezonban két verseny kivételével mindig valamelyik Carrera RSR-t intették le elsőként, Peter Gregg pedig megnyerte a bajnokságot.

A vb-n is elég simán alakultak a dolgok, a 10 futamon 7-szer a Porsche nyerte a GT kategóriát, bár épp a két legnagyobb versenyen, Daytonában és Le Mans-ban kikaptak a Ferraritól, az Österreichringen pedig ez a kategória nem vett részt. Mivel akkoriban csak a hét legjobb eredmény számított be az összesítésbe, a német gyártó maximális pontszámmal lett bajnok. Az összesített bajnokságban is az előkelő harmadik helyen végzett a Porsche a Matra és a Ferrari mögött, úgy hogy közben két összetett győzelmet is arattak. Daytona mellett megnyerték a Targa Floriót is, a Carrera RSR 3 literes verziójával.

A Targa Florión már a 3 literes változat győzött

Miközben a privát csapatok sikeresen versenyeztek a 2.8-assal, a fejlesztés nem állt le Zuffenhausenben. Elkészült a Carrera RSR 3.0, amit egyelőre csak a prototípus kategóriában indíthattak el. A Targán a Matra nem indult, a Ferrari 312PB-k nem értek célba, így a Martini Porsche két ásza, Herbert Müller és Gijs van Lennep győzelemre vezették az autót. A 3 literes motor teljesítménye elérte a 330 lóerőt, ami még mindig elmaradt a Ferrari Daytona 450 lóereje mögött, de a Porsche 900 kg-ot nyomott, míg a Ferrari 1200-at, így kiegyenlítődtek az erőviszonyok. A GT Európa-bajnokságon 9 versenyből 7-et a Carrera RSR nyert, a francia Claude Ballot-Léna pedig pontazonosság mellett lett bajnok a márkatárs Clemens Schickentanz előtt.

1974

A következő szezonban a 3 literes autók is áteshettek a GT homologizáción, így eláraszthatták az európai és amerikai versenypályákat. A leginkább szembetűnő változás a korábbi RSR-ekhez képest, hogy a „kacsafarkat” felváltotta a „bálnauszony”, ami később megjelent az utcai 911 Turbón is. A sportkocsi vb-n egy kivételével minden versenyen megnyerték a kategóriájukat, az az egy ismét Le Mans volt, ahol két Ferrari mögött csak harmadik lett a svájci Porsche Club Romand autója. Az IMSA GT-ben a mérleg 12 futamon 10 győzelem és egy újabb bajnoki cím Peter Gregg vitrinjében. A GT Eb-n legyőzhetetlenek voltak a Carrerák, 1972 után ismét John Fitzpatrick lett a bajnok.

1974 sem múlt el anélkül, hogy ne főztek volna ki valamit a Porsche boszorkánykonyhájában: a közelgő szabálymódosításokra készülve elkészítették a Carrera RSR turbós változatát. A 2142 cm³-es motor egy darab KKK feltöltőt kapott, így 7600-as percenkénti fordulaton képes volt elérni az 500 lóerőt. A 300 km/h-s végsebességre képes kocsi fontos szerepet játszott mind az 1975-ben bemutatkozó 911 Turbo, mind az 1976-os szabályváltoztatások szerint épített 934, 935 és 936 kifejlesztésében. A vb-n természetesen csak a 3 literes prototípusok között indulhatott az autó és bár győzelmek nem fűződnek a nevéhez, a Müller-van Lennep egység második lett a Le Mans-i 24 óráson, hat kört kapva a győztes Pescarolo és Larrouse Matra-Simcájától.

A Carrera RSR Turbo 2,1 literes motorja 500 lóerőt teljesített 1974-ben

1975

1975 sem múlt el jelentős sikerek nélkül. ’74-ben az olajválság rányomta a bélyegét az autóversenyzésre is, elmaradt Daytona és Sebring is, a következő évben viszont mindkettő visszatért, előbbi a vb naptárába is. Mivel a prototípusok csak kis számban képviseltették magukat a futamon, Gregg és Haywood ismét győzelemre vezethették a Carrera RSR-t. Sebringben viszont a gyári BMW 3.0 CSL kifújta az orrukat. Az amerikai sorozat reklámértéke felkeltette a bajorok figyelmét is és Hans-Joachim Stuck vezetésével gyári alakulatot küldtek az újvilágba. Év végén azonban újra Peter Gregg örülhetett.

A vb hátralévő futamain mindig a Porsche nyerte a GT kategóriát és bár Le Mans ez évben nem volt része a sorozatnak, végre itt is megnyerték a GT-k versenyét. A GT Eb-n ismét megnyertek minden versenyt (bajnok: Hartwig Bertrams), miközben elsorvasztották a konkurenciát. A kiöregedő Ferrari 365-ösök már csak a nagy 12 és 24 órás versenyeken indultak, a néhány De Tomaso Panterával rajthoz álló csapat pedig nem tudott érdemi ellenállást kifejteni a Porschék hada ellen. A német dominancia nagyban hozzájárult az érdeklődés csökkenéséhez, a kevés izgalmat hozó 1976-os szezon után meg is szűnt a sorozat.

Carrera RSR 3.0 a jellegzetes, bálnauszonyra emlékeztető hátsószárnnyal

1976 és az azt követő évek

Az évtized második fele egy jelentős szabálymódosítással kezdődött. Eddig a GT-k a Group 4, a prototípusok a Group 5 kategóriába estek. Az új rendszer szerint a Group 4 maradt a széria közeli autók csoportja, itt került bevetésre a Carrera RSR-t váltó turbós 934. A sportkocsik kerültek a 6. csoportba (Porsche 936), az új Gr.5 pedig egy addig nem létező kategóriát teremtett, a nagyvonalakban szériaautókon alapuló prototípusokét. Ez a csoport lett a következő években a világbajnokság főszereplője, élén a szinte legyőzhetetlen Porsche 935-össel.

Az európai versenyeken a 934-es gyorsan átvette a Carrera RSR helyét, megnyerve az utolsó GT Eb-t. Amerikában nem ment ilyen gyorsan a váltás, de ott is érezhető volt a modernebb konstrukciók térhódítása. Az új, hazai típusokat preferáló szabályzat megágyazott a Chevrolet Monza bajnoki címének, de a két nagy versenyen, Daytonában és Sebringben még mindig a megbízható, kiforrott Carrerák bizonyultak jobbnak. Előbbi versenyt ’76-ban a Porschék elvesztették a BMW-vel szemben, de 1977-ben még utoljára győzni tudott a Haywood-Graves-Helmick egység. Sebringben mindkét évben a Porsche győzött és talán tovább is folytatódhatott volna a sikersorozat, ha 1978-ban nem hozzák létre a GTX kategóriát, ami engedélyezte a Porsche 935 részvételét a tengerentúli futamokon. Ezzel beverték az utolsó szeget is a Carrera RSR koporsójába, utolsó említésre méltó momentuma a GT kategória megnyerése volt az 1978-as Le Mans-i 24 órás versenyen.

Mindazonáltal a 911 Carrera RSR egy valódi legenda az autósport történetében, méltán említhető egy lapon a Porsche többi világverő versenyautójával, mint a 917, 935, 956 vagy a 962. A nyolcvanas években nem sok tér jutott a GT versenyautóknak, a kilencvenes években viszont a 911 aktuális generációja (964) felélesztette a Carrera RSR nevet, a 996-ostól kezdve pedig átvette helyét a GT3 RSR.