Forma.Túra.Rally.

Forma.Túra.Rally.

Lauda vs. Hunt: az 1976-os F1-es szezon

2013. szeptember 11. - eszgbr

A szerencsések premier előtti vetítésen már láthatták, de a mozi és autósport rajongók többsége csak holnaptól tekintheti meg az elmúlt két év általam legjobban várt filmjét, Ron Howard Hajsza a győzelemért (Rush) című alkotását, melynek középpontjában Niki Lauda és James Hunt 1976-os világbajnoki párbaja áll. Nem biztos, hogy szerencsés a film megnézése előtt belerévedni a fordulatos szezon történéseibe, különösen ha valaki nincs tisztában a végkifejlettel, de én már rég tervbe vettem, hogy mielőtt megnézem a filmet, megírom, mi is történt 1976-ban a Formula-1-ben.

lauda1.jpg

A szezont az osztrák Niki Lauda várhatta címvédőként, aki 1975-ben öt győzelmet aratva megszerezte élete első világbajnoki címét, a Ferrari pedig 11 év után visszatért a csúcsra. Csapattársa továbbra is a svájci Clay Regazzoni volt, akivel kellően ütőképes párost alkottak, hogy a Ferrari a konstruktőri címre is jó eséllyel pályázzon. Az elmúlt évben Lauda legnagyobb riválisa a kétszeres bajnok Emerson Fittipaldi volt, aki önként derékba törte karrierjét, mikor a McLarent otthagyta, hogy a bátyjával alapított Copersucar-Fittipaldi csapatnál versenyezhessen. A wokingiak így az inkább túra- és sportautókkal vitézkedő Jochen Mass mellé leigazolták a ’75-ös Holland Nagydíjon a Hesketh-tel meglepetésgyőzelmet arató James Huntot. Hunt tökéletesen illett a nagyvilági életet élő Lord Hesketh csapatába, bár tehetségét senki nem vitatta, mégis inkább a playboy életvitelével vált híressé.

hunt2.jpg

A Brabhamnél maradt Reutemann és Pace, de a kiforrott Ford motort Alfa Romeora cserélték, ez pedig jócskán visszavetette a teljesítményüket. A Tyrrellnél Jody Scheckter és Patrick Depailler élvezte a bizalmat, ők viszont az extrém hatkerekű autójukkal nyúltak mellé, bár teljes kudarcnak nem nevezhetjük a forradalmi P34-et. A Lotusnál az év nagy részében Gunnar Nilsson és Mario Andretti versenyzett, de az autó nem volt elég jó, hogy a bajnoki címért küzdhessenek, úgy tűnt az elmúlt két évhez hasonlóan ezúttal is a Ferrari és a McLaren fog dominálni.

A szezon január utolsó hétvégéjén, a Brazil Nagydíjjal vette kezdetét. Az interlagosi pályán Hunt megszerezte élete első pole-pozícióját, mellőle a címvédő Lauda startolhatott. A rajtot viszont Regazzoni kapta el legjobban és az élre állt, hogy aztán a Shadow-Forddal versenyző Jarier-vel összeakadva összetörje a Ferrariját és boxkiállásra kényszerüljön. Lauda átvette a vezetést, nyomában Hunttal, de az angol autójában beragadt a gázpedál és balesetet szenvedett. Lauda innen már behúzta a szezonnyitót az ekkor még hagyományos, négykerekű autóval induló Depailler és a másik Shadow-t vezető Tom Pryce előtt.

Dél-Afrikában ismét Hunt volt a leggyorsabb az időmérőn, de a futamon gyengén rajtolt és visszaesett a negyedik helyre. Lauda rajt-cél győzelmet aratott, Hunt felküzdötte magát a második helyre, a dobogó legalsó fokára Mass állhatott fel. A ferraris két futam után már 12 ponttal vezetett Depailler és Hunt előtt. Akkoriban az első hat helyezettet díjazták pontokkal 9-6-4-3-2-1 sorrendben, a konstruktőri bajnokságba pedig csak a csapat legjobb helyezése számított be, tehát hiába állt mindkét McLaren versenyző a dobogón, a csapat csak Hunt 6 pontjával gyarapodott.

laudahunt1.jpgLauda és Hunt a dobogón

Először került megrendezésre az Egyesült Államok Nyugati Nagydíja a long beach-i utcai pályán, ahol Clay Regazzoni megszerezte a Ferrari szezonbeli első rajtelsőségét. A svájci ellen nem volt ellenszer, vasárnap a pole mellé megszerezte a leggyorsabb kört és a győzelmet is, ezzel övé lett az év első mesterhármasa. Mellőle Depailler rajtolt, aki hamar összetűzésbe keveredett a rohamozó Hunttal, a harmadik körben a korlátnak lökte a mclarenest, aki már másodszor volt kénytelen nullázni. Ez a futam nem Laudáról szólt, de Depaillert legyűrve bejött másodiknak, 14 pontra növelve előnyét a franciával szemben.

A long beach-i futam összefoglalója:

Európába érve felpezsdült a mezőny. A Spanyol Nagydíj előtt a szabályalkotók betiltották a motorok fölé szerelt nagyméretű airboxokat, így például az első bevetésére készülő Ferrari 312T2 már a 312T-re jellemző „kürtő” nélkül állt rajthoz. Még nagyobb felhördülést keltett a Tyrrell új, hatkerekű P34-ese, melyet egyelőre csak Patrick Depailler kapott meg. Az autó ütőképesnek tűnt, a francia versenyző harmadik lett az időmérőn Hunt és Lauda mögött, de a verseny harmadánál összetörte az új technikát, így tovább nőtt összetettbeli hátránya. A futamot a McLaren dominálta, Hunt győzött, míg Mass a második helyről volt kénytelen kiállni motorproblémája miatt, így Lauda és a lotusos Nilsson állhatott még dobogóra. A verseny utáni gépszemlén azonban Hunt autója megbukott, a bírák ugyanis még meleg gumival mérték le az autó szélességét, hő hatására pedig a Goodyear gumik kitágultak, így a McLaren M23 szélesebb lett a megengedettnél. Huntot kizárták, Laudának adva a győzelmet és a 9 pontot. A McLaren fellebbezett.

tyrrellP34.jpgPatrick Depailler a hatkerekű Tyrrell P34-ben

Belgiumban tovább robogott a vörös úthenger, a Ferrarik kisajátították az első sort és bár Hunt jó rajttal felkapaszkodott a második helyre, váltóhiba miatt kiállni kényszerült. Lauda mesterhármast ért el Zolderben, Regazzoni második helyével a pontversenyben is felzárkózott csapattársa mögé. Harmadikként Jacques Laffite-ot intették le, aki az újonc Ligier istálló ötödik versenyén megszerezte első dobogójukat. Scheckter negyedik helye a hatkerekű Tyrrell első pontjait jelentette.

Monacóban már tényleg úgy tűnt, unalomba fullad a szezon, Niki Lauda az első helyről indulva győzött, Regazzoni kiesett, így hátránya már 36 pontra, négy győzelemnyire nőtt. A Tyrrell egyre jobban teljesített, Scheckter második, Depailler harmadik lett. Hunt ezúttal a motor meghibásodása miatt nem tudta teljesíteni a versenytávot, a bajnokságban már csapattársa is előtte állt ekkor.

ferrari312t2.jpgLauda és a Ferrari 312T2 Monacóban

Svédországban tetőzött a Tyrrell-őrület, Scheckter megszerezte a pole-t és úgy tűnt, meglehet az első hatkerekű győzelem, Mario Andretti azonban majdnem beleköpött a kékek levesébe: egészen a 45. körig vezette a versenyt, de a motorja megadta magát. Scheckter győzött, Depailler bejött másodiknak és a hatkerekű versenyautó már nem is tűnt olyan elvetélt ötletnek. Ekkor még nemigen látták a technika hátulütőit, ma már tudjuk, hogy ez volt a P34 egyetlen győzelme. Lauda harmadik lett, Laffite egy biztató negyedik helyet szerzett, Hunt ötödikként, Regazzoni hatodikként zárt.

Franciaországban Hunt már a negyedik pole-ját szerezte és ezúttal senki (beleértve az ellenőröket is) nem vehette el tőle a győzelmet. A diadal értékét növelte, hogy a Ferrari nem szerzett pontot, a 17. körre már mindkét autójukban elromlott a motor. Depailler lett a második John Watson pedig harmadik a Penske-Forddal, ez volt az amerikai csapat első dobogós helyezése.

mclarenM23.jpgHunt a McLaren M23-ban

A Brit Nagydíjnak már a felvezetése sem volt mindennapi, a felügyelő testület helyt adott a McLaren Spanyol Nagydíj után benyújtott fellebbezésének és Huntot hirdették ki győztesnek, Lauda visszacsúszott a dobogó második fokára. Ami ezt követően Brands Hatchban történt, az bármilyen sporteseményen meghökkentő lenne, egy autóversenyen meg pláne. Az első sorból Lauda és Hunt rajtolhattak, de Regazzoni jobban kapta el a rajtot és az angolt lehagyva az első kanyarban már a csapattársát támadta, a két autó kerekei összeértek és Regga megpördült. Hunt már nem tudta elkerülni a balesetet és nekiment a Ferrarinak, ahogy Laffite is. A pályára került törmelék miatt megszakították a futamot és új startot rendeltek el. Ezen viszont csak azok a versenyzők vehettek volna részt, akik be tudták fejezni az első kört. A McLaren, a Ferrari és a Ligier szerelői rögtön előhozták a tartalékautókat, de a bírók csak az eredeti autóval engedték rajthoz állni a versenyzőket. Hunt beevickélt a boxba a sérült M23-assal, de egy szervizúton, így gyakorlatilag nem teljesítette a pályán a teljes első kört. Ezért nem akarták engedni, hogy rajthoz álljon, de a feldühödött tömeg elkezdte skandálni a hazai pilóta nevét és a szervezők tömegbalhétól tartva engedték, hogy Hunt részt vegyen az új rajton. Regazzoni és Laffite is felállt a rajtrácsra a tartalékautóval, ők úgy gondolták, lesz ami lesz, versenyezni fognak, aztán a futam után majd eldől, hogy megbüntetik-e őket. Végül mindketten kiestek különböző műszaki gondok miatt.

Az ominózus rajtbaleset:

Az új rajtnál is Lauda jött el elsőként és a 45. körig vezetett, amikor gondja támadt a váltóval, így Hunt meg tudta előzni és a botrányos nap megkoronázásaként megnyerte a Brit Nagydíjat. A Ferrari, a Tyrrell és a Copersucar azonnal megtámadta az eredményt, de a helyi sportbírók kitartottak az igazuk és Hunt győzelme mellett. A Ferrari a brit felügyelő szervhez fordult, de ott is elutasították az óvásukat, mondván Hunt ugyan nem teljesítette az első kört teljes hosszában, de mozgásban volt az autójával a piros zászlós fázis alatt és ez is elegendő, hogy részt vehessen a második rajton. A Ferrari ezzel sem elégedett meg és a Nemzetközi Automobil Szövetséghez fordult. Hunt két vitatott győzelmével feljött a pontverseny második helyére, hátránya 23 egység volt az 58 pontos Laudával szemben.

Az év legbotrányosabb versenyét a legveszélyesebb követte. Az Eifel-hegységben fekvő Nürburgring-Nordschleife a maga 22,8 km-es hosszával és hatalmas szintkülönbségeivel nem csak a leghosszabb, de a legveszélyesebb és óriási kiterjedése miatt a legnehezebben biztosítható pálya volt a Formula-1-ben. Nem csoda, hogy Niki Lauda a lehetséges súlyos balesetektől tartva bojkottra szólította versenyzőtársait, de azok leszavazták. Az időmérőn jócskán elmaradtak Lauda egy évvel korábbi 6:58,6-os idejétől (az osztrák volt az első aki 7 perc alatti idővel teljesített egy kört), Hunt 7:06,5-tel szerezte meg az első helyet, mellőle az osztrák rajtolhatott. Az esős időben mindenki esőgumikon állt rajthoz, kivéve Jochen Masst. A német jól ismerte az óriás pályát és arra számított, hogy hamar megváltozik majd az időjárás. Nem tévedett, az első kör végén sorra jöttek ki ellenfelei a boxba gumit cserélni, ő pedig az élre állt. Lauda erőltetett tempót diktált, hogy behozza lemaradását, de a Bergwerk kanyar előtt kicsúszott és a hegyoldalnak csapta autóját, ami lángba borulva visszapattant a pályára. Guy Edwards épphogy el tudta kerülni a roncsot, Harald Ertl és Brett Lunger viszont belerohant. Mindhárom versenyző és a mögöttük érkező Arturo Merzario is kipattant autójából és testi épségüket nem kímélve kihúzták Laudát az égő Ferrariból. A futamot félbeszakították, Laudát helikopterrel a koblenzi, majd a ludwigshafeni katonai kórházba szállították, ahol az azonnali orvosi beavatkozásnak köszönhetően sikerült életben tartani. Az égési sérülések mellett az égő műanyagokból felszabaduló gázok súlyosan károsították a tüdejét, így a gyors beavatkozás ellenére hajszálon függött az élete, a kórházban már az utolsó kenetet is megkapta…

Lauda balesete a Nürburgringen:

A versenyt száraz körülmények között újraindították, Hunt győzött Scheckter és az első rajt nagy nyertese, Mass előtt.

Ausztriában a Ferrari nem állt rajthoz, ennek ellenére a nézők izgalmas futamot láthattak, amit John Watson nyert, megszerezve a Penske történetének egyetlen győzelmét. Őt Laffite, Nilsson és a pole-ból induló Hunt követte. A Ferrari előnye 9 pontra olvadt a McLarennel szemben, így ha meg akarták tartani elsőségüket, nem hagyhattak ki több futamot.

A mozgalmas Osztrák Nagydíj összefoglalója:

Hollandiában a Lotustól a szezon elején a March-hoz szerződő Ronnie Peterson indulhatott az első rajtkockából. A svédet a Ferrari is komolyan megkörnyékezte, mivel az sem volt biztos, hogy Lauda életben marad, nemhogy újra versenyautót vezethet, de végül meghiúsult a szerződtetése. A svéd a futamon nem tudta győzelemre váltani rajtelsőségét, műszaki gondok miatt kiesett, a futamot a bajnoki cím első számú esélyesévé előlépő Hunt nyerte Regazzoni és Andretti előtt. Zandvoort után Lauda előnye már csak két pont volt.

Niki Lauda állapota csodával határos módon rohamos javulásnak indult és hat héttel a kis híján tragikus balesete után újra autóba ült. Monzában az ötödik rajtkockát szerezte meg, míg Hunt csak 24-ként indulhatott a McLaren időmérős üzemanyag-kavarása miatt. Az angol a futamon sem tudott sokat javítani, a 11. körben kicsúszott és feladta a versenyt. Lauda a szenzációs negyedik helyen futott be Peterson, Regga és a pole-ból rajtoló Laffite mögött, így újra növelni tudta előnyét.

lauda2.jpgLauda a balesete után

Hunt Kanadában javíthatott volna, de a verseny hetében hozta meg döntését az FIA a Brit Nagydíjjal kapcsolatban: helyt adtak a Ferrari óvásának, Hunt elveszítette győzelmét és az azzal járó kilenc pontot, Laudát hirdették ki elsőnek, aki így három extra ponttal gyarapodott. Hunt így legjobb esetben is csak nullásra menthette ezt a hetet, becsületére legyen mondva, meg is tett érte mindent. Szombaton megnyerte az időmérőt, vasárnap pedig a futamot is Depailler és Andretti előtt, Lauda a hatodik helyről startolva végül csak nyolcadik lett, előnye nyolc pont volt két futammal a szezon vége előtt.

Alig egy héttel kanadai elsősége után Hunt továbbra is csúcsformában volt, Watkins Glenben is megszerezte a pole-t. A futam előtti éjszakán még hó (!) is esett a pályán (ne feledjük, ekkor már október közepe volt és New York államban járt a mezőny), de a rajtig elolvadt, így száraz, de hideg körülmények között vágtak neki a 320 km-es távnak. A rajt után hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az első sorból rajtoló Hunt és Scheckter között fog eldőlni az első hely sorsa, végül Hunt a leggyorsabb kört is megfutva nyert a dél-afrikai és az ötödikről a harmadik helyre felkapaszkodó Lauda előtt. Az osztrák fején a sebek vérezni kezdtek, de a négy világbajnoki pont reményében a futam végéig küzdött Jochen Mass-szal. A finálé előtt három pontra olvadt előnye.

Hunt győz Watkins Glenben:

Először került be a versenynaptárba Japán, a versenyt a Fuji hegy lábánál elterülő és arról elnevezett pályán rendezték október 24-én. Az időmérőt Mario Andretti nyerte Lotusszal, Hunt és Lauda előtt. Ahogy az őszi japán futamokon megszokhattuk, az esővel mindig számolni kell és 1976-ban sem volt ez másként. Vasárnap nagyon komoly mennyiségű csapadék hullott, a pálya ködbe burkolózott. Heves vita bontakozott ki arról, hogy egyáltalán megtartsák-e a versenyt, a szervezők végül a rajt mellett döntöttek és a versenyzők többsége támogatta a döntést. Lauda ellenezte a versenyt és nem is kockáztatott, a változatlanul kritikus körülmények láttán két kör után a boxba hajtott és visszalépett a további küzdelemtől. Rajta kívül Perkins, Pace és Fittipaldi is hasonlóan döntött, Hunt viszont tudta, hogy egyetlen esélye a bajnoki címre, ha megpróbál a vízátfolyásokkal tarkított pályán beevickélni a célba és megcsípi legalább a harmadik helyet. Az első körben az élre vágott és nem is engedte ki kezéből a vezető pozíciót, mígnem a pálya állapota javulni kezdett és a felszáradó aszfalton az üldöző Depailler és Andretti kezdett felzárkózni. 11 körrel a vége előtt mindketten elmentek mellette, de a francia elkopott gumijai miatt kerékcserére kényszerült, hamarosan Hunt is követte hasonló gondok miatt. Ötödikként jött vissza a pályára, ha bajnok akart lenni, kettőt előznie kellett még! Három körrel a vége előtt sikerült leküzdenie Alan Jonest és Regazzonit is, Andretti és Depailler mögött bejött a harmadik helyre és megnyerte a világbajnokságot.

A szezonzáró összefoglalója:

Lauda egy ponttal kikapott, de ahogy azóta legendássá vált mondásában megjegyezte, az élete többet ért, mint egy bajnoki cím. A konstruktőrök között Lauda sérülése és az utolsó futamtól való visszalépése ellenére a Ferrari nyert, kilenc ponttal megelőzve a McLarent, a Tyrrell harmadik lett a hatkerekű P34-essel.

A Japán Nagydíjhoz kötődik még egy kissé komikus történet is: a futamon tévesen a helyi Haszemi Maszahirónak ítélték a leggyorsabb kört, de pár napon belül kiderült, hogy azt valójában Jacques Laffite érte el. Japánon kívül azonban ez akkor már nem sok mindenkit érdekelt, így nem javították ki a jegyzőkönyveket, a mai napig hivatalosan a versenyen a helyi Kojima istálló autójával hét kör hátrányban az utolsó helyen befutó japán érte el a leggyorsabb kört.

És hogy mi történt a két főhőssel? Lauda bár mai napig magán viseli balesete nyomait, 1977-re újra formába lendült és ugyan 17 futamból csak 3-at nyert meg, újra világbajnok lett a Ferrarival, az olaszok pedig zsinórban harmadszor nyertek a konstruktőrök között. Lauda komolyan összerúgta a port a Ferrari vezetőségével, két futammal a vége előtt bebiztosította a bajnoki címet, ezt követően pedig azonnal otthagyta Maranellót. Két évig versenyzett még a Brabhamnél, majd visszavonult, hogy 1982-ben a McLarennel térjen vissza és két évvel később harmadszor is világbajnok legyen. 1985 végén végleg visszavonult, jelenleg a Mercedes F1-es programjában érdekelt.

Hunt ’77-ben három futamot nyert, év végén az ötödik helyen zárt. Egy évvel később már csak 13. lett, otthagyta a McLarent és bár a következő évben még hét futamon rajthoz állt a Wolf csapat autójával, hamarosan végleg elege lett és visszavonult. Ezt követően a BBC szerződtette szakkommentátornak és 13 éven keresztül legendás párost alkotott Murray Walkerrel. Az élete során jelentős mennyiségű alkoholt, drogot és dohányterméket elfogyasztó Hunt 1993. június 15-én, otthonában hunyt el szívrohamban, egy nappal azután, hogy megkérte barátnője kezét és akkor, amikor életmódváltásának köszönhetően már kezdett egyenesbe jönni az élete.

A bejegyzés trackback címe:

https://fotura.blog.hu/api/trackback/id/tr535508186

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Wostry Ferenc · http://geekz.444.hu 2013.12.29. 13:51:07

Remek összefoglaló! A film szintén nagyszerű, épp tegnap néztem meg. Micsoda harc volt!

Tomchy 2014.01.02. 22:18:57

Remek film, de a sztori az, ami igazán zseniális!

KTM 2014.07.09. 19:00:34

Sziasztok

A film REMEK, a szereplők fantasztikusak, megdöbbentő módon hasonlítanak az eredeti hősökre.
A pláne az egészben, hogy tisztán emlékszem apám megdöbbenésére amikor megtudta, hogy Lauda kiállt a Japán versenyből. (8 éves voltam) Az Ikarus gyárban parázs vita alakult ki a hülye Lauda, gyáva Lauda és a Laudának tök igaza van pártok között. Apa megértette az osztrák indokait és nem ítélte el, ha jól értelmeztem. Én is csak gratulálni tudok így utólag a bajnokoknak.

Szeky
süti beállítások módosítása