Új sorozat indul a blogon, mely az autósport leghíresebb és legjellegzetesebb versenyfestéseit mutatja be. Felmerül a kérdés, miért nem Híres versenyszponzorok a cím, hiszen a Ferrari vöröse vagy a Mercedes ezüstje is legendás versenyfestés, mégsem ezekre koncentrálok majd, hanem olyan cégekre, melyek aktívan rész vettek a motorsportok támogatásában. Az igazság a kettő metszetében található: olyan szponzorokat mutatok be, amelyek az egész autó külsejét meghatározták, egységes és jellegzetes festésbe borítva a versenygépeket. Mivel világszerte rengeteg sorozatban felbukkanhat támogatóként egy-egy vállalat, megszámlálhatatlan csapatot támogatva, itt a gyári és nevesebb privát alakulatok bemutatására törekszek majd. A sorozat első részében a brit Rothmans dohánycég által szponzorált csapatokat mutatom be.

Amennyire káros a dohányzás az emberi egészségre, annyira áldásos volt évtizedekig a dohánygyártók támogató tevékenysége a motorsportokra. A hatvanas évek végétől kezdve egyre több cigarettagyártó látta meg a lehetőséget az autóversenyzésben, mely a legveszélyesebb és legférfiasabb sportok közé tartozott, így nem csak a férfiak, de a nők figyelmét is vonzotta. Ideális terep volt a hirdetéseik elhelyezésére és mi képviselhetné jobban egy márka kiválóságát, mint egy győztes versenyautó? A Rothmans sem akart kimaradni a jóból, de először a versenypályáktól távol, a rali gyorsaságikon bukkantak fel a jellegzetes kék-arany-piros festést viselő autók.

Rothmans Ford (1979-1981)

A rali-világbajnokságon először 1979-ben, az év végén bajnoki címet nyerő Björn Waldegard gyári Ford Escortján tűnt fel a hatalmas Rothmans felirat, ekkor még a kék és a sárga színeket használva.

Björn Waldegard, Ford Escort RS1800

A Ford megnyerte mind az egyéni, mint a konstruktőri világbajnokságot és visszavonult, hogy a hamarosan érvénybe lépő B-csoportos szabályoknak megfelelő autót építsen. Így 1980-ban David Sutton alakulata lett az első számú Ford csapat és Sutton megszerezte főtámogatónak a Rothmanst. A zseniális Ari Vatanen, a későbbi Prodrive alapító David Richardsszal az oldalán megnyerte az 1981-es vb-t, a rali történetében egyedüliként privát csapat versenyzőjeként. Vatanen Fordján debütált a kék és arany színeket kiegészítő piros.

Ari Vatanen, Ford Escort RS1800

Rothmans Opel (1982-1983)

A páratlan győzelem után a Rothmans az Opel gyári alakulatához vándorolt és nem kellett csalódniuk, a sikerek folytatódtak. Walter Röhrl a hátsókerekes, szívómotoros Ascona 400-zal megnyerte a világbajnokságot az összkerékhajtású, turbós Audi Quattrók ellenében. Ez volt az Ascona hattyúdala, az 1983-as szezon közben megérkezett a váltómodell Manta 400, de műszakilag nem sikerült jelentősen előrelépnie az Opelnek és az új autó már nem tudta érdemben felvenni a versenyt az Audikkal. Év végén elváltak a Rothmans és a német gyártó útjai. Az Opel esetében a festés ismét csak két színű volt, ezúttal az arany maradt ki.

Jochi Kleint, Opel Ascona 400

Rothmans Porsche (1982-1987)

Az Opel kontraktussal egy időben született meg a megállapodás a Porschével, mely a frissen elkészült C-csoportos autójának futtatásához keresett szponzort. A két cég házasságából született meg minden idők egyik legikonikusabb versenyautója, a Rothmans Porsche 956. Az autó fölényesen uralta a sportautó-világbajnokságot, az 1982-es Le Mans-i 24 óráson 1-2-3 sorrendben futott be a három kék-fehér Porsche. 1983-ban, majd 1986-ban és 1987-ben a 962C-vel újra nyert a csapat a legendás megbízhatósági viadalon, 1985-ben pedig megnyerték a csapatok világbajnokságát.

Porsche 956

Közben folytatódott a ralis szereplés is, 1984-ben leszerződtek a Prodrive-val, amely az új Porsche 911 SC-vel kívánt indulni a Párizs-Dakar-ralin. René Metge meg is nyerte a sivatagi versenyt, majd két évvel később a 959-essel ismételt.

Alul a Porsche 911 SC (953), felül a Porsche 959

Rothmans Subaru (1991-1992)

A B-csoportos raliautók betiltása után a Prodrive szakított a Porschével és a Rothmansszel, de utóbbival újra szerződést kötött 1991-ben, amikor Dave Richards már a Subaru raliprogramját vezette. A kék-fehér Legacy RS-ek néhány dobogós helyezésnél tovább nem jutottak, hiába ült a volánnál Ari Vatanen vagy Colin McRae. A Subarunak ezek voltak a tanulóévei, végül 1995-ben az Imprezával és a 555 festésével jutottak fel a csúcsra, de ez már egy másik sztori...

Colin McRae, Subaru Legacy RS

Rothmans Williams-Renault (1994-1997)

Miután különböző partnereivel a rali és a hosszútávú versenyek világában mindent megnyert a Rothmans, nem maradt más hátra, mint belépni a Formula-1-be. Erre 1994-ben került sor, az előző két évben fölényesen diadalmaskodó Williams-Renault-val lépett szövetségre a dohánymárka és a frissen leszerződtetett Ayrton Sennával a fedélzeten minden esély megvolt, hogy folytatódjon a sikerszéria.

Ayrton Senna, Williams FW16 Renault

A szezon felemásan sikerült, hiszen Imolában Senna halálos kimenetelű balesetet szenvedett, de az autó ütőképesnek bizonyult, Damon Hill az utolsó futamon, vitatható körülmények között bukta el a bajnoki címet, a konstruktőrök között viszont első helyen zárt az istálló. 1995-ben senki nem vehette fel érdemben a versenyt Michael Schumacherrel és a Benettonnal, a német azonban két bajnoki cím után átigazolt a gyengélkedő Ferrarihoz, így újra megnyílt az út a Williams előtt a bajnoki címhez. 1996-ban Damon Hill, egy évvel később Jacques Villeneuve nyert világbajnokságot, a Williams újra fölényesen uralta a sportágat. A Rothmans az F1-ben is bajnok lett és a csúcson a visszavonulás mellett döntöttek, a márka helyét a Winfield vette át a Williams-nél, de a Renault, illetve a főtervező Adrian Newey is elhagyta a csapatot, így nem tudták folytatni a Rothmans-éra sikereit.

Damon Hill, Williams FW18 Renault

A kétezres években egyre szigorúbban korlátozták a dohánytermékek reklámját, így a Rothmans sem szerződött le egy komoly csapattal sem. A korlátozások végül tiltáshoz vezettek, a dohánygyárak pedig mára eltűntek a motorsportok világából.