November a férfiakat érintő betegségek megelőzésére és kezelésére irányuló törekvések hónapja, különös tekintettel a csak a férfiakat érintő prosztata- és hererákra. Ma már mindkét típus a legjobb arányban gyógyítható rákbetegségek közé tartozik, feltéve, hogy időben megtörténik az észlelése és kezelése, ezért különösen fontos, hogy az ember ne ódzkodjon a rendszeres szűrővizsgálatoktól és ne habozzon orvoshoz fordulni, ha valamelyik betegség jeleit észleli magán.
Keke Rosberg és Nigel Mansell, a Williams-Honda istálló két versenyzője 1985-ben
Az Ausztráliából indult Movember mozgalom neve az angol moustache (bajusz) és a november szavak összevonásából született, résztvevői pedig e hónapban bajusz növesztésével igyekeznek felhívni a figyelmet az inkább a férfiakra jellemző különböző (akár mentális) betegségek megelőzésére, a rendszeres szűrővizsgálatok fontosságára.
Ennek apropóján összegyűjtöttem tíz egykori autóversenyzőt, akik sebességük mellett legendás bajuszukkal is kitűntek a mezőnyből, arcszőrzetüket pedig igyekeztem aszerint értékelni, mennyire feleltek meg az adott korszaknak:
10. Harald Ertl
Az osztrák versenyző és újságíró neve itthon talán nem olyan ismert, nem is volt olyan sikeres mint a listán szereplő kollégái, de azért nem csak párját ritkító arcszőrzete miatt emlékezhetünk rá. Inkább túraautó-versenyeken volt eredményes, pályafutása csúcsát mindenképp az 1978-as DRM bajnoki cím jelentette. A Schnitzer Motorsport BMW 320 Turbójával sikerült megnyernie az akkori legrangosabb német sorozatot, amely a DTM elődjének tekinthető. A formulaautós létrát is végigjárta, 19 Forma-1-es nagydíjon állt rajthoz, pontot azonban nem sikerült szereznie. Ott volt viszont azon versenyzők között, akik 1976-ban a Nürburgringen kimentették Niki Laudát égő Ferrarijából. Sajnos idejekorán, 1982-ben, mindössze 33 évesen életét vesztette egy repülőgép-balesetben.
A bajusz: Ertl hosszú, biciklikormányra hajazó bajszát kissé háttérbe szorította nem kevésbé impresszív szakálla, amely alapján messziről ki lehetett szúrni bármelyik paddockban. A hetvenes évek rengeteg őrült haj- és arcszőrzetstílust hozott, de az autósportban nemigen lehetett az osztrákéhoz hasonlót találni. Ennek megfelelően nem is lehet különösebben era appropriate-nek tekinteni.
9. Bobby Rahal
Le kell szögeznem, modern autósportos körökben a bajusz soha nem élvezett akkora népszerűséget, hogy a versenyzők tömegesen kezdték volna megnöveszteni, de a hetvenes-nyolcvanas években nem számított kirívónak, ha valaki bajuszt viselt. Így tett az amerikai Bobby Rahal is, aki a nyolcvanas évek legelejétől kezdve hordott bajuszt, talán némileg ellensúlyozva a gyorsan ritkuló haját is. 1978-ban két alkalommal az F1-ben is rajthoz állt, de pályafutása jelentős részét otthon töltötte, igen sikeresen. A CART bajnoki címét háromszor nyerte meg (1986, 1987, 1992), 1986-ban pedig az Indy 500-on is elsőként intették le. Sportkocsi versenyeken is sikeres volt, 1981-ben a Daytonai 24 órást, 1987-ben a Sebringi 12 órást nyerte meg Porschével. A CART-ban 1998-ig indult, utolsó éveiben már saját csapatával, visszavonulását követően csapatvezetőként folytatta.
A bajusz: Rahal sallangmentes bajusza abszolút megfelelt a korszellemnek, legalábbis versenyzői karrierje első felében, legendás státuszát inkább viselője eredményeinek köszönheti, semmint méretének vagy alakjának. Az utóbbi években felváltotta a kevésbé kirívó körszakáll.
8. Christian Lautenschlager
A motorsport hőskorának talán legemlékezetesebb bajusza a német Christian Lautenschalgerhez kötődik, aki fiatalon, szerelőként került a Daimler autógyárhoz, majd előbb tesztpilóta lett, 1908-ban pedig egy Mercedesszel már éles körülmények között is megmutathatta vezetői tudását. Olyannyira megmutatta, hogy Dieppe-ben megnyerte a Francia Nagydíjat. Ennek ellenére nem vált állandó versenyzővé, inkább visszatért eredeti szakmájához. 1914-ben azonban újra bekerült a Mercedes csapatába és egy roppant erős mezőnyben ismét megnyerte a kontinens legfontosabb versenyének számító Francia GP-t. A verseny előtt hat nappal történt a szarajevói merénylet, így Lautenschlager versenyzői pályáját a csúcson törte ketté az első világháború. A húszas években időnként még rajthoz állt versenyeken, de korábbi sikereit már nem tudta megközelíteni.
A bajusz: a XX. század elején a férfi arcberendezés alapfelszereltségének számított a bajusz. Ez alól az autóversenyzők sem számítottak kivételnek, elég végignézni a Francia Nagydíj győzteseinek fotóit: Szisz Ferenc, Felice Nazzarro, Georges Boillot és természetesen Lautenschlager is viselte valamilyen formáját, de a németé azért az átlagnál jóval látványosabb volt. Még épp nem sorolnám az extrém kategóriába, annyira nem volt kirívó mint például Vilmos császáré, de mindenképpen egy a korszellemnek megfelelő, masszív bajuszról beszélhetünk.
7. Richard Petty
A hatvanas-hetvenes évek legmeghatározóbb NASCAR versenyzője 7 bajnoki címével és kereken 200 futamgyőzelmével kétségkívül rászolgált a "Király" becenévre. Pályafutását 1958-ban Oldsmobile-lal kezdte az apja által alapított csapatban, amihez két idényt leszámítva végig hűséges maradt. Hamarosan Plymouth-ra váltott, legnagyobb sikereit a Chrysler-csoporthoz tartozó gyártóval és testvérmárkájával, a Dodge-dzsal érte el, bár megfordult a Fordnál és a harmadik nagy konszern, a General Motors több márkájánál is (Chevrolet, Buick, Pontiac). A Petty Enterprises élénk világoskék színe és a 43-as rajtszám örökre egybeforrt a nevével. Petty egészen 1992-ig versenyzett.
A bajusz: Petty már jóval azelőtt híres lett, hogy bajuszt növesztett volna, első négy bajnoki címét még csupasz arccal nyerte. 1973-ban jelent meg orra alatt egy hosszú, patkó alakú bajusz, ami idővel kevésbé feltűnő, hagyományosabb formát vett fel. A bajusz a fekete napszemüveggel és a hatalmas cowboy kalappal együtt adta a semmivel össze nem téveszthető Petty fizimiskát (na jó, Burt Reynolds a Smokey és a banditában azért eléggé hasonlított rá). Miután a bajusz védjegyévé vált, attól nyilván nem szabadult meg akkor sem, amikor a kilencvenes években kiment a divatból, bár öregkorára nála is felváltotta a körszakáll, ahogy Rahal esetében.
6. Clay Regazzoni
Regazzonira a legtöbben valószínűleg úgy emlékeznek, mint Niki Lauda másodhegedűsére a Ferrarinál, pedig pályafutása ennél sokkal eredményesebb volt. 1970-ben a Tecno istállóval megnyerte a Forma-2-es Európa-bajnokságot, közben a Ferrarival bemutatkozott a Forma-1-ben is, sőt, az Olasz Nagydíjat megnyerve rögtön a vb pontverseny harmadik helyén végzett. 1972-ben tagja volt a sportkocsi vb-t letaroló Ferrari csapatnak, majd egy évet eltöltve a BRM-nél, '74-ben már Laudával együtt tért vissza a Scuderiához. Ez az év jelentette pályafutása csúcsát, egészen az utolsó futamig esélyes volt a világbajnoki címre, de végül az Emerson Fittipaldihoz került. Emlékezetes még, hogy 1979-ben Regga aratta a Williams első győzelmét Silverstone-ban, egy évvel később Long Beach-en viszont súlyos balesetet szenvedett egy Ensignnal, ami után kerekesszékbe kényszerült.
A bajusz: Regazzoni Pettyhez hasonló utat járt be arcszőrzet terén, már sikeres F1-es pilóta volt, amikor 1973-ban a BRM-nél bajuszt növesztett. Innentől kezdve a hetvenes években ő volt "A" bajuszos versenyző a Forma-1-ben és ezzel együtt eléggé kilógott a többi hosszú hajú, nagy pakompartos kollégája közül. A védjegyévé váló bajusz mellett egészen 2006-os haláláig kitartott.
5. Juha Kankkunen
Az egyetlen bajuszos rali-világbajnok a finnek új szupertehetségeként robbant be a köztudatba a Toyotával a nyolcvanas évek közepén, majd 1986-ban már a Peugeot-val nyert vb-címet a B-csoportos korszak utolsó évében. Egy évvel később a Lancia versenyzőjeként ő lett az A-csoportos éra első világbajnoka is, ezt később még két bajnoki cím követte az olaszokkal, illetve a Toyotával. Négy világbajnoki címével sokáig ő számított a legeredményesebb ralisnak és pályafutása kései szakaszában ehhez a "nagy öreg" szerepkörhöz jól passzolt a bajusz. Versenyzett a Fordnál, a Subarunál, sőt még a Hyundainál is, de a neve a Toyotával forrt össze leginkább, három alkalommal is megfordult a japánok csapatában, jelenleg pedig ő vezeti a rendkívül sikeres WRC programjukat.
A bajusz: a rali-világbajnokságon nagyítóval kell keresni a valamennyire eredményesnek tekinthető bajszos versenyzőket (Alain Oreille, Jorge Recalde vagy Tony Pond neve nem tudom kinek ismerős), szóval Juha Kankkunen egyértelműen kiemelkedik e tekintetben is, bár ahogy Rahalnál megjegyeztem, a nyolcvanas években egy teljesen átlagos formájú bajusz egyáltalán nem számított kirívónak. Pályafutását végigkísérte a védjegyének számító szőke bajusz, de visszavonulása után sajnos megszabadult tőle.
4. Keke Rosberg
Az első bajuszos finn világbajnok nem Kankkunen volt, hanem Keke Rosberg, aki emlékezetes módon 1982-ben úgy nyert bajnoki címet a Forma-1-ben a Williamsszel, hogy mindössze egy versenyen végzett az élen és ezt megelőzően sem volt győzelme a királykategóriában. Ha addig kissé outsidernek is számított a mezőnyben, bajnoki címét követően azért az elitbe került, nem kis mértékben köszönhetően annak, hogy a Williams a Hondától kezdett turbómotorokat vásárolni. Még négyszer tudott nyerni az F1-ben, mindannyiszor városi pályákon, így igazi utcai harcos reputációra tett szert. '85-ben még harmadik tudott lenni a világbajnokságon, egy évvel később a McLarentől vonult vissza.
A bajusz: a sűrű szőke bajusz, a hasonló stílusban, középen elválasztott hosszú szőke haj és az elmaradhatatlan cigaretta az egyik legjellegzetesebb fizimiskát kölcsönözte Rosbergnek az amúgy is igen karakteres Forma-1-es mezőnyben a nyolcvanas években. 1985-ben bajusz szempontból összeállt minden idők kétségtelenül legerősebb csapata a Williamsnél, amikor a finn mellé megérkezett Nigel Mansell, sajnos ez a felállás mindössze egy szezont élt meg. Keke későbbi sportautós és túraautós karrierje során is kitartott a bajusza mellett, idősebb korára azonban ő is inkább körszakállra váltott.
3. Dale Earnhardt
Dale Earnhardt, a második NASCAR versenyző volt, aki rekordot jelentő 7 bajnoki címig jutott. 1975-ben debütált a Winston Cupban, 1980-ban pedig épp Richard Pettytől átvéve a stafétát, már bajnoki címet nyert. A nyolcvanas évek második felében a NASCAR legmeghatározóbb versenyzője volt, utolsó bajnoki címét 1994-ben szerezte, ekkorra nemzetközi szinten is ő számított a sport arcának, akit itthon is ismert szinte mindenki, aki érdeklődött az autóversenyzés iránt. Épp ezért sokkolt mindenkit, amikor a 2001-es idénynyitó Daytona 500 utolsó körében halálos balesetet szenvedett.
A bajusz: Earnhardt a hetvenes évek második felében növesztette meg jellegzetes, széles bajuszát. Agresszív versenyzési stílusa miatt megkapta a The Intimidator (A Megfélemlítő) nevet, de a stílusán és eredményein túl a nagy bajusz, a fekete napszemüveg és persze a 3-as rajtszámú fekete Chevrolet is hozzájárult legendás státuszához és ahhoz, hogy generációk számára egyet jelentsen neve a NASCAR-ral.
2. Graham Hill
Graham Hill pályafutásával már részletesen foglalkoztam itt a blogon, ha csak a legfontosabb eredményeire szorítkozok, akkor is muszáj megemlítenem a két Forma-1-es világbajnoki címét, az Indy 500 és Le Mans győzelmét, illetve az öt első helyét a Monacói Nagydíjon. Ám ami legalább ennyire fontos, hogy kevés ilyen karakteres és kiváló nagykövete volt a motorsportnak, a kamerák előtt is otthonosan mozgó, jó humorú és mindig elegáns gentleman megjelenésének egyik legfontosabb eleme volt legendás bajusza.
A bajusz: Mr. Monaco pályafutása kezdetén egy kevésbé kirívó, vastagabb bajuszt preferált, a védjegyévé váló vékony ceruzabajuszra 1963-ban, már világbajnokként váltott. Érdekes módon ezzel sem volt egyedül a mezőnyben, a hatvanas években a szintén Le Mans-győztes Lucien Bianchi és a Lotus főnök Colin Chapman is hasonló stílusú bajuszt viselt. Hill bajusza viszont a mindig hátrafésült hajával tökéletesen illett erőteljes arcvonásaihoz és egyszerre kölcsönzött neki filmsztár és vakmerő vadászpilóta külsőt. Ha David Niven valaha RAF pilótát játszott volna a filmvásznon, alighanem úgy nézett volna ki, mint Hill.
1. Nigel Mansell
Egy pillanatig nem volt kérdés, kié lesz az első hely a listán. Az európai motorsport rajongók számára valószínűleg a legismertebb bajusz Nigel Mansell tömött, vastag bajsza, de Amerikában is biztosan emlékeznek rá, hiszen 1992-es Forma-1 világbajnoki címe után a következő évben azonnal megnyerte a CART bajnoki címét is. Érdekes módon legendás bajusza, rövid haja miatt eléggé kilógott az F1-es közegből a nyolcvanas években, ráerősítve kívülállóságára, amit munkásosztálybeli származása miatt kezdetben éreztettek is vele. Mansell nem egy egyszerű karakter és pályafutása sem volt kevésbé komplikált, az egyik legbalszerencsésebb versenyzőként kétszer is nagyon közel állt a vb-címhez, mire végül '92-ben a domináns Williams-Renault-val felért a csúcsra. Minden tökéletlensége ellenére a szurkolók csodálták bátorságát és karakterét, nem csak hazájában, de Olaszországban is, amikor a Ferrarinál versenyzett. A tifosi Il Leone, vagyis Az Oroszlán névvel illette, ami kétségkívül az egyik legtalálóbb név, amit egy bajszos brit hős kaphat.
A bajusz: Mansell minden felhajtást nélkülöző vastag bajusza talán nem is annyira választás, mint inkább szükségesség volt, valamivel ugyanis ellensúlyoznia kellett hasonlóan buja szemöldökeit. Versenyzői pályafutása során egyszer, a katasztrofális 1988-as idényben vált meg tőle, amikor a Williamsnél a borzasztóan megbízhatatlan Judd motorral küzdött, de hamarosan visszanövesztette, hogy a Ferrarival aratott bravúrgyőzelmei, majd világbajnoki címe idején teljes pompájában viselhesse. Visszavonulását követően már legalább kétszer leborotválta, de hosszabb-rövidebb idő után mindig visszanövesztette, 70 felett pedig már szakállat is eresztett hozzá.
+1 Ranga László és Büki Ernő
Büki Ernő és Ranga László (fotó: Peták Tibor)
Ráadásként természetesen nem mehetek el szó nélkül a magyar autósport alighanem leghíresebb bajszos párosa mellett. Ranga László mér kétszeres magyar ralibajnok volt Dudás Mihállyal, amikor 1991-ben navigátort váltott és összeült földijével, a szintén pécsi Büki Ernővel. A Lancia Delta Integraléval versenyző páros a következő négy évben verhetetlen volt, az 1991-94-ben megrendezett 24 magyar Ob futamból 18-at megnyertek és természetesen minden évben bajnokok lettek. 1995-től Ford Escorttal, majd Subaruval arattak számos győzelmet, bár újabb abszolút bajnoki címet nem sikerült szerezniük. Ranga 1997 után súlyos betegsége miatt felhagyott a versenyzéssel és sajnos 2001-ben, mindössze 43 évesen elhunyt. Büki a MOL Rallye Teamnél maradva Kiss Ferenccel újabb két magyar bajnokságot nyert 1998-99-ben.
A bajuszok: a nyolcvanas években, illetve a kilencvenes évek elején a bajuszviselés a magyar raliban, meg úgy általában Magyarországon egyáltalán nem volt kirívó, Ranga és Büki arcszőrzete is teljesen megfelelt a korszaknak, mindenféle sallang nélkül. Ami megkülönböztette őket a többségtől az az volt, hogy akkoriban minden bizonnyal ez volt a két leggyorsabb bajusz az országban.
