Két nagyszerű kisfilm két roppant embert- és gépetpróbáló afrikai raliról. Az első - a Ford archívumából - az 1972-es East African Safari Rally-t mutatja be, amely ekkor Kenya mellett még Ugandát és Tanzániát is érintette, egy 4000 mérföldes maratoni erőpróba volt. A verseny húszéves története során először tudott európai versenyző nyerni az elsősorban a Fordok és Datsunok versenyét hozó ralin.

Régi adósságomat törlesztem. Négy évvel ezelőtt elindítottam egy minisorozatot, amiben minden idők negyven legjobb raliautóját akartam bemutatni, de az első tízet felölelő poszt után rá kellett jönnöm, hogy ennek nem sok értelme van a folyamatosan változó eredmények miatt. Ehelyett úgy döntöttem, a negyven kedvenc raliautómat mutatom be.

10. Ford Escort RS Cosworth

Habár elődei sikerét nem tudta megismételni (nem nyerte meg a vb-t), az Escort RS Cosworth mégis a kilencvenes évek megkerülhetetlen típusa lett. Az ember nem nagyon tudott kinyitni úgy egy autós újságot, hogy egy tesztben, verseny összefoglalóban vagy reklámban ne tűnt volna fel a rali vagy az utcai változata. A különleges hátsó spoiler mágnesként vonzotta a tekinteteket, a korszak egyik legvagányabb kocsija volt a Cossie.

... Makes me want to shake hands with the whole of Finland" - szólt a kevésbé ismert, de az igazságot kiválóan látó Half Man Half Biscuit zenekar dala. Hannu Mikkola, a hetvenes-nyolcvanas évek egyik legmeghatározóbb raliversenyzője számos gyártó autóját vezette, de egy valami állandó volt: minden típussal a győzelemre hajtott. 31 éves pályafutása a rali hőskorában kezdődött, ott volt a maratoni ralikon, majd a világbajnokság elindulásánál, a nyolcvanas években a kezei között formálta át a sportot a forradalmi Audi Quattro, bajnok volt a B-csoport fergetegében, és még vezette az A-csoportos gépeket is. Ezúttal az ő autói közül válogattam.

FENT: A Volvo PV544 az ötvenes évek végének, hatvanas évek elejének egyik sikertípusa volt. Elsősorban a svéd gyári pilóták, Gunnar Andersson és Tom Trana révén vált ismertté, akik Európa-bajnokságot nyertek vele, de 1963-ban a fiatal Mikkola is egy ilyen autóval kezdte pályafutását.

LENT: Első komoly sikereit a hatvanas évek végén, a Ford Escort Twin Cammel érte el (a képen valószínűleg nem ő látható, de a TC-ről nehéz jó felvételt találni). 1968 és 1970 között zsinórban háromszor nyerte meg az Ezer tó-ralit, később még négy alkalommal végzett első helyen hazája legnagyobb versenyén, ez a mai napig rekordnak számít.

Eszméletlenül szoros brit túraautó futam 1971-ből, a Crystal Palace pályáról. V8-as Camaro egy Escort RS1600 és egy 2.5-ös Vauxhall Viva ellen. A Chevy az egyenesekben állva hagy mindenkit, a kanyarokban viszont küzd, mint disznó a jégen, így az agilis Escort felzárkózhat rá. A kommentátor természetesen Murray Walker.

Ez a két videó is mutatja, miért a világ egyik legjobb bajnoksága a BTCC, az autók között már rég nincsenek ekkora különbségek, a versenyek viszont még mindig ilyen szorosak, a mezőny hasonlóan hömpölyög egyik kanyarból a másikba és folyamatos az akció.

Idén rendezik a 40. rali-világbajnoki szezont (és a 60. Eb szezont), ebből az alkalomból összegyűjtöttem a valaha volt 40 legjobb raliautót.

Figyelem! A lista ugyan nem nélkülöz minden objektivitást, de szubjektív alapon készült. A listában nem csak a világbajnokságon indult autók szerepelnek, de feltétel volt, hogy az adott kor legfelsőbb szintjét képviseljék, tehát egy verseny összetett győzelmére is esélyesek legyenek. Így alacsonyabb kategóriás autók nem kerültek fel a listára, hiába voltak kiemelkedőek a maguk szintjén (lásd például: Skoda Fabia S2000). Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a típusokat az utcai alapmodell generációi alapján osztottam fel, így technikailag lehet, hogy nagyban megegyeztek, de mivel az alapot egy újabb modell adta, külön autónak vettem (például: Ford Focus MkI és MkII).

Őfelsége, a Ford Escort

1973-ban a Gyártók Nemzetközi Bajnokságát (IMC) felváltotta a Rali-világbajnokság (WRC), amelyen továbbra is csak a konstruktőröket jutalmazták. A RAC Rally a 13 futamos szezon 12. versenye volt. Az évet a francia Alpine-Renault dominálta az A110-es modelljükkel, csak a Fiat és a Ford tudta valamennyire tartani velük a lépést. Mivel az amerikai futamra nem utazott el sem az Alpine, sem a Fiat, az olaszok nem tudtak faragni a hátrányukból, így az Alpine-Renault már a Brit-rali előtt megnyerte a világbajnokságot. A tét nélküli versenyen a Ford kisajátította a pódiumot, az első két helyen két gyári versenyző, a finn Timo Makinen és az 1972-es győztes Roger Clark foglalt helyet, míg a harmadik helyen a mindössze 22 éves Markku Alén végzett.