Pedig olyan szépen indult ez az év. Versenyről versenyre változtak az erőviszonyok, a szokásosnál sokkal többen nyertek futamot és már kezdtük elfelejteni a tavalyi szezon monotonitását. Egyszerűen túl szép volt ez ahhoz, hogy valaki ne akarjon belerondítani. Lehet, hogy Sebastian Vettel is jól szórakozott, de ő igazán csak akkor érzi jól magát, ha a dobogó tetejéről locsolhatja szét a pezsgőt a lába előtt heverő világba. Úgy gondolta, eleget játszottunk már, most ő következik és egyszerűen elvette a játékunkat.

Tette mindezt olyan hűvös és kegyetlenül érzéketlen zsenialitással, amire csak egy-két ember lenne képes a jelenlegi mezőnyből. Szingapúrban még Lewis Hamilton kiesése kellett, hogy visszataláljon a dobogó legfelső fokára, azóta viszont még a vezetést sem adta ki a kezéből. A McLarennek el is ment a kedve a játéktól, Raikkönen hivatalból még fogadkozik az újságíróknak, felemlegetve 2007-es világbajnoki címét, de igazából már csak Fernando Alonso az aki még mindig nem akarja elhagyni a játszóteret. Mert ő pontosan olyan mint Vettel vagy Michael Schumacher, ők az utolsó pillanatig bármire képesek a győzelemért.

Az általában megbízható forrásnak tekinthető BBC ferraris forrásokra hivatkozva megszellőztette, hogy a maranelloiak 2014-re előszerződést kötöttek Sebastian Vettellel.

Az átigazolás függ persze az olaszok 2013-as teljesítményétől is, de már régóta rebesgetik, hogy kivetették hálójukat a német bajnokra. Vettelnek egyébként élő szerződése van 2014-re a Red Bullal, a Ferrari viszont csak egy évre hosszabbított Massával, így jövő ilyenkor ismét időszerű lesz igazolni valakit. A nagy kérdés persze az, hogy mit szól ehhez a 2016-ig a Ferrarihoz szerződött Alonso. A BBC szerint Hamilton 2013-as szerződtetését megvétózta, Vettelre viszont rábólintott, ettől függetlenül érdekes lenne egy csárdában látni a Formula-1 két jelenleg talán legjobb dudását. Persze az is lehet, hogy Vettel marad a helyén, a Red Bullnál újra fut a szekér, ő az idei cím első számú várományosa és ahogy Adrian Neweyt ismerjük, sanszos, hogy jövőre ismét ő tervezi a leggyorsabb autót. Ha csak a Ferrari nem licitál rá jelentősen a Red Bull által nyújtott fizetésre, akkor valószínűleg Vettel is erősen elgondolkozik majd, hogy érdemes-e váltani. A Ferrari igazából akkor járna a legjobban, ha Newey is menne Vettellel együtt (igazából már Neweyval is nyernének), ahogy annak idején Ross Brawn és Rory Byrne is ment Schumacherrel.

Sebastian Vettel ugyan lemaradt a pole-pozícióról, sok kétségünk mégsem lehetett afelől, hogy ki fogja nyerni a 2012-es Koreai Nagydíjat. A Ferrari erős volt, de a Red Bullokra nem tudtak komolyan nyomást gyakorolni, míg a McLaren egész éves mélypontra zuhant.

Mark Webber ugyan megszerezte az első rajtkockát, komoly ellenállásra nem számíthattunk tőle, hiszen a bajnokság hajrájában már egyértelműen Vettelre épít a Red Bull. A címvédő a rajtnál le is lépte az ausztrált és az utolsó pár kör aggasztó gumikopásától eltekintve ismét simán nyert.

Sebastian Vettel senkitől nem zavartatva könnyed rajt-cél győzelmet aratott Szuzukában, miközben Alonso már a rajtnál feladni kényszerült a versenyt. Massa egy nagyszerű második hellyel mentette a vörös mundér becsületét, de a legnagyobb hős a hazai pályán dobogóra álló Kobajasi volt.

Kis túlzással az első kanyarban eldőlt a verseny és lehet, hogy a világbajnokság is. A pole-ból induló Vettelre egyedül a mellőle rajtoló Webber lehetett volna veszélyes, de az ausztrál a rajtbalesetek szempontjából  visszaesőnek számító Grosjean áldozatává vált, bár ő még folytatni tudta a versenyt. Nem úgy Rosberg, akit Senna nullázott le, a legnagyobb vesztes viszont Fernando Alonso volt, akinek a bal hátsó gumiját kivágta Raikkönen első szárnya, így a kavicságyba kicsúszva befejezte a Japán Nagydíjat. Jól sült el a rajt Massa szempontjából, aki a tizedik helyről ugrott a negyedikre és a tempója is megfelelő volt ahhoz, hogy tartsa ezt a pozíciót. Sőt, az első kerékcserék során, amikor gyakorlatilag a teljes élmezőny sutba dobta a lágy gumit, feljött a második helyre. Eközben Kobajasi tartotta a harmadik helyet, a váltójára panaszkodó Button, Raikkönen és a Péreztől megszabaduló Hamilton előtt. A mexikói a hajtűben túl nagy lendülettel érkezett meg a mclarenes mögé és külső íven akart elfordulni mellette, de kipördült és a kavicságyban ragadt, eldobva az értékes hatodik helyét.

Sebastian Vettel szezonbeli második győzelmét aratta az 5. Szingapúri Nagydíjon, a dobogó két alsóbb fokára Jenson Button és az összetettben továbbra is vezető Fernando Alonso állhatott fel. Hamilton az élről kényszerült kiállni a balesetek miatt két körrel lerövidített versenyen.

Töretlen lendülettel érkezett Szingapúrba az elmúlt három futamot megnyerő McLaren-Mercedes és a verseny harmadáig úgy is tűnt, hogy most sem találnak legyőzőre. Vettel hiába volt erős a szabadedzéseken, az időmérőn kikapott Hamiltontól, de még az ismét megvillanó Maldonadotól is. Hamilton hiába vezetett biztos előnnyel Vettel és Button előtt (Maldonado kissé beragadt a rajtnál), a 22. körben váltóprobléma miatt feladni kényszerült a versenyt. 14 körrel később az Alonsóval a negyedik helyért csatázó, de a gumitaktikája miatt ekkor már vert helyzetben lévő Maldonado alatt is bemondta az unalmast a Williams. Alonso így már harmadik volt a Ferrari számára nem sok jóval kecsegtető futamon, végül ebben a pozícióban is fejezte be, ahogy azt már a bevezetőben is említettem. Előnye 29 pont Vettellel szemben, egyre inkább úgy tűnik, hogy kettejük közt fog eldőlni az idei bajnoki cím sorsa. A harmadik Raikkönen 45 pontos hátránya sem reménytelen még, de a Lotus eddig képtelen volt nyerni, anélkül meg nehéz előrébb lépni. Ráadásul a tempójuk sem mindig üti meg az élmezőny szintjét, Raikkönen csak 12. lett az időmérőn és a versenyben elért 6. helye is nagyban köszönhető a kieséseknek. Grosjean szorosan mögötte a 7. helyen ért célba.

Hatalmas, a világbajnoki küzdelem szempontjából is fontos balesettel kezdődött az 57. Belga Nagydíj, de az izgalmak később sem csillapodtak, egyedül a győztes kiléte nem volt kérdéses, Button rajt-cél győzelmet aratott.

Az idei Magyar Nagydíj legfontosabb hozadéka az volt, hogy a jóárasított BKV/MÁV jeggyel kombinált belépő révén végre, életemben először eljuthattam másodmagammal egy formula-1-es versenyre. Így ez a poszt a megszokottól eltérően inkább egy élménybeszámoló lesz, persze a végeredményről is esik majd szó.

Az odaút

A kínálkozó két lehetőség közül (HÉV vagy közvetlen buszjárat), mi a gödöllői HÉV-et választottuk. Az Örs vezér teréről startolva körülbelül fél óra alatt értük el Szilasligetet. Személy szerint én Mogyoródon terveztem a leszállást, de egy megállóval korábban gyakorlatilag kiürült a szerelvény, így mi sem maradtunk és nem bántuk meg. Bő fél óra alatt átbaktattunk a falun és a parkolóként szolgáló réten, hogy aztán hipp-hopp ott találjuk magunkat a település tőszomszédságában elterülő pálya kapujában. Az út egyébként teljesen olyan volt ahogy a hetvenes-nyolcvanas évek amatőr felvételein Spába vagy a Nürburgringre zarándokló nézők láttán elképzeli az ember. Mi a helyes irányt csak sejtve, egy fellobogózott finn csapatot követve értük el a Hungaroringet.

Az elmúlt egy hónapban, de igazából a nyár nagy részében alig foglalkoztam a bloggal, amiben közrejátszott a foci Eb és az olimpia is, de leginkább a lustaság. Az előbbi kettő amúgy sem mentség egy autós blognál. A mai nappal viszont kezdetét vette az ősz, az utolsó évszak amikor még zajlik az élet a motorsportok körül, így érdemes egy pillantást vetni a nyár második felének versenyeire. (Oké, úgyis tisztában van mindenki, hogy mi történt az elmúlt futamokon, az elmaradt posztok pótlása csak a lelkiismeretem megnyugtatása végett történik.)

Hockenheimben még mindig Alonso állt a reflektorfényben, Silverstone után ismét megszerezte az első rajtkockát, de ezúttal ki is tartott a futam végéig.

Mark Webber szezonbeli második győzelmét aratta a Brit Nagydíjon, miután négy körrel a leintés előtt megelőzte a rajt-cél győzelem felé haladó, de a gumikkal kevésbé jól taktikázó Alonsót. Vettel harmadik, Massa negyedik, Hamilton hazai pályán csak nyolcadik lett.