A hétvégére készülve, a neves Autosport magazin hasonló listája alapján én is összeállítottam a Le Mans-i 24 órás versenyen valaha rajthoz állt autók közül az 50 kedvencemet tartalmazó listát, amit a szombati rajtig hátralévő öt napon tízesével közlök. A lista elkészítése során egyetlen kritériumot vettem figyelembe: az autónak legalább egyszer rajthoz kellett állnia Le Mans-ban, de sem a helyezések, sem az innovatív megoldások nem befolyásolták az egyes típusok helyezését.

30. Chevrolet Corvette C6.R

A Corvette-ek az elmúlt években sorra aratták a kategóriagyőzelmeket Le Mans-ban, előbb a GT1, majd a GT2/GTE géposztályban, a gyári csapat színeiben vélhetően az idei verseny lesz a C6 hattyúdala. Ami miatt felkerült a listára, az az a pár éves időszak, amikor a GT-k összetettben is csaknem dobogóra állhattak. A Bentley kivonulása után az Audiknak egy komoly ellenfele maradt a prototípusok között: a Pescarolo, így a nagy teljesítményű GT1-es autók mint a Ferrari 550 Maranello, az Aston Martin DBR9 és a Corvette sorra érték el a top10-es helyezéseket. A csúcs a 2006-os verseny volt, amikor a Gavin-Beretta-Magnussen legénységű Corvette összetettben 4. lett, mindössze 12 körrel elmaradva a harmadik helyezett Audi R10 mögött.

29. BMW 328 Touring Coupe

A Touring karosszériás 328 kupé elsősorban arról híres, hogy megnyerte az 1940-es Mille Miglia-t, ugyanakkor Le Mans-ban is letette a névjegyét: egy évvel korábban az 5. helyen ért célba, megnyerve a kétliteres autók kategóriáját. Eredetileg a klasszikus 328 Roadstert akartam felvenni a listára, de amikor tudomást szereztem a Touring Coupe Le Mans-i szerepléséről, nem volt kérdés, hogy az fog itt szerepelni.

28. Matra-Simca MS670

A Porsche 917 eltűnésével egy igazi legendát veszített Le Mans, de nem kellett soká várni a következő megszületésére. Az 1972-es évet a Ferrari uralta, de Le Mans-ba nem mentek el, így Henri Pescarolo és Graham Hill komoly konkurencia nélkül szerezhette meg a Matra első győzelmét. Egy évvel később versenyben is legyőzték az olaszokat, megnyerve a 24 órást és a sportkocsi-vb-t is, majd '74-ben megismételték a sikert, így Pesca és a Matra bekerült a triplázók szűk elitjébe.

27. McLaren F1

1995-ben Le Mans még mindig nem heverte ki a C-csoportos autók elveszítését, a zavarosban jó eséllyel halásztak a nyitott prototípusok mellett a GT-k is. Így történhetett meg, hogy a verseny történetében ezidáig utoljára egy utcai autón alapuló gép vitte el a pálmát. Persze az utcai jelzővel is csínján kell bánni, a Gordon Murray által tervezett McLaren F1 évekig a világ leggyorsabb utcán is használható autója volt, de a 6,1 literes BMW motorral hajtott gép a pályán érezte magát igazán otthon. A McLaren megbízhatóságának köszönhetően felülkerekedett a favoritnak számító Courage prototípuson, az egy kör előnnyel megszerzett győzelmet a 3-4-5. helyek elhódítása tette teljessé.

26. Ferrari Testa Rossa

Az ötvenes-hatvanas években a Ferrari széles körben használta a Colombo-féle 250-es motort, a 3 literes V12-es hajtotta a Testa Rossa versenyautókat is, melyek az addig is szép sikereket elérő olasz márkát végleg az autósport csúcsára katapultálták. 1958-ban, 1960-ban és 1961-ben is megnyerték Le Mans-t, 1962-ben pedig egy négyliteres speciális kivitel utolsó orrmotoros autóként győzött. A típus legnagyobb mestere a belga Olivier Gendebien volt, aki mind a négy győzelemben részt vállalt, egyszer a honfitárs Paul Frére-vel, háromszor pedig az F1-es világbajnok Phil Hillel.

25. Rondeau M379

Jean Rondeau története nem egy szokványos Le Mans-i sztori. A kezdetben csak versenyzőként próbálkozó francia a hetvenes évek második felében kezdett versenyautókat tervezni, a jól ismert Cosworth DFV-vel hajtott kocsik kezdetben a főszponzor Inaltera nevét viselték, 1978-tól viszont már a konstruktőrét. A Le Mans mellett székelő csapat hamar belopta magát a francia szurkolók szívébe, főleg, hogy az eredmények is kezdtek jönni. Évről évre a top10-ben végeztek Rondeau autói, közben megnyerte magának a legjobb francia versenyzőket: Jean Ragnotti, Henri Pescarolo, Bernard Darniche, Jean-Pierre Beltoise is vezette a jellegzetesen bumfordi gépeket, de az összetett győzelmet maga Rondeau és Jean-Pierre Jaussaud érte el 1980-ban a Porsche ellenében.

24. Ferrari 330 P4

A Ford 1966-os győzelme után a Ferrari minden erejével azon volt, hogy visszafoglalja a sportautózás trónját, a '67-es évre szánt autójuk a 330 P4, a sikertelen P3-as továbbfejlesztett verziója volt. Az év kiválóan kezdődött, az olaszok hármas győzelmet arattak a Daytonai 24 óráson, de Le Mans-ban ismét alulmaradtak a Forddal szemben, négy kör hátránnyal második lett a legjobb Ferrari. Év végén visszahódították a világbajnoki címet, de Le Mans megnyeréséhez ennél közelebb már soha nem kerültek.

23. Ferrari 312PB

A Ferrarinak 1967-et követően egyszer nyílt még komoly esélye megnyerni Le Mans-t: 1973-ban, de a Forma-1-es eredetű motor nem bírta a 24 órás igénybevételt, emiatt két autójuk is kiesett. Végül a harmadik számú, legkevésbé esélyesnek tartott Merzario-Pace páros hat kör hátrányban beért a második helyen, de nyerni ismét nem sikerült. Pedig a 312PB fantasztikus autó volt. '72-ben minden futamot megnyert amin elindult, de Le Mans-t kihagyták, mert féltek, hogy a motor nem bírná és egyébként is a vb cím már a zsebben volt, nem akarták kockáztatni a 100%-os mérleget. Egy évvel később rajthoz állt a Ferrari, mert minden pontra égetően szükség volt a bajnokságban, de a Matra már annyira jó volt, hogy nem tudták megfogni.

22. Ford GT40

A Ford GT40 kétségkívül minden idők egyik leghíresebb versenyautója, ezt a hírnevet pedig Le Mans-ban alapozta meg 1966 és 1969 között zsinórban elért négy győzelmével. Miután a Fordnak nem sikerült felvásárolnia a Ferrarit, az amerikaiak bosszút esküdtek, ott akartak ártani Enzo Ferrarinak ahol a legjobban fáj: a versenypályán. Két tanulóév után '66-ban lemosták az ellenfeleket, a Mk II jelzésű verzió hármas győzelmet aratott. Egy évvel később a speciális karosszériával ellátott Mk IV megvédte az első helyet, majd ugyanaz a Gulf festésű Mk I még két győzelmet aratott. Az 1969-es futam a valaha látott egyik legszorosabb befutót hozta: Jacky Ickx 120 méterrel előzte meg a porschés Hans Herrmannt.

21. Ferrari 166 MM

A háború utáni első versenyen még jelentős számban képviseltette magát a harmincas évek technikája, az angol báró, Peter Mitchell-Thomson viszont megengedhette magának a legújabb olasz versenytechnikát is, így az ő nevezésében állt rajthoz az a kétliteres Ferrari 166 Barchetta, melynek másik versenyzője a korábbi kétszeres győztes Luigi Chinetti volt. A 24 órából 23 és felet az időközben Amerikába áttelepült olasz töltött a volánnál, de a különlegesen nagy igénybevétel ellenére is meg tudta nyerni a versenyt. A 166-os volt a Ferrari első igazi sikertípusa, ez az egyetlen autó ami megnyerte mind Le Mans-t, mind a Targa Floriót és a Mille Miglia-t.


A korábbi részek itt érhetők el: 31-40 41-50