Szombaton bombaként robbant a Mercedes időmérőn elért 1-2. helyezése, de a riválisok nem véletlenül nem számoltak komolyan Rosberggel és Hamiltonnal, az ezüst nyilak nagyon hamar elkezdtek visszacsúszni a Pirellik kopása miatt. Alonso az ötödik helyről rajtolva magabiztosan nyert hazai versenyén, a Ferrari tempóbeli fölényét mutatja, hogy Massa három rajthelyes büntetése után hat pozíciót javítva lett harmadik. Räikkönennek be kellett érnie a második hellyel, Vettel csendes versenyt futva lett negyedik.

A bővebb értékelésre most sincs időm, a konstruktőri rangsor alább látható, a jól szereplők szokás szerint megtalálhatóak a címkék között.

Vettel simán nyerte a Bahreini Nagydíjat Räikkönen és Grosjean előtt, így megismétlődött a tavalyi dobogó. A sok csatát és előzést hozó futamon a győzelemre is esélyes Alonsót a DRS, Massát a jobb hátsó kereke hátráltatta, feljövőben a Force India és a McLaren.

Sajnos most nincs időm szöveges értékelést írni, a csapatsorrendet közlöm, a jól szereplő versenyzők és csapatok megtalálhatók a címkék között.

Fernando Alonso simán nyerte a 2013-as Kínai Nagydíjat, mögötte Räikkönen, Hamilton és Vettel produkált szoros befutót. Maga a verseny nem hozott sok izgalmat, a csúcsot egy "majdnem előzés" jelentette az utolsó körben, amit az egész futamot meghatározó eltérő gumitaktikáknak köszönhettünk. Idén három futamon három különböző pilóta és három különböző csapat foglalhatta el a dobogó tetejét.

1. Ferrari (Legutóbbi helyezés: 3./ Helyezések átlaga: 2)
Az olaszok idén először kerültek a listám élére, nem véletlenül. A szabadedzéseken mutatott jó teljesítmény, a ferraris szemmel nézve egész jó időmérő és köztudottan jó versenytempó előrevetítették, hogy Alonso jó eséllyel pályázik Sanghajban nem csak a dobogóra, de a győzelemre is. Mindkét autó jól kapta el a rajtot, nem sokkal később Hamiltont is legyűrték, Massa ugyan lemaradt az első kerékcserék után (végül hatodik lett), a spanyol viszont jó tempóval és határozott előzésekkel közeledett idei első győzelme felé. A végére megnyugtató előnyt autózott ki, 10 mp-cel nyert Räikkönen előtt. Pályafutása 31. győzelmével az örökranglista negyedik helyén befogta Nigel Mansellt.

Kimi Räikkönen és a Lotus-Renault sikerével indult a 2013-as Formula-1-es szezon, a legnagyobb meglepetés viszont az egy év kihagyás után a Force Indiával visszatérő Adrian Sutil szereplése volt. Az időmérőt domináló Red Bullok és Mercedesek versenykörülmények közt már nem brillíroztak, a Ferrari erős, a McLaren csak szenved.

A továbbiakban az objektívnek tűnő konstruktőri rangsorom szerint folytatom, az erősorrend meghatározásánál nyilván a versenyen nyújtott teljesítmény nyom a legtöbbet a latban, főleg így év elején, amikor még eléggé sűrű a mezőny és az időmérőt és a futamot különböző csapatok dominálták. Jövő héten akár komoly átrendeződés is lehet, egy futam után nem egyszerű felállítani a sorrendet, különösen egy olyan nem tipikus pályán futott verseny után, mint az Ausztrál Nagydíjnak helyt adó Melbourne.

Az elmúlt hetek viszonylag unalmas futamai után ismét egy eseménydús nagydíjon vagyunk túl, annyi minden történt, hogy még egy nappal később sem igazán tudom hol kezdjek bele a történésekbe. Kimi Räikkönen kiválóan vezetve megérdemelten nyert, Vettel történelemkönyvekbe illő menetelést vitt véghez, de Alonso így is csökkentette hátrányát.

A legegyszerűbb az lesz, ha pilótánként vesszük sorba az eseményeket:

Kimi Räikkönen visszatért a csúcsra. A 2007-es világbajnok egész hétvégén jól teljesített, az elmúlt hetek szürkesége után a Lotus is magára talált legújabb fejlesztései segítségével, így a világbajnoki aspiránsoknak komolyan számolniuk kellett a futam előtt matematikailag még esélyesnek számító finnel. Vettel időmérőről való kizárása után a negyedik helyről startolhatott és már a rajtnál felkapaszkodott a második pozícióba. Az első körben még a hibázó Hamiltont is támadta, később viszont a brit megnyugtató előnyt autózott ki. Mögötte az üldözők inkább egymással voltak elfoglalva, így a saját tempóját autózhatta. Az első Safety Car-os etap után jól kapta el az újrarajtot, Alonsónak esélye sem volt az előzésre, a 19. körben pedig megörökölte az első helyet is. Innentől már nagyon nehéz lett volna elvenni tőle a győzelmet, bár az utolsó körökben Alonso megfuttatta a sikerért, végül támadásra már nem került sor. Ezzel Räikkönen visszatérése és a 2009-es Belga Nagydíj óta első győzelmét aratta, megszerezve a Lotus első diadalát is (ahogy elnézem, a statisztikák ezt a győzelmet nem számolják hozzá a történelmi Lotus istálló 79 győzelméhez és ez így is van rendjén). A bejátszott rádiós beszélgetése és a futam utáni interjúja már csak hab volt a tortán.

Hatalmas, a világbajnoki küzdelem szempontjából is fontos balesettel kezdődött az 57. Belga Nagydíj, de az izgalmak később sem csillapodtak, egyedül a győztes kiléte nem volt kérdéses, Button rajt-cél győzelmet aratott.

Az idei Magyar Nagydíj legfontosabb hozadéka az volt, hogy a jóárasított BKV/MÁV jeggyel kombinált belépő révén végre, életemben először eljuthattam másodmagammal egy formula-1-es versenyre. Így ez a poszt a megszokottól eltérően inkább egy élménybeszámoló lesz, persze a végeredményről is esik majd szó.

Az odaút

A kínálkozó két lehetőség közül (HÉV vagy közvetlen buszjárat), mi a gödöllői HÉV-et választottuk. Az Örs vezér teréről startolva körülbelül fél óra alatt értük el Szilasligetet. Személy szerint én Mogyoródon terveztem a leszállást, de egy megállóval korábban gyakorlatilag kiürült a szerelvény, így mi sem maradtunk és nem bántuk meg. Bő fél óra alatt átbaktattunk a falun és a parkolóként szolgáló réten, hogy aztán hipp-hopp ott találjuk magunkat a település tőszomszédságában elterülő pálya kapujában. Az út egyébként teljesen olyan volt ahogy a hetvenes-nyolcvanas évek amatőr felvételein Spába vagy a Nürburgringre zarándokló nézők láttán elképzeli az ember. Mi a helyes irányt csak sejtve, egy fellobogózott finn csapatot követve értük el a Hungaroringet.

Az elmúlt egy hónapban, de igazából a nyár nagy részében alig foglalkoztam a bloggal, amiben közrejátszott a foci Eb és az olimpia is, de leginkább a lustaság. Az előbbi kettő amúgy sem mentség egy autós blognál. A mai nappal viszont kezdetét vette az ősz, az utolsó évszak amikor még zajlik az élet a motorsportok körül, így érdemes egy pillantást vetni a nyár második felének versenyeire. (Oké, úgyis tisztában van mindenki, hogy mi történt az elmúlt futamokon, az elmaradt posztok pótlása csak a lelkiismeretem megnyugtatása végett történik.)

Hockenheimben még mindig Alonso állt a reflektorfényben, Silverstone után ismét megszerezte az első rajtkockát, de ezúttal ki is tartott a futam végéig.

Mark Webber szezonbeli második győzelmét aratta a Brit Nagydíjon, miután négy körrel a leintés előtt megelőzte a rajt-cél győzelem felé haladó, de a gumikkal kevésbé jól taktikázó Alonsót. Vettel harmadik, Massa negyedik, Hamilton hazai pályán csak nyolcadik lett.