A rali B-csoportos korszakára (1982-86) nagyon sokan a sport aranykoraként emlékeznek vissza, és fejből sorolják a toppilóták neveit, a legsikeresebb típusokkal együtt. De felmerül a kérdés, a versenyek minősége is ilyen legendás volt és gyakran alakultak ki szoros eredmények? Nos, a ralisport a nyolcvanas években még nagyon máshogy nézett ki, mint most: a versenyek sokkal hosszabbak voltak, ezzel együtt gyakran alakultak ki nagy időkülönbségek is. Ezenkívül a gyári csapatok nem vettek részt minden futamon, így a bajnokság sem volt mindig olyan szoros, mint napjainkban. Persze így is volt sok olyan verseny, ami komoly izgalmakat hozott vagy akár más okból volt kiemelkedő, ráadásul a vb mellett az Európa-bajnokságot is figyelembe vettem, így bőven volt annyi jelölt, hogy ne legyen könnyű összeállítani egy tízes listát.

fotó: rallyssimo.it

10. 1984 RAC Rally

Nevező gyári csapatok: Audi, Peugeot, Toyota, Nissan, Mazda

Az 1984-es idény második fele két új típus szárnypróbálgatásairól marad emlékezetes, egy olyan idényben, amit egyébként az Audi viszonylag simán nyert. A németek rövid tengelytávú Sport Quattrója és a Peugeot új középmotoros 205 T16-osa egyaránt Korzikán debütált a vb-n. A két csapatnak viszont sokáig nem sikerült igazán összemérnie erejét. Az Akropoliszon a Peugeot-t, Finnországban és a Sanremón az Audit sújtották műszaki problémák, Európán kívül pedig a franciák egyelőre nem álltak rajthoz. Egészen a szezonzáró brit futamig kellett várni egy igazi késhegyre menő küzdelemre.

Az Audi Sportot a RAC Rally-n Michéle Mouton képviselte egy Sport Quattróval, illetve a versenyt korábban négyszer megnyerő Hannu Mikkola egy hosszú tengelytávú Quattro A2-vel. A finn sokáig kitartott a kipróbált A2 mellett, a Sport Quattro tesztelését és éles bevetését inkább átengedve csapattársainak. A friss bajnok Stig Blomqvist, aki Elefántcsontparton nyerni is tudott az új típussal, ezúttal kihagyta a szezonzárót. A Peugeot mindössze egy autót indított, a Finnországban és Sanremóban győztes Ari Vatanennel.

Ahogy az várható volt, a győzelem a két finn világbajnok között dőlt el, Vatanen 33 szakaszt nyert és a verseny nagy részében vezette az összetettet, Mikkola viszont folyamatosan ott lihegett a nyomában és kétszer is átvette az első helyet, másodszor azután, hogy Vatanen fejre állt Walesben. De ez sem jelentett akadályt a peugeot-snak, aki pusztítóan gyors kombinációt alkotott az új 205 T16-tal, és végül 41 másodperces előnnyel nyerte a bő 9 órás versenyt. (Az egy percen belüli különbség ekkoriban szorosnak számított.)

A Peugeot  végleg bizonyította, hogy minden körülmény között számolni kell vele és nyilvánvalóvá vált, hogy a középmotoros elrendezés négykerék-hajtással kiegészítve jelenti a jövőbeli fejlesztések irányát. A csúcsformában lévő Vatanen az 1985-ös év favoritjává lépett elő.

Az autósportok gyorsan változó világában a kevés állandó dolog közé tartozik, hogy a legmagasabb szinten csak nagyon ritkán találkozni női versenyzővel. Magam sem szenteltem még külön bejegyzést a hölgyeknek itt a blogon, de a nőnap kiváló lehetőség arra, hogy pótoljam ezt a hiányosságot. Mert időnként felbukkannak olyan kivételes tehetségek, akik a férfiaknak is feladják a leckét és megállják helyüket az autósport csúcskategóriáiban is. Következzék tehát tíz nő, akiknek pályán (vagy terepen) nyújtott teljesítményére felkapta a fejét a világ.

Maria Teresa de Filippis - Az első női forma-1-es pilóta

A nápolyi hölgy túraautókkal és sportkocsikkal kezdte pályafutását, így figyelt fel rá a Maserati. A Forma-1-ben is a szigonyos márka autójával mutatkozhatott be, az 1958-as Monacói Nagydíj volt az első versenye, de ekkor még nem tudott kvalifikálni a futamra. Az ötszörös világbajnok Fangio viszont a pártfogásába vette és hasznos tanácsokkal segítette. Legközelebb Spában állt rajthoz és egyetlen világbajnoki helyezését is itt érte el, tizedikként intették le. Az év során még két vb futamon állt rajthoz, mindkétszer kiállni kényszerült motorhibával. A következő évben is megpróbálkozott Monte Carlóval egy F2-es autó volánjánál, de ismét nem tudta kvalifikálni magát. Bajnokságon kívüli futamon kétszer indult, az '58-as Siracusai Nagydíjon ötödik lett. Maria de Filippis a pályán nem ért el jelentős sikereket, de kétségkívül úttörőnek számított az autósport világában.