A rali B-csoportos korszakára (1982-86) nagyon sokan a sport aranykoraként emlékeznek vissza, és fejből sorolják a toppilóták neveit, a legsikeresebb típusokkal együtt. De felmerül a kérdés, a versenyek minősége is ilyen legendás volt és gyakran alakultak ki szoros eredmények? Nos, a ralisport a nyolcvanas években még nagyon máshogy nézett ki, mint most: a versenyek sokkal hosszabbak voltak, ezzel együtt gyakran alakultak ki nagy időkülönbségek is. Ezenkívül a gyári csapatok nem vettek részt minden futamon, így a bajnokság sem volt mindig olyan szoros, mint napjainkban. Persze így is volt sok olyan verseny, ami komoly izgalmakat hozott vagy akár más okból volt kiemelkedő, ráadásul a vb mellett az Európa-bajnokságot is figyelembe vettem, így bőven volt annyi jelölt, hogy ne legyen könnyű összeállítani egy tízes listát.

fotó: rallyssimo.it

10. 1984 RAC Rally

Nevező gyári csapatok: Audi, Peugeot, Toyota, Nissan, Mazda

Az 1984-es idény második fele két új típus szárnypróbálgatásairól marad emlékezetes, egy olyan idényben, amit egyébként az Audi viszonylag simán nyert. A németek rövid tengelytávú Sport Quattrója és a Peugeot új középmotoros 205 T16-osa egyaránt Korzikán debütált a vb-n. A két csapatnak viszont sokáig nem sikerült igazán összemérnie erejét. Az Akropoliszon a Peugeot-t, Finnországban és a Sanremón az Audit sújtották műszaki problémák, Európán kívül pedig a franciák egyelőre nem álltak rajthoz. Egészen a szezonzáró brit futamig kellett várni egy igazi késhegyre menő küzdelemre.

Az Audi Sportot a RAC Rally-n Michéle Mouton képviselte egy Sport Quattróval, illetve a versenyt korábban négyszer megnyerő Hannu Mikkola egy hosszú tengelytávú Quattro A2-vel. A finn sokáig kitartott a kipróbált A2 mellett, a Sport Quattro tesztelését és éles bevetését inkább átengedve csapattársainak. A friss bajnok Stig Blomqvist, aki Elefántcsontparton nyerni is tudott az új típussal, ezúttal kihagyta a szezonzárót. A Peugeot mindössze egy autót indított, a Finnországban és Sanremóban győztes Ari Vatanennel.

Ahogy az várható volt, a győzelem a két finn világbajnok között dőlt el, Vatanen 33 szakaszt nyert és a verseny nagy részében vezette az összetettet, Mikkola viszont folyamatosan ott lihegett a nyomában és kétszer is átvette az első helyet, másodszor azután, hogy Vatanen fejre állt Walesben. De ez sem jelentett akadályt a peugeot-snak, aki pusztítóan gyors kombinációt alkotott az új 205 T16-tal, és végül 41 másodperces előnnyel nyerte a bő 9 órás versenyt. (Az egy percen belüli különbség ekkoriban szorosnak számított.)

A Peugeot  végleg bizonyította, hogy minden körülmény között számolni kell vele és nyilvánvalóvá vált, hogy a középmotoros elrendezés négykerék-hajtással kiegészítve jelenti a jövőbeli fejlesztések irányát. A csúcsformában lévő Vatanen az 1985-ös év favoritjává lépett elő.

A első öt helyezett:
1. Ari Vatanen (SF) / Terry Harryman (GB), Peugeot 205 T16 9h19m48s
2. Hannu Mikkola (SF) / Arne Hertz (S), Audi Quattro A2 +41s
3. Per Eklund (S) / Dave Whittock (GB), Toyota Celica TCT +17m19s
4. Michéle Mouton (F) / Fabrizia Pons (I), Audi Sport Quattro +17m40s
5. Russell Brookes (GB) / Mike Broad (GB), Opel Manta 400 +28m18s

9. 1984 Rallye des Garrigues

Nevező gyári csapatok: Renault, Opel

A Franciaország déli részén, Nîmes környékén rendezett Rallye des Garrigues a francia bajnokság futama volt, de egyben beszámított az Eb értékelésébe is. A nemzetközi státusz viszont csak egy külföldi indulót vonzott: Henri Toivonen a frissen alakult David Richards Autosport (későbbi nevén: Prodrive) Porschéjével pályázott az Európa-bajnoki címre, miközben a Martini Lanciával a vb-n is rajthoz állt. A finnt leszámítva a francia aszfaltmenők krémje gyűlt össze: Guy Fréquelin egy gyári Opel Mantával, Jean-Claude Andruet a Chardonnet Lanciájával, Bernard Darniche egy Audi Quattro A2-vel, Bernard Béguin egy BMW M1-gyel (!!) állt rajthoz. A számos Renault-val induló közül hárman kapták meg az R5 Turbo újabb, Tour de Corse változatát: a fiatal Didier Auriol, illetve a két gyári pilóta, Chatriot és Saby. Lényegében csak Jean Ragnotti hiányzott a mezőnyből.

Toivonen finn létére híresen jól ment aszfalton is, és végig versenyben volt a helyiekkel. A győzelemre négy versenyzőnek maradt esélye: Andruet, Fréquelin, Toivonen és Chatriot végül ebben a sorrendben zárt, mindössze 47 másodpercen belül. A szoros négyes befutót ráadásul négy különböző márka képviseletében teljesítették. A veterán aszfaltspecialista Andruet-nek ez volt utolsó előtti győzelme a nemzetközi porondon, év végén a Rallye du Varon tudott még nyerni Lanciájával. Toivonen három győzelemmel végül az Európa-bajnokság második helyén zárt.

Az első öt helyezett:
1. Jean-Claude Andruet (F) / Martine Rick-Place (F), Lancia Rally 037 evo 3h57m51s
2. Guy Fréquelin (F) / "Tilber" (MC), Opel Manta 400 +28s
3. Henri Toivonen (SF) / Juha Piironen (SF), Porsche 911 SC RS +39s
4. Francois Chatriot (F) / Michel Périn (F), Renault 5 Turbo TdC +47s
5. Bruno Saby (F) / Jean-Francois Fauchille (F), Renault 5 Turbo TdC +5m16s

8. 1983 Rallye de Portugal

Nevező gyári csapatok: Audi, Lancia, Renault, Nissan

Az 1983-as év hozta talán a legizgalmasabb versenyfutást a vb-címért az egész B-csoportos korszakban. Két teljesen eltérő koncepció feszült egymásnak: az Audi a négykerék-hajtású, orrmotoros, turbós Quattróval, míg a Lancia a mindössze hátsókerék-hajtású, könnyű, kompresszorral erősített középmotoros Rally 037-tel állt rajthoz. Míg a Lancia elsősorban aszfalton volt kiemelkedően gyors és agilis, addig az Audinak a murvás és havas terepek kedveztek. Ennek megfelelően előbbi győzött Monte Carlóban, utóbbi Svédországban, Portugáliában viszont aszfaltozott és murvás szakaszok is vártak a mezőnyre, így nehéz volt egyértelmű favoritot kikiáltani. Mindkét gyári csapat három-három autót indított.

Az első nap aszfaltos szakaszain a Lanciák bizonyultak gyorsabbnak és az Opeltől érkezett címvédő, Walter Röhrl vezette a ralit. Aztán a murván gyorsan felkapaszkodtak az audisok, előbb Stig Blomqvist, majd a Svédországban győztes Hannu Mikkola vette át a vezetést. Mögötte Blomqvist, Röhrl, Michéle Mouton és Markku Alén oda-vissza előzgették egymást, miközben a defektetek sem kímélték őket. Mikkolát viszont nem lehetett befogni, egyedül Mouton tudott egy percen belül maradni hozzá képest.

Az első öt helyezett:
1. Hannu Mikkola (SF) / Arne Hertz (S), Audi Quattro A1 7h17m24s
2. Michéle Mouton (F) / Fabrizia Pons (I), Audi Quattro A1 +55s
3. Walter Röhrl (D) / Christian Geistdörfer (D), Lancia Rally 037 +1m50s
4. Markku Alén (SF) / Ilkka Kivimäki (SF), Lancia Rally 037 +7m05s
5. Adartico Vudafieri (I) / Maurizio Perissinot (I), Lancia Rally 037 +24m25s

7. 1985 1000 Lakes Rally

Nevező gyári csapatok: Audi, Lancia, Peugeot, Toyota

Az 1985-ös év a Peugeot totális dominanciáját hozta, Vatanen megnyerte az első két vb-fordulót, de ezután műszaki hibák sora sújtotta, így csapattársa, Timo Salonen vette át a vezető szerepet a csapatban. Ráadásul Argentínában Vatanen csaknem halálos kimenetelű balesetet szenvedett és kérdéses volt, hogy valaha képes lesz-e még versenyautót vezetni. A címvédő Audi eközben egyetlen versenyt sem tudott nyerni. Ráadásul Finnországban Salonen kézhez kaphatta a 205 T16 aerodinamikailag sokkal fejlettebb Evo 2-es változatát. Vatanent a svéd Kalle Grundel helyettesítette.

Azért az Audinál sem ültek ölbe tett kézzel, Argentínában debütált a Sport Quattro "szárnyas" változata, amivel a csapat két világbajnoka, Mikkola és Blomqvist megpróbálhatta visszavenni a kezdeményezést a franciáktól. A Lancia negyedik éve használta a kétkerék-hajtású 037-est, ez a típus már tényleg hasznos életciklusa végén járt és hamarosan érkezett az utódja. A Martini Racing két autót nevezett Markku Alén és Henri Toivonen számára.

A ralit Salonen kezdte legjobban, de Blomqvist szorosan követte. A legendás Ouninpohja szakasz első teljesítésekor azonban Alén bizonyult leggyorsabbnak és át is vette a vezetést. A második nap elején Salonen visszavette az első helyet és már nem is engedte ki kezeiből, viszont nem vehetett vissza a tempóból, mert Blomqvist végig lőtávolon belül maradt. A svédet a két lanciás követte a célban, Mikkola olajszivárgás miatt a második napon feladta a küzdelmet.

A Peugeot és az Audi új autója is jól vizsgázott a rettentően gyors finn versenyen, ennek főleg utóbbi csapatnál örülhettek és bizakodóan készülhettek a Sanremo-ralira. Salonen győzelmével bebiztosította az egyéni és a konstruktőri világbajnoki címet is a Peugeot számára.

Az első öt helyezett:
1. Timo Salonen (SF) / Seppo Harjanne (SF), Peugeot 205 T16 E2 4h10m35s
2. Stig Blomqvist (S) / Björn Cederberg (S), Audi Sport Quattro E2 +48s
3. Markku Alén (SF) / Ilkka Kivimäki (SF), Lancia Rally 037 evo +3m39s
4. Henri Toivonen (SF) / Juha Piironen (SF), Lancia Rally 037 evo +11m26s
5. Kalle Grundel (S) / Peter Diekmann (D), Peugeot 205 T16 E2 +11m28s

6. 1983 Acropolis Rally

Nevező gyári csapatok: Audi, Lancia, Opel, Renault, Nissan, Mazda

A rendkívül szoros 1983-as idényt a Lancia győzelemmel kezdte, majd az Audi nyert kétszer. A kenyai Szafari-ralin Vatanen megszerezte az Opel Ascona utolsó győzelmét, de ez volt a sikertípus utolsó fellépése gyári színekben. Korzikán debütált a Manta 400 és az Audi új A2-es Quattrója is, ennek ellenére a Lanciák elvitték az első négy helyet azon a versenyen, amely leginkább illett a Rally 037 karakteréhez. A kőkemény görög szakaszokon viszont újra a négykerék-hajtású Audik számítottak favoritnak. Mindhárom nagy csapat három autót indított az Európa legkeményebb ralijának számító viadalon.

Az Audinak már az elején problémái adódtak, nevezetesen a három gyári Lancia képében, amelyek felváltva vezették a versenyt. Közben Mouton a legelső szakaszon összetörte a Quattrót, de a 850 km-es versenyen előbb-utóbb ki kellett jönnie az Audi technikai fölényének. A Lanciáknak volt egy nagy előnyük a többi típussal szemben: a pilótafülke mögé helyezett motor hőjét könnyebb volt elvezetni, mint az orrmotoros autók esetében, a kínzó hőségben pedig ennek hatalmas jelentősége volt.

Negyedtávnál Mikkola átvette a vezetést és innentől úgy tűnt, érvényesülhet a papírforma, de motorhiba miatt neki is fel kellett adnia, Blomqvist pedig hiába rohamozott a hátralévő szakaszokon, a korábban összeszedett hátrányát nem sikerült ledolgoznia. Így a Lancia óriási meglepetésre kettős győzelmet aratott olyan terepen, ahol elvileg nem sok keresnivalója volt. Az itt megszerzett pontoknak nagy szerepe volt a márka világbajnoki cím elhódításában.

Az első öt helyezett:
1. Walter Röhrl (D) / Christian Geistdörfer (D), Lancia Rally 037 11h12m22s
2. Markku Alén (SF) / Ilkka Kivimäki (SF), Lancia Rally 037 +6m20s
3. Stig Blomqvist (S) / Björn Cederberg (S), Audi Quattro A2 +13m56s
4. Ari Vatanen (SF) / Terry Harryman (GB), Opel Manta 400 +22m49s
5. Attilio Bettega (I) / Maurizio Perissinot (I), Lancia Rally 037 +24m16s

5. 1985 RAC Rally

Nevező gyári csapatok: Audi, Peugeot, Lancia, Opel, MG, Toyota, Nissan, Mazda

Miután Finnországban a Peugeot besöpörte mindkét bajnoki címet, a szezonzáró RAC Rally-n már inkább a jövő évre készülő csapatokra vetült a legnagyobb figyelem. A Lancia először nevezte világbajnoki futamra a várva várt négykerék-hajtású autóját, a kompresszoros és turbós Delta S4-et, amiből kettő állt rajthoz, Alénnel és Toivonennel. Az Austin Rover konszern is új  típussal készült hazai versenyére, a szívómotoros, négykerék-hajtású MG Metro 6R4-gyel. Összesen nem kevesebb, mint nyolc gyári csapat indított B-csoportos autókat.

A Lanciák azonnal nagyon gyorsnak bizonyultak, Alén dominálta a versenyt, csak a brit pályák legnagyobb mestere, Mikkola tudta egy időre átvenni tőle a vezetést összetettben. Ám ez nem az Audi és nem a Peugeot versenye volt, minden gyári autójuk kiesett műszaki hiba vagy baleset miatt. A Lanciák legnagyobb kihívójának Tony Pond bizonyult a Metróval, és amikor az utolsó éjjel Alén öt percet veszített, rövid időre át is vette a vezetést, annak ellenére, hogy a gumijai alkalmatlanok voltak a frissen hullott hóhoz. Azonban Toivonen hasonlóan ihletett formában vezetett és megszerezte az új Delta S4 első világbajnoki győzelmét, Alén pedig visszakapaszkodott a második helyre. Az 1986-os év igazán izgalmasnak ígérkezett...

Az első öt helyezett:
1. Henri Toivonen (SF) / Neil Wilson (GB), Lancia Delta S4 9h32m05s
2. Markku Alén (SF) / Ilkka Kivimäki (SF), Lancia Delta S4 +56s
3. Tony Pond (GB) / Rob Arthur (GB), MG Metro 6R4 +2m27s
4. Per Eklund (S) / Björn Cederberg (S), Audi Quattro A2 +26m30s
5. Juha Kankkunen (SF) / Fred Gallagher (GB), Toyota Celica TCT +38m48s

4. 1984 Rallye de Portugal

Nevező gyári csapatok: Audi, Lancia, Renault, Toyota, Nissan

A kiélezett 1983-as idény végén az Audi és a Lancia megosztozott a világbajnoki címeken, Hannu Mikkola végre megnyerte az egyéni címet, az olaszok pedig elvitték a konstruktőrit. De 1984-ben úgy tűnt, a Lancia nagy erőfeszítések árán sem nagyon tudja tartani a lépést az Audival. Ráadásul a csapat egyik ásza, Röhrl is átpártolt a német márkához, megszerezve nekik a hőn áhított győzelmet Monte Carlóban. Blomqvist nyert Svédországban, Portugáliában pedig Mikkola számított favoritnak.

De a lanciások ezúttal igazán kitettek magukért: Portugáliában Alén mindig esélyes volt a győzelemre és ezúttal fiatalabb csapattársai is kiváló formát mutattak. Henri Toivonennek ez volt az első versenye a Lanciával és az első öt szakaszon érinthetetlen volt, ám hamar összetörte autóját. Ezután Alén vezetett, majd a Jolly Club Lanciájával a fiatal Miki Biasion, aztán Bettega, majd ismét Alén. Mikkola csak a 28. szakasz után tudta átvenni a vezetést, ekkorra már az Audi minden reménye benne volt. Blomqvist balesetet szenvedett, a betegséggel küzdő Röhrl tetőre tette a Quattrót, ami ki is gyulladt. Innentől a két finn óriás között dőlt el a győzelem, sorban nyerték a szakaszokat, de Mikkola - akárcsak egy évvel korábban - verhetetlennek bizonyult. A Lancia egész évben csak egy versenyt tudott nyerni, Korzikán.

Az első öt helyezett:
1. Hannu Mikkola (SF) / Arne Hertz (S), Audi Quattro A2 7h35m32s
2. Markku Alén (SF) / Ilkka Kivimäki (SF), Lancia Rally 037 evo +27s
3. Attilio Bettega (I) / Maurizio Perissinot (I), Lancia Rally 037 evo +22m49s
4. Miki Biasion (I) / Tiziano Siviero (I), Lancia Rally 037 evo +23m50s
5. Jean Ragnotti (F) / Pierre Thimonier (F), Renault 5 Turbo TdC +38m10s

3. 1985 Rallye Sanremo

Nevező gyári csapatok: Audi, Peugeot, Lancia

Az 1985-ös Sanremo-ralira Timo Salonen és a Peugeot már világbajnokként érkezett, a finn zsinórban elért négy győzelmével olyan rekordot állított fel, amelyet csak húsz év múlva döntött meg Sébastien Loeb. A Peugeot Talbot Sport abszolút a csúcson volt, a franciák egész évben csak két győzelmet engedtek át a Toyotának, illetve a Renault-nak. Az Audi viszont egyszer sem tudott győzni, de az új Sport Quattro E2-vel elért második hely Finnországban arra utalt, hogy újra lendületbe jöhet a csapat. A Lancia is teljesen leszakadt a Peugeot mögött, nagyon nagy szükség lett volna már egy összkerekes autóra, de az éles bevetése még mindig csúszott. Ráadásul Korzikán Attilio Bettega halálos balesetet szenvedett, a következő szezonra Miki Biasiont szerződtették a helyére.

Walter Röhrl szokásához híven kihagyta a finn futamot (úgy vélte, az autóknak az úton a helyük, nem a levegőben), de az azt követő egy hónapban kizárólag a közelgő Sanremóra összpontosított és rengeteget tesztelt. Az Audi nem is indított más versenyzőt. A rali elején még úgy tűnt, Salonen és Saby a két Peugeot-val versenyben lesz a győzelemért, de az ötödik szakaszt követően Röhrl élre állt és vissza sem nézett. 43 szakaszból 29-et megnyert, hat és fél percet vert a friss világbajnok Salonenre és a földbe döngölte az addig verhetetlennek tűnő Peugeot-t. Az 1985-ös Sanremo-rali nem a szoros csatákról maradt emlékezetes, épp ellenkezőleg. Röhrl a ralitörténelem egyik legnagyobb győzelmét aratta, ráadásul ez volt az egyetlen vb-sikere a legendás szárnyas Quattrónak.

Az első öt helyezett:
1. Walter Röhrl (D) / Christian Geistdörfer (D), Audi Sport Quattro E2 7h10m10s
2. Timo Salonen (SF) / Seppo Harjanne (SF), Peugeot 205 T16 E2 +6m29s
3. Henri Toivonen (SF) / Juha Piironen (SF), Lancia Rally 037 evo +7m52s
4. Markku Alén (SF) / Ilkka Kivimäki (SF), Lancia Rally 037 evo +8m33s
5. Dario Cerrato (I) / Giuseppe Cerri (I), Lancia Rally 037 evo +15m25s

2. 1986 RAC Rally

Nevező gyári csapatok: Peugeot, Lancia, MG, Ford, Nissan

A brit fordulóval a végéhez közeledett a Lancia és a Peugeot késhegyre menő küzdelme az 1986-os világbajnoki címért és ezzel együtt a rali B-csoportos korszaka is. A valaha volt egyik legjobb idénynek ígérkező szezont tragédiák és botrányok árnyékolták be, de a két, teljesítményben egymáshoz nagyon közel álló csapat versenyfutása valóban izgalmasra sikerült.

A bajnokság hajrájába érve, mindössze két pont választotta el a Peugeot és a Lancia legjobb emberét, Juha Kankkunent és Markku Alént. Salonennek már nem volt esélye a címvédésre, de finnországi győzelmével újra formába lendült. Az MG és a Ford versenyzői legfeljebb a lepattanókra utazhattak, a győzelem a két nagy istálló között dőlt el. Biztonsági okokból lerövidítették a versenytávot és nem rendeztek éjszakai szakaszokat sem, de ettől még a változatos időjárási viszonyok és nehéz erdei pályák nagy kihívás elé állították az indulókat.

Kankkunen jól kezdett és 14 szakaszon át vezette az összetettet, de aztán Alén és a Lancia új igazolása, Mikael Ericsson is megelőzte. Az első helyen folyamatosan váltották egymást a Peugeot és a Lancia versenyzői, míg végül Salonen állapodott meg az élen és a bajnoki küzdelemmel mit sem törődve megnyerte a ralit. Alén második helyével átvette a vezetést a pontversenyben, így a döntés az utolsó, amerikai fordulóra maradt, legalábbis ekkor még így gondolták...

Az első öt helyezett:
1. Timo Salonen (SF) / Seppo Harjanne (SF), Peugeot 205 T16 E2 5h21m11s
2. Markku Alén (SF) / Ilkka Kivimäki (SF), Lancia Delta S4 +1m22s
3. Juha Kankkunen (SF) / Juha Piironen (SF), Peugeot 205 T16 E2 +6m05s
4. Mikael Sundström (SF) / Voitto Silander (SF), Peugeot 205 T16 E2 +6m31s
5. Kalle Grundel (S) / Benny Melander (S), Ford RS200 +8m21s

1. 1986 Rallye Automobile de Monte-Carlo

Nevező gyári csapatok: Audi, Peugeot, Lancia, MG, Citroën

Monte Carlóban még minden fantasztikusnak tűnt. Bettega halála és Vatanen súlyos balesete ugyan ott lebegett a világbajnokság felett, de új év kezdődött, új bajnokság és micsoda bajnokságnak ígérkezett! A B-csoport a csúcson volt, a címvédő Peugeot továbbra is erős volt, a Lancia és az MG új autója nagyon biztatónak tűnt és az Audinál is reménykedhettek az előző szezon végén elért eredményeik tükrében. Itt debütált a Citroën új autója és a Ford visszatérése is küszöbön állt egy középmotoros géppel. A gyári csapatok hemzsegtek a kiváló versenyzőktől és navigátoroktól: a Peugeot Vatanen helyére szerződtette a fényes jövő előtt álló Juha Kankkunent, a Lanciához érkezett a nem kevésbé reménykeltő Biasion, Alén és Toivonen mellé, az Audinál még ott volt Mikkola és Röhrl, és a Ford is erősnek ígérkezett Blomqvisttal és Grundellel.

Ez a Monte sok szempontból az előző év végi RAC Rally folytatása volt, a Delta S4 volt továbbra is a leggyorsabb autó, Henri Toivonen pedig a leggyorsabb versenyző. De a Peugeot-k és az Audik ezúttal kitartottak a végéig, bár a vezetést rövid időre átvevő Salonenen kívül senki nem veszélyeztette Toivonen elsőségét. Még az sem vetette vissza, hogy egy összekötő etapon frontálisan ütközött egy személyautóval. A Monte-specialista Röhrl egy defekt miatt elvesztette minden esélyét egy újabb győzelemre, de az Audi így is helytállt. A későbbi főszereplők közül Kankkunen egy csendes ötödik hellyel kezdett, Alén viszont nem tudta befejezni a ralit műszaki hiba miatt.

Az első öt helyezett:
1. Henri Toivonen (SF) / Sergio Cresto (USA), Lancia Delta S4 10h11m24s
2. Timo Salonen (SF) / Seppo Harjanne (SF), Peugeot 205 T16 E2 +4m04s
3. Hannu Mikkola (SF) / Arne Hertz (S), Audi Sport Quattro E2 +7m22s
4. Walter Röhrl (D) / Christian Geistdörfer (D), Audi Sport Quattro E2 +9m35s
5. Juha Kankkunen (SF) / Juha Piironen (SF), Peugeot 205 T16 E2 +28m23s

Monte Carlóban még minden jónak tűnt, még a sport állt a középpontban. Aztán két futammal később Portugáliában bekövetkezett amitől évek óta rettegtek, egy autó a nézők tömegébe csapódott, majd Korzikán Toivonen és Cresto bennégtek Lanciájukban, napra pontosan egy évvel azután és ugyanazon a versenyen, amelyen Bettega is meghalt. Portugália után az Audi már nem állt rajthoz, bár sok esélyük nem is lett volna, csak ábránd maradt, hogy az öregedő Quattróval tartani tudják a lépést az újabb középmotoros konkurensekkel. Sanremóban mondvacsinált okokból kizárták a Peugeot-kat, majd a szezonzáró után törölték a verseny eredményét, a világbajnoki cím pedig így egy zöld asztal mellett meghozott döntéssel Aléntől Kankkunenhez került. Mindezek tetejébe a sorozatos súlyos balesetek miatt betiltották a B-csoportos autókat a raliban, ezzel pedig lezárult az autósport történetének egyik legőrültebb, de kétségkívül egyik legzseniálisabb és a mai napig talán legtöbbet emlegetett korszaka.