Az autósportok gyorsan változó világában a kevés állandó dolog közé tartozik, hogy a legmagasabb szinten csak nagyon ritkán találkozni női versenyzővel. Magam sem szenteltem még külön bejegyzést a hölgyeknek itt a blogon, de a nőnap kiváló lehetőség arra, hogy pótoljam ezt a hiányosságot. Mert időnként felbukkannak olyan kivételes tehetségek, akik a férfiaknak is feladják a leckét és megállják helyüket az autósport csúcskategóriáiban is. Következzék tehát tíz nő, akiknek pályán (vagy terepen) nyújtott teljesítményére felkapta a fejét a világ.
Maria Teresa de Filippis - Az első női forma-1-es pilóta
A nápolyi hölgy túraautókkal és sportkocsikkal kezdte pályafutását, így figyelt fel rá a Maserati. A Forma-1-ben is a szigonyos márka autójával mutatkozhatott be, az 1958-as Monacói Nagydíj volt az első versenye, de ekkor még nem tudott kvalifikálni a futamra. Az ötszörös világbajnok Fangio viszont a pártfogásába vette és hasznos tanácsokkal segítette. Legközelebb Spában állt rajthoz és egyetlen világbajnoki helyezését is itt érte el, tizedikként intették le. Az év során még két vb futamon állt rajthoz, mindkétszer kiállni kényszerült motorhibával. A következő évben is megpróbálkozott Monte Carlóval egy F2-es autó volánjánál, de ismét nem tudta kvalifikálni magát. Bajnokságon kívüli futamon kétszer indult, az '58-as Siracusai Nagydíjon ötödik lett. Maria de Filippis a pályán nem ért el jelentős sikereket, de kétségkívül úttörőnek számított az autósport világában.
Pat Moss - Úttörő úttalan utakon
Akinek ismerős a családnév, közel jár az igazsághoz, Pat bátyja, Stirling Moss, az ötvenes évek forma-1-es szupersztárja, de Pat Moss saját jogán is bekerült a motorsportok történelemkönyvébe. Ahogy Maria de Filippis a pályaversenyeken, úgy Pat Moss a ralipályákon vívta ki helyét a férfiak között az ötvenes-hatvanas években. Olyan nemzetközi versenyeken győzött, mint a Liége-Róma-Liége rali, a Coupe des Alpes és a Tulipán-rali, de dobogóra állhatott a kőkemény Akropolisz- és Szafari-ralikon, valamint hazája legnagyobb versenyén, a RAC Rally-n is. Pályafutása során a BMC, a Ford, a Saab, a Lancia és a Renault-Alpine gyári csapatában is versenyzett, a Saabhoz épp férje, a korszak kiemelkedő ralisa, Erik Carlsson miatt szerződött le. Egészen 1974-ig aktívan versenyzett.
Lella Lombardi - Az egyetlen nő, aki világbajnoki pontot szerzett a Forma-1-ben
Ami de Filippisnek nem sikerült, az összejött honfitársának, Lella Lombardinak, nevezetesen a forma-1-es pontszerzés. Lombardi becsülettel végigjárta a szamárlétrát, gokarttal kezdett, majd Forma-Fordon, Forma-3-on és Forma-5000-en keresztül vezetett útja a Forma-1-ig. Az olasz autósklub támogatásával egy Brabham-Forddal nevezett az 1974-es Brit Nagydíjra, de ekkor még nem tudta kvalifikálni magát. A következő évben szerződtette a March istálló és az első két futam kivételével teljes idényt futhatott. A történelmi pillanat Spanyolországban jött el, amikor Rolf Stommelen súlyos balesete miatt (öt néző életét vesztette) idő előtt leintették a futamot, Lombardit pedig hatodikként rangsorolták. Mivel nem teljesítették a versenytáv háromnegyedét, megfelezték a kiosztott pontokat, így Lombardi mindössze fél egységet kapott, de ez is elég volt, hogy beírja magát a történelemkönyvekbe, mint az egyetlen női világbajnoki pontszerző. Emellett a mai napig ő az utolsó hölgy, aki kvalifikálni tudta magát egy vb-futamra. F1-es pályafutása 1975-ig tartott, de sikerrel nyergelt át sportkocsikra és 1979-ben egy Osella-BMW-vel két világbajnoki futamot is megnyert, igaz a hivatalos értékelésbe nem számított be eredménye.
Desiré Wilson - Az egyetlen női F1 futamgyőztes
Gyorsan pontosítok: nem világbajnoki futamgyőztes, de attól még Forma-1-ről beszélünk. A dél-afrikai Wilson a valaha volt egyik legjobb női pályaversenyző, számos különböző bajnokságban szerepelt, nem is eredménytelenül. Pontot szerzett a CART-ban, összetett 7. helyezett volt Le Mans-ban és 1980-ban két sportkocsi világbajnoki futamot is nyert Alain de Cadenet-vel. Ebben az évben máshol is sikeres volt: a rövid életű brit F1-es bajnokságban egy Wolf-Forddal megnyerte a brands hatch-i Evening News Trophy-t, ezzel pedig történelmet írt. Még kétszer állhatott dobogóra és a versenyek felét kihagyva is hatodikként zárt a bajnokságban. Világbajnoki futamon egyszer próbálkozott, ugyanebben az évben az ugyancsak Brands Hatch-ben megrendezett Brit Nagydíjra nevezett egy Williams-szel, de kvalifikálni nem tudott. 1980 után F1-es futamon már nem állt rajthoz, de a CART-ban és hosszútávú versenyeken rendszeresen feltűnt a nyolcvanas években.
Michele Mouton - A legjobb
Jellemezhetném szerényebben is, de kevéssé vitatható, hogy Michele Mouton minden idők legjobb autóversenyzőnője. Pályafutását navigátorként kezdte, de hamar átült a volán mögé. A hetvenes években Alpine-nal és Fiattal indult az Eb-n és a vb aszfaltos futamain, előbbi sorozatban 1977-ben másodikként végzett. Élete lehetőségét akkor kapta meg, amikor 1981-ben szerződtette az Audi, hogy vezesse a forradalmi Quattrót. Első évében megnyerte a Sanremo-ralit, egy évvel később pedig három győzelmet aratva a világbajnoki pontverseny második helyén zárt, ez máig kimagaslóan a legjobb eredmény, amit egy nő autós világbajnoki sorozatban elért. A következő két évben még szerzett négy dobogós helyezést, de a bajnoki címre többé már nem volt esélye. 1986-ban a Peugeot-hoz szerződött, de jó barátja, Henri Toivonen halálos balesete és a féktelen B-csoportos autók betiltása után a visszavonulás mellett döntött. Azért előtte még megnyerte a német bajnokságot. Toivonen emléke előtt adózva részt vett a máig népszerű Bajnokok Tornája létrehozásában. Ralis sikerei mellett 1975-ben begyűjtött egy kategóriagyőzelmet is Le Mans-ban. Nem mellékesen navigátora, az olasz Fabrizia Pons is a női versenyzők táborát erősítette.
Lyn St. James - Az első nő, aki IMSA GTO futamot nyert
Lyn St. James az amerikai sportkocsi versenyeken alapozta meg hírnevét, a hetvenes évek második felétől rendszeres induló volt a Daytonai 24 órás és a Sebringi 12 órás versenyeken. 1985-ben bekerült a Ford GTO osztályú gyári csapatába és még ebben az évben bezsebelt két győzelmet. Két évvel később kategóriagyőztes lett Daytonában, amit 1990-ben a Fordot Mercuryra cserélve megismételt és ebben az évben összejött a sebringi siker is. Két évvel később, 45 évesen debütált a CART-ban és az Indy 500-on meg is választották az év újoncának, miután a 11. helyen végzett. A következő években több-kevesebb futamot teljesített a CART és IndyCar sorozatokban, Indianapolisban utoljára 2000-ben állt rajthoz.
Ellen Lohr - A DTM egyetlen női futamgyőztese
Akik a nyolcvanas-kilencvenes években követték a legendás német túraautó bajnokságot, a DTM-et, azok biztosan emlékeznek Ellen Lohrra és a fantasztikus Mercedes 190E Evóra. 1987-ben egy BMW M3-assal indult először a sorozatban és mindössze három futam kellett neki, hogy dobogóra állhasson. 1991-ben már az AMG gyári csapatával tért vissza és egy szerényebb idény után rendszeres pontszerzővé és a mezőny megkerülhetetlen tagjává vált. Legnagyobb sikere a '92-es hockenheimi győzelem volt, összesen ötször állhatott dobogóra. Miután az ITC-vé alakult DTM 1996-ban megszűnt, más túraautó sorozatok mellett a kamionos Európa-bajnokságon, a raliban és a terepraliban is kipróbálta magát. Ellen Lohr a mai napig Németország egyik legismertebb és legsikeresebb női autóversenyzője.
Jutta Kleinschmidt - Az egyetlen nő, aki megnyerte a Párizs-Dakart
Maradva a német vonalon, Jutta Kleinschmidt egy másik műfajból lehet ismerős, méghozzá az egyik legkeményebből, a terepraliból. A nyolcvanas években BMW motorokkal kezdett versenyezni és részt vett a Párizs-Dakaron is. Pár év múlva négy kerékre váltott és tovább emelte a lécet: 1997-ben megszerezte első szakaszgyőzelmét. Két évvel később már a Mitsubishi gyári pilótájaként, a svéd Tina Thörnerrel az oldalán lett harmadik, 2001-ben pedig máig egyetlen női indulóként győzni is tudott. A következő évben majdnem sikerült a címvédés, második lett. 2003-tól a Volkswagen csapatát erősítette, 2007-ben pedig visszatért a BMW-hez, de egyik német márkánál sem kapott olyan autót, amellyel megismételhette volna korábbi sikereit.
Sabine Schmitz - A Nürburgring királynője
Sabine Schmitz Ellen Lohr és Claudia Hürtgen mellett Németország harmadik közismert női pályaversenyzője, akinek pályafutása összeforrott a Nürburgring-Nordschleiféval. Két nővérével a pálya mellett nőtt fel és mindhárman versenyezni kezdtek, de csak belőle lett igazán sikeres pilóta. 1996-ban és 1997-ben is győztes csapat tagja volt a Nürburgingen megrendezett 24 órás versenyen, ezzel mai napig az egyetlen hölgy, aki abszolút győzelmet aratott egy rangos egynapos viadalon. Igazán híres mégis akkor lett, amikor felfigyeltek szórakoztató stílusára, miközben egy BMW ring taxival furikázta körbe az embereket a Nordschleifén. Ez beindította tévés karrierjét és visszatérő vendégként többször szerepelt a brit Top Gearben is. Kiemelkedő pályaismerete miatt 2015-16-ban lehetőséget kapott a WTCC nürburgringi futamain is, mindkét évben pontszerzéssel zárta a hétvégét.
Danica Patrick - Az egyetlen női IndyCar futamgyőztes
Napjaink legismertebb hölgyversenyzője kétségkívül rászolgált hírnevére, hiszen már több mint egy évtizede állja a sarat az amerikai autósport legmagasabb szintjein. Az utánpótlás szériákat végigjárva 2005-ben mutatkozott be az IndyCarban, első évében három pole-pozíciót is szerzett és az év újoncának választották. Első dobogós helyezéseit 2007-ben szerezte, a következő évben pedig soha nem látott tettet végrehajtva győzött Motegiben. Győzelmével egy lapon említendő 2009-ben elért harmadik helye az Indy 500-on. 2012-ben hét IndyCar dobogóval a háta mögött a NASCAR felé vette az irányt, jelenleg is az amerikai zárt karosszériás autóversenyzés csúcskategóriájában szerepel, eddig hat alkalommal állhatott fel a pódiumra. A NASCAR legrangosabb futamán, a Daytona 500-on 2013-ban a pole-pozícióból rajtolhatott.
