Kezdjük ott, hogy 3.5 CSL típusjelzésű autó hivatalosan valószínűleg nem létezik. A BMW az E9 kódjelű kupé alapjain 1973-ban fejlesztette ki a 3.0 CSL versenyautót, ami a túraautózás történetének egyik legjobb típusa lett: 1973-ban, majd 1975-79-ig folyamatosan megnyerte a túraautó Európa-bajnokságot. De a nevével ellentétben már ebbe sem 3 literes motor került, hanem 3,2-es, 1974-től pedig már 3,5-ös motorral is elérhető volt. A köznyelv ezt hívja előszeretettel 3.5 CSL-nek, valljuk meg, logikusan.
Pályán a 3.0 CSL Turbo Art Car
A fejlesztések a motor mellett a karosszériára is kiterjedtek, évről évre egyre szélesebb sárvédőket kapott a "Batmobile", amit 1975-től már az amerikai IMSA GT bajnokságban is bevetett a BMW. Bajnoki címet ugyan nem szerzett, de többször legyőzte a helyi porschés csapatokat, legemlékezetesebb győzelmeit a '75-ös Sebringi 12 óráson és a '76-os Daytonai 24 óráson aratta. Közben Európában a költségek elszabadulása miatt visszafogták a Group 2-es túraautókat, így az Eb-n már csak a 3,2-es motorral és kevésbé durva aeroval szerelt 3.0 CSL-ek állhattak rajthoz.
Az 1975-ös amerikai hadjárat során használt 3.5 CSL
Ám 1976-ban bevezették az új Group 5 szabályokat, amik lehetővé tették, hogy az európai közönség továbbra is gyönyörködhessen a 3,5-ös rombolókban. De az ellenfelek is komolyabbak lettek, a BMW mérnökeinek minden tartalékot ki kellett facsarni a korosodó autóból, ha tartani akarták a lépést az új Porsche 935-tel. A sorhatos 24 szelepes motorból 470 lóerőt csikartak ki és a felfrissített aerodinamikai csomagnak köszönhetően az autó 270 km/h feletti sebességre volt képes. A Gr.5-ös autót a korábbi CSL-ektől legkönnyebben a nagyobb hátsó szárny alapján lehet megkülönböztetni, egy évvel később hasonló elemmel debütált a 320-as is. A Gr.5 verzióból négy darab készült (plusz egy turbós, de erről később), melyek közül egyet-egyet kapott a Schnitzer, az Alpina és a Hermetite, a BMW három "félgyári" csapata. Később több 3.5 CSL-t átalakítottak, hogy megfeleljenek a Group 5 szabályainak.
1976: Porsche vs. BMW
Az új szabályok szerint épült autók átvették a főszerepet a sportautó-világbajnokságon is, de a két német gyártó mellett nem akadt még egy márka, amely gyári csapatot indított volna, így a bajnoki cím a svábok és a bajorok között dőlt el. A szezonnyitó Mugelloi 6 órásra négy 3.5 CSL-t neveztek, de csak a brit és a két német csapat autója állt fel a rajtrácsra a két Porsche 935 ellenében. A legbiztatóbban a Schnitzer autója szerepelt, Dieter Questerrel, Albrecht Krebsszel és Brian Redmannel a volánnál, de a futam végén motorproblémával kiállni kényszerültek. Az autóban rejlő potenciált mutatja, hogy a teljesített 169 körrel is az abszolút második helyen végeztek volna, ha elérik a célt. A Hermetite 8., az Alpina 10. lett, a verseny első két helyezettje egyébként a két 935-ös volt. Vallelungában a Schnitzer autója ismét csütörtököt mondott, a másik kettő viszont a második és negyedik helyen ért célba, de a gyári Porschét megint nem sikerült megfogni.
A CSL Turbo itt még a hagyományos BMW gyári színekben
A fordulópont Silverstone-ban jött el, amikor a John Fitzpatrick és Tom Walkinshaw vezette Hermetite autó szoros versenyben, 1,1 másodperces előnnyel legyőzte a Kremer 935-öst, az Alpina pedig bejött negyediknek. A Schnitzer autója most sem bírta végig a hat órás igénybevételt. Azonban a Porschénél nem csak ezért aludhattak álmatlanul: a brit futamon debütált a CSL turbómotoros változata. Az autót az M49 kódjelű motor kisebb, 3,2-es verziója hajtotta, de a hozzá társított két turbófeltöltőnek köszönhetően 750 lóerőre volt képes, tehát a korai Porsche 935-ösökre is egy jó százast vert, a végsebessége pedig elérte a 341 km/h-t. A jócskán felfokozott teljesítmény ellenére megtartották az ötsebességes Getrag váltót, ami kritikus pontnak bizonyult. Silverstone-ban két svéd F1-es kiválóság, Ronnie Peterson és Gunnar Nilsson vezette az autót, de 43 kör után váltógondok miatt kiállni kényszerültek.
A Gösser festésű Schnitzer autó
A Nürburgringen folytatódott a BMW sikerszériája, a Schnitzer autója végre célba ért és győzött is Krebsszel és Questerrel, miközben a gyári és a Kremer 935-öst is kizárták a versenyből. A győztes BMW-t egy sereg Porsche 934 és Carrera RSR követte, így a Hermetite csak 11. lett összetettben, az Alpina balesetet szenvedett, egy privát színekben induló negyedik autó pedig motorhibával állt ki. A Turbót ugyan nevezték Brian Redmannel és David Hobbs-szal, de a verseny napjáig nem találtak megoldást a váltógondokra, így nem állt rajthoz.
A CSL Turbo, ahogy Le Mans-ban rajthoz állt
Hagyományosan a Nürburgringet követte a Le Mans-i 24 órás, ami ezúttal nem volt része a vb-naptárnak, de ettől még fikarcnyit sem csökkent a jelentősége, a BMW teljes erőbedobással készült a Group 5 kategória megnyerésére, az összetett elsőségre nem volt reális esélyük a nyitott prototípusok mellett. A CSL Turbo még különleges festést is kapott, amit Frank Stella készített, ezzel Hervé Poulain egy évvel korábbi autója után ez lett a második BMW "Art Car". De a bajoroknak nem termett sok babér a La Sarthe-on, előbb a Hermetite, nem sokkal később a Turbo, majd a Schnitzer és két privát 3.5 CSL is elhullott, egyedül az Alpina autója bírta végig a 24 órát, az összetett tizedik helyén zárt, kategóriájában a negyedik lett, miközben a gyári 935 abszolút negyedik és kategóriagyőztes lett.
Elől az Alpina, mögötte a Hermetite autója
A BMW vitorlájából még a franciaországi kudarc sem fogta ki a szelet, Zeltwegben kettős győzelmet arattak (1. Schnitzer, 2. Hermetite), Watkins Glenben viszont ismét a Porsche nyert, a legjobb BMW-s egység a helyi Gregg-Haywood páros lett (4. hely), őket a Schnitzer autó követte. A Hermetite kocsi motorja három kört bírt, az Alpina pedig nem is nevezett az amerikai futamra. A dijoni szezonzáró előtt a Porsche öt ponttal vezette a pontversenyt, így még minden nyitott volt, ennek megfelelően mindkét fél minden hadra fogható autót és pilótát bevetett. A Martini Porsche két autót indított, mellettük ott volt a Kremer-féle 935, a BMW a három szokásos egység mellett ismét elindította a CSL Turbót is, ezúttal ismét a két svéddel a volánnál. Franciaország viszont ismét a Porschének kedvezett, a három 935 az első három helyen futott be, a szívómotoros BMW-k a 6-7-9. helyeken zártak, a feltöltéses pedig ismét nem bírta végig a versenyt. Ezzel a bajorok elveszítették a bajnokságot és a CSL napjai is meg voltak számlálva a Group 5 kategóriában.
A Turbo többé nem állt rajthoz és gyári támogatással a 3.5-ösök is csak néhány további alkalommal. 1977-től a BMW teljes udvartartásával a 320-asra és a DRM sorozatra koncentrált, a 3.5 CSL pedig kiszorult az első vonalból, a következő években kisebb európai futamokon és a tengerentúlon még rajthoz állt egy-egy példány, főként Sepp Manhalter vagy Kenper Miller csapatában, de kiemelkedő eredményre már nem volt képes.
