A klasszikus német pályaautók után itt az ideje átevezni a rali területére, Európában pedig egy nemzetnek sincs olyan gazdag történelme raliautók terén, mint a franciáknak. A francia modellautó gyártók pedig lelkesen törekednek arra, hogy e gazdag örökséget részletesen feldolgozzák.

A január-februárban beszerzett pár darab Majorette Porsche után egy időre úgy tűnt, alábbhagy a lelkesedésem és az étvágyam a gyűjtés iránt, de mostanra nyilvánvalóvá vált, hogy ezt csak elkezdeni lehet, abbahagyni nem.

Majorette Alpine A110

A Majorette-nél maradva, áprilisban fedeztem fel, hogy pár éve kiadták egy igazi klasszikusnak, az Alpine-Renault A110-esnek a kicsinyített mását is. Jelenleg egy narancssárga utcai változata kapható, de korábban elérhető volt kék színben is, illetve kék színben klasszikus rali matricázással is. Kifutott modell révén utóbbi már elég nehezen beszerezhető, de az interneten sikerült feltúrni egy darabot.

Az A110 egy kifejezetten jól sikerült darab, jól visszaadja az eredeti, csodálatosan szép autó formáját, a gyártóra jellemző elől-hátul rugózó futómű és nyitható ajtók miatt pedig játékautónak is kiváló. A lényeg viszont itt is a részletekben rejlik. Valószínűleg kevés gyerek értékeli az autó matricáit, amelyek ha nem is pontosak, de korhűek és jól megidézik Jean-Claude Andruet autóját az 1971-es Monte Carlo-raliról. A rajtszám felett olvasható Marrakech felirat megtévesztő lehet, de az autó nem a Marokkó-ralin vett részt, hanem a Montén, amire a hagyományok szerint minden évben kilenc városból indultak el a versenyzők, az autókra pedig a rajthelyszínt is ráírták.

Az autó jó kiállású, de a rugózó futómű miatt túl magas, inkább az Akropolisz-ralira illene, mint Monte Carlóba, és a méretaránya is egészen nagy, még a hagyományosan a valódi 1:64 fölé lövő Majorette léptékével is. Hivatalosan 1:53-as méretű, ami már félúton van az 1:64 és az 1:43 között, de a valódi autó annyira apró, hogy a modell így sem nagyobb a korábban bemutatott Porschéknél.

Norev Alpine A110

Ahogy a Majorette A110-ese után kutattam, belebotlottam egy másik francia gyártó, a Norev hasonló modelljébe. Továbbra is fenntartom, hogy a Majorette autója jól sikerült, de elég egy pillantást vetni a Norev modelljére, hogy lássuk, teljesen más minőséget képvisel. Egy pár hétig már-már rögeszmésen kutattam a neten a Norev A110 raliautókat, de hiába készült belőlük négy különböző változat, csak irracionálisan nagy összegért tudtam volna megvenni egyet. Végül kompromisszumos megoldást választottam, vettem egy utcai változatot, hogy legyen egy gyönyörű Alpine kékben pompázó darab és egy rózsaszín raliautót, hogy versenyváltozatom is legyen. Közben elkövettem azt a hibát, amit valószínűleg minden kezdő gyűjtő elkövet egyszer hirtelen felindulásból: a szállításért fizettem kissé túlzó összeget.

A Norev A110-ese minden túlzás nélkül gyönyörű. Ugyanúgy fém karosszériával és műanyag alvázzal készül, mint a Majorette, de teljesen más arányokkal. Ez sem valódi 1:64-es modell, hanem a Norev által gyakran alkalmazott 3 hüvelykes méretarányú. 7 cm hosszú, vagyis 1:54-1:55 a valós méretaránya, de sokkal kisebbnek érződik, mint a picivel hosszabb, de látványosan szélesebb és magasabb Majorette. Az ajtói nem nyílnak, de így is jól látható, milyen részletgazdag a belseje, az első fényszórók itt is műanyagból vannak, nem festettek. A kedvenc részletem a felnije, amit az utcai A110 felnijéről mintáztak pontosan, rajta valódi gumiból készült abroncsokkal. A gumik eléggé virslire sikerültek, raliban legfeljebb hóguminak mennének el jóindulattal.

A gyenge pontja egyértelműen a futómű, a hajlott tengely miatt a bal oldalára sántít az autó és ez a gurulást is nehezíti. Először azt gondoltam, csak az enyém ilyen szerencsétlen, de az interneten fellelhető képek alapján ez bizony típushiba a Norev Alpine-jánál.

A rózsaszín-piros női verzió csak a festésben különbözik, más nem utal a ralis voltára (ez igaz a többi raliváltozatra is). A női jelzőt nem csak a színe miatt használtam, az autó a francia Aseptogyl csapat istálló színeiben indult, bár rajtszám nincs rajta, de valószínűleg 1972-ben. A csapatot Bob Neyret fogorvos és raliversenyző alapította, a főszponzor Neyret fogkrémmárkája, az Aseptogyl volt, az autókkal pedig kizárólag női versenyzők és navigátorok indultak. Az 1972-es Montén például Stirling Moss húga, a saját jogán is legendás versenyző, Pat Moss vett részt egy ilyen A110-essel és ért el abszolút 10. helyezést. De a korszak szinte összes jelentős női versenyzője megfordult a csapatnál, az Alpine mellett Peugeot 504-essel és Lancia Startosszal is versenyeztek. Később a raliról átnyergeltek a sportkocsi versenyzésre és többször részt vettek a Le Mans-i 24 óráson is.

A kompromisszumos megoldás ellenére nem tettem le róla, hogy hosszútávon megszerezzem egy kék raliváltozatát is az autónak, már csak azért sem, mert igazi legendáknak állított emléket velük a Norev. 1971-ből Ove Andersson Monte-győztes autója is kapható volt, az 1973-es Montéról Andruet első és Andersson második helyezett autója, illetve ugyanebből az évből Jean-Pierre Nicolas Korzika-ralit nyert autója is. 1973-ban már az 1,8 literes változatát használták a típusnak, egy extra beömlővel az orrán, de a casting a korábbi, 1,6 literes változatot mintázza. 1973-ban az Alpine-Renault megnyerte az első rali-világbajnokságot a típussal, két évvel korábban pedig a vb elődjének tekinthető IMC-t (International Championship for Manufacturers).

A Majorette-nél a retro vonalnál sokkal erősebb a kortárs raliautók megelevenítése, a WRC-korszakból számos legendás típust megformáztak a Peugeot-któl és Citroënektől a Fordokon és Subarukon át a Mitsubishikig. A Norevnél a francia vonal az igazán hangsúlyos, de ők is kínáltak Subaru, Ford és Mini WRC-ket is. A Peugeot teljes palettája elérhető volt (206 WRC, 307 WRC, 207 S2000, 208 T16), ahogy a Citroëné is (Xsara WRC, C4 WRC, DS3 WRC, C3 WRC). A Majorette autói többnyire jól sikerültek, de a Norev egy fokkal komolyabb minőséget képvisel, ez alól talán csak a Volkswagen Polo R WRC kivétel, amely telitalálat volt a Majorette részéről.

Norev Renault 5 Turbo

A Norevnél viszont sokkal erősebb a klasszikus rali vonal, Mini Cooperek, Citroën DS-ek, régi Renault és Simca raliautók egész sora (volt) elérhető, elsősorban a Monte Carlo-raliról. Ebből a sorból sikerült rátennem a kezem egy igazi legendára: Jean Ragnotti 1981-es győztes Renault 5 Turbójára.

A lenti kép régóta a kedvenc ralifotóm, így ha már elkezdtem gyűjteni, adta magát, hogy valamilyen formában megszerezzem a rajta szereplő autót. Az R5 Turbo egy furcsa állat, mert az utcai orrmotoros, elsőkerék-hajtású R5-ből versenycélokra egy középmotoros hátul kaparó gépet fejlesztettek. A típus elsősorban aszfaltos ralikon volt hatékony és rettentő népszerű volt a nyolcvanas évek első felében, 1982-től már a B-csoportba is homologizáltatva. Kétségkívül Ragnotti volt a legnagyobb mestere az autónak, a Monte mellett 1982-ben nyert vele Korzikán, amit 1985-ben már a még erősebb Maxi Turbóval megismételt.

A Norev az utcai változatok mellett a Monte Carlo-győztest és az 1985-ös Tour de Corse győztest mintázta meg, de utóbbihoz is a sztenderd R5 Turbo kaszniját felhasználva, a látványosabb Maxi Turbót csak festésében idézték meg.

Az R5 Turbo minőségben hozza az Alpine szintjét, a versenyfestés még kidolgozottabb, ugyanakkor ez is egy átfestett utcai autó, nincs benne bukókeret és a felnik sem igazi versenyfelnik. Hozzáteszem, a Norev minden modelljéhez megmintázza a valódi modell felnijét, nem a polcról vesz le egy, a típushoz leginkább illő darabot, ahogy a Hot Wheels, Matchbox vagy Majorette teszi. Sajnos a futómű itt is rontja az összképet, hasonlóan csálé, mint az Alpine-oknál és a kerekek is túl vékonyak, bár ahogy említettem, ez talán Monte Carlóban a leginkább elnézhető.

Norev Citroën Xsara WRC

Amíg az Alpine-ra és az R5 Turbóra kimondottan vadásztam, a Xsara WRC-t inkább csak afféle „csomagtöltőnek” vettem, bár kétségkívül érdekesnek tűnt. De ekkora meglepetésre nem számítottam. Ahogy korábban a Mercedeseknél már taglaltam, a Norev rengeteg típust készített a gyártók megrendelésére promóanyagként, főleg a 2000-es években, ez az évtized pedig igazi aranybánya volt a francia motorsport rajongóinak. A Renault a Forma-1-ben, a Citroën és a Peugeot a rali-vb-n, majd utóbbi Le Mans-ban is nagyon sikeres volt, a Norev pedig sorban hozta ki a versenygyőztes autók kicsinyített másait.

A ralisorozata kifejezetten erős volt ekkor, ahogy ez a modell, Sébastien Loeb és Daniel Elena 2003-as Xsara WRC-je is bizonyítja. Legalább két szintbeli ugrást jelent az Alpine-hoz és a Renault-hoz képest, jobban mondva inkább azok képviselnek visszalépést, mert szerintem a Xsara előbb jelent meg. Fém kaszni fém alvázon, egyedül a hátsó spoiler műanyag, illetve természetesen az átlátszó első fényszórók. A belső szépen kidolgozott, igazi ralienteriőr és a bukócsöveket sem spórolták ki! A futómű rugózik, akár egy Majorette alatt és bár az abroncsok műanyagból készültek, a kerekek is olyan szélesek, amilyennek lenniük kell. A jobb hátsó felniről kicsit le van csúszva a gumi és a futóműnél itt is érezni egy kis bizonytalanságot, de sokkal jobban gurul, mint a már említett modellek. Öt euróért ez egy kiváló vétel volt. A dobozán sehol nem szerepel, hogy a Norev gyártotta, ez biztosan egy Citroën repi példány volt.

A Xsara WRC több változatban készült, a két legelterjedtebb a 18-as rajtszámmal Loeb autója, illetve a 17-es Carlos Sainz autó 2003-ból, de utóbbiról lehagyták a Telefonica Movistar feliratokat, ami azért is különösen vicces, mert ez a spanyol szponzor Sainz miatt érkezett a csapathoz! Kár, hogy McRae 19-ese nem volt kapható ebben a méretben, 1:43-ban viszont kiadtak egy szép hármas készletet, a monte carlói hármas győzelemre emlékezve. Kapható volt még Philippe Bugalski 2002-es piros Xsarája, Loeb 2006-os kék Kronos autója, illetve Dani Sordo piros-sárga gépe is.Képek alapján a Peugeot 206 WRC és 307 WRC is hasonló minőségben készült, ezeket egyelőre még nem tudtam megszerezni.

Norev Renault 4CV

Visszatérve a retro vonalhoz, jelenleg is kapható a Renault 4CV modellje. A 4CV a francia autóipar egyik sarokköve volt a második világháborút követő újjáépítésnél, egy igazi, egyszerű népautó. A háború után újjáéledő autósportban is nagy szerepet kapott, egyrészt mivel nem nagyon volt más, amivel versenyezhettek volna, másrészt mert egyszerű, megbízható és motorja jól tuningolható volt. A Norev az utcai változatok mellett két versenyváltozatot is kínál, az egyik Francois Landon és André Briat autója az 1951-es Le Mans-ról, ahol megnyerték kategóriájukat, a másik, amit én is beszereztem, Jean Rédélé és Louis Pons autója az 1954-es Mille Miglia országúti versenyről.

Két okból érdekes számomra ez az autó, az egyik, hogy ebben a méretben alig kapható olyan modell, amely az Olaszországot átszelő, legendás Mille Migliához köthető, a másik pedig, hogy a 750 köbcentis túraautó kategóriát 1954-ben ezzel az autóval megnyerő Rédélé alapította később az Alpine márkát. Csak annyit mondok: a Norevnél tudják, mit csinálnak.

Az autó a korábbi Renault modellek sorát gyarapítja, de az elmúlt években láthatóan igyekeztek javítani a minőségen. A karosszéria szép, ezzel korábban sem volt gond, a futóművön pedig érezhetően dolgoztak, bár nem tökéletes, de jobban gurul mint a régebbi rali Renault-k.

Norev Citroën HY

Ugyan nem kapcsolódik kimondottan az autósporthoz, idevenném még ezt a Service Citroën mintázatú Citroën HY furgont is. A Type H a francia autóipar ikonja, 1947-től 1981-ig gyártották, így évtizedekig meghatározó típusa volt a franciaországi utcaképnek. Jellegzetes formája miatt mai napig népszerű, de már inkább, mint mozgó büfé, ebben a szerepkörben itthon is találkozhatunk vele. Három évtizedbe is jól illik, én elsősorban a hetvenes évek elejének autói mellé vettem a hivatalosan 1970-es évjáratú kisteherautót, jól passzol az Alpine-ok és Porschék mellé akár egy diorámában is.

1:58-as méretarányával kicsit nagyobb az 1:54 körüli Noreveknél, de egy teherautó esetében ez elhanyagolható. A Norev számos festéssel kínálta és kínálja a típust. A Majorette idén szintén kihozta saját verzióját, az talán egy picivel részletgazdagabb és van nyitható ajtaja is, de 3 euróért már hozzácsaptam a többihez, nem vártam meg, hogy itthon is elérhető legyen a Majorette. A futómű nem rugózik és a kerekek is nagyon keskenyek, de ennek ellenére álomszerűen gurul. Nyoma sincs a többi Norevre jellemző imbolygásnak és a valódi gumi abroncsok olyan gördülési érzetet adnak, amit műanyag kerekekkel egyszerűen nem lehet reprodukálni. Egy nagyon vidám, nagyon jól kivitelezett modell, aprópénzért