Régi adósságomat törlesztem. Négy évvel ezelőtt elindítottam egy minisorozatot, amiben minden idők negyven legjobb raliautóját akartam bemutatni, de az első tízet felölelő poszt után rá kellett jönnöm, hogy ennek nem sok értelme van a folyamatosan változó eredmények miatt. Ehelyett úgy döntöttem, a negyven kedvenc raliautómat mutatom be, ezzel is már egy évet késtem, de most végre itt az első tízes.

40. Opel Manta 400

A B-csoportos Manta 400 a sikeres Asconát váltotta 1983-ban, de technikailag nem jelentett komoly előrelépést elődjéhez képest. Ugyanúgy hátsókerekes és szívómotoros volt, ez pedig már kevésnek bizonyult a feltöltéses Audi Quattro és Lancia 037, illetve később a Peugeot 205 T16 ellen. A rangos brit bajnokságban viszont jól szerepelt, Jimmy McRae és Russell Brookes is nyert vele bajnoki címet. Két dolog miatt kedvelem igazán a Mantát, az egyik a fülrepesztő hangja, a másik pedig, hogy üdítő kivételt jelentett a nyolcvanas években, amikor a klasszikus kupék már kezdtek eltűnni a raliból.

39. BMW M3

Az E30 M3 elsősorban páratlan túraautós sikereiről ismert, de aszfaltos ralikon megfelelő felkészítéssel helytállt az A-csoport nagymenőivel szemben is. Legnagyobb sikere az 1987-es Korzika-rali megnyerése volt Bernard Béguinnel a volánnál. AZ M3-ast egyszerűen nem lehet nem szeretni, de mérsékelt ralis alkalmazása miatt nem került előrébb a listán.

38. Ferrari 308 GTB

Az autó orrán az ágaskodó fekete csikó elég volt ahhoz, hogy felkerüljön a listára. A BMW-hez hasonlóan a 308 GTB is főleg aszfalton volt ütőképes, egyetlen világbajnoki dobogóját szintén Korzikán érte el, Jean-Claude Andruet 1982-ben másodikként végzett. A Ferrari példája is mutatja, mennyire egysíkúvá vált a rali, ma egy nagy teljesítményű sportkocsinak gyári támogatás nélkül esélye sem lenne a világbajnokságon.

37. Seat Córdoba WRC

A Seat WRC programja biztatóan indult, első teljes szezonjukban Harri Rovanperä és Toni Gardemeister is dobogóra tudott állni a Córdobával, 2000-re pedig sikerült szerződtetni a világbajnok Auriolt is. Azonban a fejlődés megtorpant, a francia klasszis is csak egy harmadik helyig jutott, az év végén pedig kivonultak a raliból. A Córdobát a Colin McRae Rally 2.0 játékban kedveltem meg, ott sem tartozott a legerősebb technikák közé, de igazi karakter volt a többi WRC között.

36. Mitsubishi Lancer EX 2000 Turbo

Amikor a Lancer Turbo a '81-es Akropolisz-ralin bemutatkozott, igazi kuriózumnak számított, akkoriban nem sok raliautónak volt turbómotorja. Sőt, ami még fontosabb, ez volt az első raliautó, amely fedélzeti számítógépet kapott. Sajnos a Mitsubishi nem fordított rá kellő összeget, hogy igazán ütőképessé tegye, a világbajnokságon mindössze egy dobogós helyet szerzett, amikor 1982-ben Pentti Airikkala harmadik lett Finnországban. Az Audi Quattro mellett eleve nehéz volt labdába rúgni, az újabb B-csoportos autók érkezésével pedig végleg partvonalon kívülre került a Lancer.

35. Alpine A310 V6

Az Alpine óriási ralitapasztalattal bírt a hetvenes években, az A110 megnyerte az első világbajnokságot, de lassan eljárt felette az idő. A felváltására tervezett A310 azonban túl nehéz volt és a Renault-tól sem kapott olyan támogatást, mint elődje, így az eredmények elmaradtak. Jean-Pierre Manzagol harmadik lett vele Korzikán '76-ban, Guy Fréquelin pedig megnyerte a francia bajnokságot a következő évben, de többre nem futotta a típustól. De kit érdekelnek az eredmények, ha egy autó ilyen vadállatul néz ki?!

34. Peugeot 504

A hetvenes években a Peugeot a világbajnoksággal szemben a maratoni afrikai ralikat részesítette előnyben, nem ritkán komoly armadát felvonultatva Marokkóban, Kenyában és Elefántcsontparton. A fenséges 504 nem az európai ralipályákra termett, de óriási teherbírásának köszönhetően kiválóan helytállt Afrikában. 2 literes motorja idővel már kevésnek bizonyult a konkurencia ellen, ekkor érkezett a gyönyörű 2,7-es V6-os kupé, amely folytatta a limuzin sikersorozatát. A két karosszériaváltozattal összesen öt világbajnoki futamot nyert a Peugeot.

33. Mitsubishi Starion 4WD

Miután a Lancer Turbo felett eljárt az idő, a Ralliartnál új autó fejlesztésébe kezdtek a Starion kupé alapjain. Megtartották a Lancer kétliteres turbómotorját, de az új gép már a kor követelményei szerint négykerákhajtással készült. A Starion bukólámpás orrát megrövidítették, hagyományos körlámpákat kapott, ettől szerintem kicsit olyan hatása van az autónak, mint egy régi tereprali prototípusnak. Az autó túl későn készült el ahhoz, hogy B-csoportosként homologizáltatni tudják, így csak kisebb versenyeken állt rajthoz Európában és Ázsiában, a vb-n soha nem indult.

32. Ford Fiesta RS WRC

Különösebb bemutatást azt hiszem nem igényel, korunk sztenderd WRC-je, a világbajnokság csúcskategóriájának legnépszerűbb típusa. Ugyan nem olyan sikeres, mint elődje, a Focus WRC, amely két konstruktőri vb-t is nyert, de kisebb, 1,6-os motorjával és rövidebb karosszériájával megidéz valamit a régi Escort RS1600 szellemiségéből  és ezt szeretem.

31. Triumph TR7 V8

Raliautó V8-as motorral? Ott a helye a listán! Az utcai TR7 eredetileg négyhengeres motorral készült, de így sem civilben, sem a pályán nem állta volna meg a helyét a konkurensekkel szemben, így belefaragták a Rover jól ismert 3,5-ös V8-asát. Az 1070 kg-os autó így 295 lóerőre volt képes, ami papíron már elég jól nézett ki, a TR7 V8 mégsem lett igazán sikeres. Egyrészt a váltó nemigazán tudott megbirkózni a V8-as nyomatékával és rendre beadta a kulcsot, másrészt maga az erőforrás sem volt igazán megbízható. Pedig a sebessége megvolt a sikerekhez. A típus mestere, Tony Pond nyert vele pár Eb-futamot, Per Eklund pedig harmadik lett az 1980-as Ezer tó Ralin, de pár hónappal később leállították a TR7 gyártását és így a raliprogram sem teljesedhetett ki.