Az idei évben először fordul elő, hogy nem azt a csapatot tettem aktuálisan a rangsor élére, amely megnyerte a futamot. Hiába nyerte Lewis Hamilton fölényesen az időmérőt, majd hiába vezetett magabiztosan a defektjéig és hiába nyert végül Rosberg, nagyon nem lövök mellé, ha azt írom, a Red Bull jobb a Mercedesnél és jobb volt Silverstone-ban is. A Red Bull ezzel az első istálló amely egymás után kétszer végez a rangsor elején, jó teljesítményüknek köszönhetően pedig már az egész éves átlaguk alapján is elsők, megelőzve a Silverstone-ban gyengélkedő Ferrarit. Második helyével a Mercedes is komolyan megközelítette a Lotust.

A szokásosnál is erősebben teljesítő Force India és Toro Rosso megkavarta a továbbiakat, de drasztikus lépést nem hoztam, még mindig a futam számít be legnagyobb súllyal a helyezésbe és a futam alapján én a Lotust és a Ferrarit is eléjük raktam.

A továbbiakban nincs nagy változás, a McLaren ismét csak a hetedik, a Saubert nem tettem csak azért eléjük mert ők szereztek pontot, a wokingiak pedig nem. Őket a három pont nélküli csapat követi, a már megszokott Williams-Caterham-Marussia sorrendben.

A pilóták között a dobogósokon kívül kiemelném Sutilt, di Restát, Ricciardót, Hamiltont és Massát, ugyanakkor ide kívánkozik, hogy a váltóhibája nélkül Vettel minden bizonnyal megnyerte volna a Brit Nagydíjat és akkor a sorrend miatt se kellene magyarázkodnom.

Közeleg a Brit Nagydíj, így ideje bepótolnom a Kanadai Nagydíj elmaradt posztját. A Pirelli elvileg nem vethette be élesben a pénteki szabadedzéseken kipróbált új, tartósabb abroncsait, a gumikat kemény igénybevételnek kitevő montreali pályán mégis jelentősen javult a tartósságuk. Ahogy az sejthető volt, a Red Bull profitált belőle a legtöbbet, Vettel a pole-t és a futamgyőzelmet is zavartalanul szerezte meg, ezzel ő az első pilóta aki idén már háromszor is elérte a dobogó legfelső fokát. Az időmérőmenő Mercedesek is jobban bírták a futamot, de a győzelemre nem volt esélyük, ahogy a Ferrarinak sem sok, pedig pénteken még mindenki őket tartotta a futam toronymagas esélyeseinek. Vettel mellé Alonso és Hamilton állhatott fel a pódiumra, a további pontszerző helyeken a sorrend Webber, Rosberg, Vergne, di Resta, a nagyot küzdő Massa, Räikkönen és Sutil volt. Az esős időmérőn a bravúros harmadik helyet megszerző Valtteri Bottas a száraz futamon a 14. helyig csúszott vissza.

Szombaton bombaként robbant a Mercedes időmérőn elért 1-2. helyezése, de a riválisok nem véletlenül nem számoltak komolyan Rosberggel és Hamiltonnal, az ezüst nyilak nagyon hamar elkezdtek visszacsúszni a Pirellik kopása miatt. Alonso az ötödik helyről rajtolva magabiztosan nyert hazai versenyén, a Ferrari tempóbeli fölényét mutatja, hogy Massa három rajthelyes büntetése után hat pozíciót javítva lett harmadik. Räikkönennek be kellett érnie a második hellyel, Vettel csendes versenyt futva lett negyedik.

A bővebb értékelésre most sincs időm, a konstruktőri rangsor alább látható, a jól szereplők szokás szerint megtalálhatóak a címkék között.

Fernando Alonso simán nyerte a 2013-as Kínai Nagydíjat, mögötte Räikkönen, Hamilton és Vettel produkált szoros befutót. Maga a verseny nem hozott sok izgalmat, a csúcsot egy "majdnem előzés" jelentette az utolsó körben, amit az egész futamot meghatározó eltérő gumitaktikáknak köszönhettünk. Idén három futamon három különböző pilóta és három különböző csapat foglalhatta el a dobogó tetejét.

1. Ferrari (Legutóbbi helyezés: 3./ Helyezések átlaga: 2)
Az olaszok idén először kerültek a listám élére, nem véletlenül. A szabadedzéseken mutatott jó teljesítmény, a ferraris szemmel nézve egész jó időmérő és köztudottan jó versenytempó előrevetítették, hogy Alonso jó eséllyel pályázik Sanghajban nem csak a dobogóra, de a győzelemre is. Mindkét autó jól kapta el a rajtot, nem sokkal később Hamiltont is legyűrték, Massa ugyan lemaradt az első kerékcserék után (végül hatodik lett), a spanyol viszont jó tempóval és határozott előzésekkel közeledett idei első győzelme felé. A végére megnyugtató előnyt autózott ki, 10 mp-cel nyert Räikkönen előtt. Pályafutása 31. győzelmével az örökranglista negyedik helyén befogta Nigel Mansellt.

Kimi Räikkönen és a Lotus-Renault sikerével indult a 2013-as Formula-1-es szezon, a legnagyobb meglepetés viszont az egy év kihagyás után a Force Indiával visszatérő Adrian Sutil szereplése volt. Az időmérőt domináló Red Bullok és Mercedesek versenykörülmények közt már nem brillíroztak, a Ferrari erős, a McLaren csak szenved.

A továbbiakban az objektívnek tűnő konstruktőri rangsorom szerint folytatom, az erősorrend meghatározásánál nyilván a versenyen nyújtott teljesítmény nyom a legtöbbet a latban, főleg így év elején, amikor még eléggé sűrű a mezőny és az időmérőt és a futamot különböző csapatok dominálták. Jövő héten akár komoly átrendeződés is lehet, egy futam után nem egyszerű felállítani a sorrendet, különösen egy olyan nem tipikus pályán futott verseny után, mint az Ausztrál Nagydíjnak helyt adó Melbourne.

       az év versenye                                                                    

      VETTEL VILÁGBAJNOK

                                      ALONSO

                                                                                                       Massa

                                                         eső

          Button nyert

                                                                    Hülkenberg és Hamilton

                                                                                                                                             Brazília

                                       Räikkönen a zsákutcában

                                                                                                                          ...és persze Schumacher

Lewis Hamilton nyerte az első austini versenyt, megelőzve Vettelt és Alonsót. Egy futammal a vége előtt a német előnye 13 pont, Brazíliában még bármi megtörténhet. A konstruktőrök versenyét zsinórban harmadszor nyerte meg a Red Bull Racing.

Jó versennyel debütált a Formula-1 új amerikai otthona, a texasi Circuit of the Americas pálya. Bár az edzéseken egyértelműen Vettel és a Red Bull volt fölényben, Hamilton lépésről lépésre közeledett hozzá, az időmérőn már csak 1 tizedmásodperc volt a címvédő előnye. A versenyen pedig fordult a kocka, bár Vettel is jól ment (végül a leggyorsabb kört is megfutotta), az 56 kör nagy részében a McLaren gyorsabb volt.

Nem tudom, hogy a Pirellinek vagy az amerikaiaknak jutott eszébe, de zseniális ötlet volt a kalap
fotó: www.fia.com

Az elmúlt hetek viszonylag unalmas futamai után ismét egy eseménydús nagydíjon vagyunk túl, annyi minden történt, hogy még egy nappal később sem igazán tudom hol kezdjek bele a történésekbe. Kimi Räikkönen kiválóan vezetve megérdemelten nyert, Vettel történelemkönyvekbe illő menetelést vitt véghez, de Alonso így is csökkentette hátrányát.

A legegyszerűbb az lesz, ha pilótánként vesszük sorba az eseményeket:

Kimi Räikkönen visszatért a csúcsra. A 2007-es világbajnok egész hétvégén jól teljesített, az elmúlt hetek szürkesége után a Lotus is magára talált legújabb fejlesztései segítségével, így a világbajnoki aspiránsoknak komolyan számolniuk kellett a futam előtt matematikailag még esélyesnek számító finnel. Vettel időmérőről való kizárása után a negyedik helyről startolhatott és már a rajtnál felkapaszkodott a második pozícióba. Az első körben még a hibázó Hamiltont is támadta, később viszont a brit megnyugtató előnyt autózott ki. Mögötte az üldözők inkább egymással voltak elfoglalva, így a saját tempóját autózhatta. Az első Safety Car-os etap után jól kapta el az újrarajtot, Alonsónak esélye sem volt az előzésre, a 19. körben pedig megörökölte az első helyet is. Innentől már nagyon nehéz lett volna elvenni tőle a győzelmet, bár az utolsó körökben Alonso megfuttatta a sikerért, végül támadásra már nem került sor. Ezzel Räikkönen visszatérése és a 2009-es Belga Nagydíj óta első győzelmét aratta, megszerezve a Lotus első diadalát is (ahogy elnézem, a statisztikák ezt a győzelmet nem számolják hozzá a történelmi Lotus istálló 79 győzelméhez és ez így is van rendjén). A bejátszott rádiós beszélgetése és a futam utáni interjúja már csak hab volt a tortán.

Pedig olyan szépen indult ez az év. Versenyről versenyre változtak az erőviszonyok, a szokásosnál sokkal többen nyertek futamot és már kezdtük elfelejteni a tavalyi szezon monotonitását. Egyszerűen túl szép volt ez ahhoz, hogy valaki ne akarjon belerondítani. Lehet, hogy Sebastian Vettel is jól szórakozott, de ő igazán csak akkor érzi jól magát, ha a dobogó tetejéről locsolhatja szét a pezsgőt a lába előtt heverő világba. Úgy gondolta, eleget játszottunk már, most ő következik és egyszerűen elvette a játékunkat.

Tette mindezt olyan hűvös és kegyetlenül érzéketlen zsenialitással, amire csak egy-két ember lenne képes a jelenlegi mezőnyből. Szingapúrban még Lewis Hamilton kiesése kellett, hogy visszataláljon a dobogó legfelső fokára, azóta viszont még a vezetést sem adta ki a kezéből. A McLarennek el is ment a kedve a játéktól, Raikkönen hivatalból még fogadkozik az újságíróknak, felemlegetve 2007-es világbajnoki címét, de igazából már csak Fernando Alonso az aki még mindig nem akarja elhagyni a játszóteret. Mert ő pontosan olyan mint Vettel vagy Michael Schumacher, ők az utolsó pillanatig bármire képesek a győzelemért.

Sebastian Vettel ugyan lemaradt a pole-pozícióról, sok kétségünk mégsem lehetett afelől, hogy ki fogja nyerni a 2012-es Koreai Nagydíjat. A Ferrari erős volt, de a Red Bullokra nem tudtak komolyan nyomást gyakorolni, míg a McLaren egész éves mélypontra zuhant.

Mark Webber ugyan megszerezte az első rajtkockát, komoly ellenállásra nem számíthattunk tőle, hiszen a bajnokság hajrájában már egyértelműen Vettelre épít a Red Bull. A címvédő a rajtnál le is lépte az ausztrált és az utolsó pár kör aggasztó gumikopásától eltekintve ismét simán nyert.