A következő háromrészes sorozatban Le Mans és az európai sportkocsi versenyzés egy kaotikus és vad, de rendkívül izgalmas korszakát idézem fel, azt a pár évet a kilencvenes évekből, amikor az eredeti GT1 kategória uralta a versenypályákat.
A McLaren F1 GTR új korszakot nyitott Le Mans történetében (még ha nem is hosszan tartót), amikor a legjobb GT versenyautók az összetett győzelemért versenyezhettek (fotó: mclaren.com)
1992-re a tíz rendkívül sikeres évet maga mögött tudó C-csoportos sportkocsiversenyzés teljesen kifulladt, az idény végén pedig az 1953 óta futó világbajnoki sorozat is megszűnt. 1993-ban a csapatok elindulhattak Le Mans-ban a meglévő autóikkal és a Peugeot fölényes hármas győzelmet aratott úgy, hogy a 3,5 literes szívómotoros kategóriában egyedül a Toyota állt még rajthoz. A japánok a legjobb turbómotoros indulóként kategóriagyőzelemmel vigasztalódhattak. A Toyota 1990 óta használta a turbómotoros C-V sorozatot, amely a párhuzamosan fejlesztett TS010-et túlélve még 1994-ben is rajthoz állhatott Le Mans-ban, míg híresebb rokonának az 1993-as verseny volt az utolsó fellépése.
A C-csoport megszűnésével komoly gondot jelentett, hogy nem sok gyártó látott fantáziát a hosszútávú versenyzésben és bajnokság híján egyelőre ódzkodtak attól, hogy csak a Le Mans-i 24 órás kedvéért új autót fejlesszenek. A problémát tetézte, hogy ezzel egyidőben az amerikai IMSA GT bajnokság csúcskategóriáját jelentő GTP osztály is kimúlt az égbe szökő költségek és ezzel együtt csökkenő gyártói érdeklődés miatt.
Az egyik kiutat az olcsóbb, nyitott karosszériás sportkocsik feltűnése jelentette, amelyek sokszor a régebbi zárt kabinos C-csoportos vagy GTP típusok átépítéséből születtek. A Porsche régi ügyfele, a Kremer a 962C-ből készítette el a K8-ast, a korábban a Jaguar versenyprogramját futtató Tom Walkinshaw Racing (TWR) az 1991-ben világbajnokságot nyerő XJR-14-ből építette meg 1995-re a Porsche-motoros WSC-95-öt, de a Courage, a Kudzu és a Spice is "ledobta a tetőt" a régebbi típusairól. Ezeket a nyitott prototípusokat gyakran nevezik összefoglalóan World Sports Car (WSC) kategóriának, de a géposztály elnevezése a gyakorlatban bajnokságonként változott. A két legkiemelkedőbb típust azonban teljesen újonnan tervezték: a Dallaránál készülő V12-es Ferrari 333 SP és a többféle motorral elérhető Riley & Scott Mk III lett a korszak két emblematikus autója.

Keke Rosberg és Nigel Mansell, a Williams-Honda istálló két versenyzője 1985-ben
Kit carok a spanyol aszfaltos bajnokság egyik állomásán, 1998-ban. Jobbról balra: Citroën Xsara Kit Car, két Peugeot 306 Maxi, Renault Mégane Maxi, Citroën Saxo Kit Car és Peugeot 106 Maxi
Oriol Gómez és Marc Martí a Seat Ibiza Kit Carral az 1998-as Szafari-ralin. A Seat 1997-ben váltott sárgára a korábban használt libazöld alapszínről
Freddy Loix / André Malais, Opel Astra GSi 16V, Rallye Sanremo, 1994
Gianfranco Cunico / Stefano Evangelisti, Ford Escort RS Cosworth, Rallye Sanremo, 1993 (fotó: juwra.com)