... és bár hűvös szelek még nem járnak, újak remélhetőleg igen. Az idei év eddig nem alakult valami jól a blog szempontjából, de ősztől igyekszem sokkal több időt fordítani az írásra és befejezni a jó pár félbehagyott bejegyzést, meg persze újakat is szeretnék írni. Hál' Istennek ötletben nincs hiány.
A jövő héten érkező hosszabb poszthoz itt egy kis kedvcsináló:
Talán feltűnt, hogy decemberben eddig nem írtam egy bejegyzést sem. Nos, ez így is marad, téli szünetre vonul a blog, februárig ne számítsatok újdonságra. Addig is áldott karácsonyt és boldog új évet kívánok minden Kedves Olvasónak!
Több mint két hónapja nem írtam egy tisztességes posztot, de ahogy visszanéztem az elmúlt két év termését, ez már általánosnak mondható. Az az igazság, hogy vagy kedvem nem volt írni, vagy ha volt, akkor meg az időmbe nem fért bele egy hosszabb bejegyzés. Ez a szünet a szokásosnál jóval hosszabb lesz, talán június vége felé indulhat be igazán a biznisz, de nyáron mindenképp visszatérek.
Mostanában rákaptam a patinás Motor Sport online kiadásának olvasására, illetve az egészen fantasztikus podcastjeik hallgatására. Azért nem sok újság mondhatja el magáról, hogy rendszeresen megfordul náluk Stirling Moss, Derek Bell vagy Pat Symonds...
De vissza az olvasnivalóhoz! A jelenlegi felhozatalt is érdemes böngészni, de az igazi kincs az archívumuk, rengeteg futam eredménye, beszámolója olvasható, olyan legendás újságírók tollából, mint Denis Jenkinson vagy Nigel Roebuck és sok-sok érdekes sztori a Forma-1 és más motorsportok múltjából.
Az olvasgatás egészen visszahozta az F1-be vetett hitemet, persze az is segített, hogy az idei négy versenyből kettő-három egész fogyasztható volt. Pedig ennyire közömbösen még nem vártam F1-es évadot, mint 2016-ban. Nem gondoltam, hogy Rosberg valaha is képes lehet megnyerni a világbajnokságot, de idén tényleg komoly esélye van. A Ferrari és a Red Bull futamo(ka)t nyerhet, de a vb megint a két Mercedes-pilóta közt fog eldőlni szerintem.
Boldog új évet kívánok minden Kedves Olvasónak!
A Forma-1 történetében kétszer fordult elő, hogy már január 1-én futamot rendeztek: 1965-ben és 1968-ban, mindkétszer Dél-Afrikában. Mindkét futamot Jim Clark nyerte, utóbbit a képen látható Lotus 49-cel.
2015-ben 87 bejegyzés született a blogon, valószínűleg ez volt a legtermékenyebb évem, de 2014-et erősebbnek érzem. Hogy melyik posztra kattintottatok a legtöbbször, azt a blog statisztikai mutatói alapján nem tudom megmondani, az viszont biztos, hogy a 2015-ben írt posztok közül a Hans Stuckról szóló volt a legnépszerűbb.
2016-ban sem tervezek nagy változást a blog témáiban, azt viszont garantálhatom, hogy a háttérbe szorult rali nagyobb szerepet fog kapni, mint az elmúlt évben, illetve a domináló hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek mellett a kilencvenes évekkel is kiemelten fogok foglalkozni.
Boldog új évet kívánok minden Kedves Olvasónak!
A 2014 eleji váltással azt hiszem, a blog rálépett egy olyan útra, amit érdemes folytatni. Azzal, hogy felhagytam a napjaink történéseit feldolgozó posztokkal, megszabadultam a folyamatos aktualitás kényszerétől, akkor és azt írok amit akarok. Mennyiségileg valószínűleg kevesebb írás született az elmúlt évben, de minőségileg azt hiszem sikerült előrébb lépni.
Nyár végén már jeleztem, hogy befejezem az ún. muszáj posztok írását, tehát nem fogok minden F1-es és WRC futamról írni, végül pedig elmaradtak az év végi összefoglalók is és nem lesznek év eleji előzetesek sem. Egyszerűen nincs értelme olykor pár nap késéssel olyan dolgokról írni, amiről az ember máshol részletesebben is olvashat. Ezentúl nem lesznek aktuális hírek, összefoglalók, csak kivételes esetekben, az idei Dakar-raliról még tervezek egy összefoglalót, de egy ideig biztosan az lesz az utolsó. 2014-től teljes mértékben a közel- és régmúlt autóira, versenyeire, meghatározó személyeire fog koncentrálni a blog.
Vége a nyárnak, ami nem indult rosszul, de a kezdeti lendület augusztusra megtört és már a szokásos F1 és WRC futamértékelők is elmaradtak. És nem is fognak visszatérni, kivéve ha valami érdemi dolog történik a két versenysorozatban. Vettel és Ogier dominanciája annyira egyértelmű, hogy már nem csigáz fel egy-egy verseny annyira, mint korábban. Az F1-es konstruktőri rangsort továbbra is vezetem, de már csak év végén lesz eredményhirdetés, ralis posztok a szezon hajrájának és Sébastien Ogier rohamosan közelgő bajnoki címének közeledtével szintén várhatóak, de nem fogok minden futam után írni. Pedig most még lehetne is, az idei VW henger közben értékelni kellene az olyan apró örömöket, mint Dani Sordo rég megérdemelt első győzelme, de valahogy ez sem lépte át az ingerküszöbömet.
Jövőre biztosan nem tervezek állandó sorozatot a két világbajnokságnak, leszámolok a muszáj-posztokkal, inkább a felhalmozódott ötleteket és témákat igyekszek majd írásba önteni.
Először is hadd kívánjak minden Kedves Olvasónak boldog új évet!
Az év első napja kiváló alkalom arra, hogy kijelöljem az idei év főbb csapásirányait. A blog két tartópillére, a Forma-1 és a rali-vb közül utóbbit biztosan megtartom idén is, az a 13 összefoglaló plusz a kísérőposztok egy évben igazán nem nagy dolog és szívesen is írom őket. Az F1-gyel 2012-ben sem akartam minden futam kapcsán foglalkozni, de olyan izgalmasan és fordulatosan indult az év, hogy minden versenyről volt mit írni, így ez a tendencia kitartott a szezon végéig. Igazából idén sem szeretnék külön-külön írni minden futamról, bár terveztem egy szubjektív csapatrangsor közlését, amit minden forduló után frissítettem volna az aktuális erőviszonyok függvényében, de ebből végül nem lett semmi. Nos ezt idén szeretném elindítani, de az egyes döntéseket, helyezéseket illene meg is indokolni, így mégiscsak kellene írni valamicskét minden versenyről. Na majd meglátjuk. Hátha megint olyan jó évünk lesz mint tavaly volt.