Fernando Alonso hazai pályán a 11. helyről rajtolva és hatalmasat versenyezve nyert, ezzel ő az első aki idén kétszer is felállhatott a dobogó legfelső fokára, ahol Kimi Raikkönen és Michael Schumacher társaságát élvezhette. Vettel, Grosjean és Hamilton is kiesett.
Fernando Alonso nem véletlenül nyilatkozott biztatóan a kiábrándító időmérő után, ahol csak a 11. rajthelyet szerezte meg. Kiválóan rajtolt és a verseny első harmadában rendkívül agresszíven nyomult előre a mezőnyben. Azonban ez még nem feltétlenül lett volna elég a győzelemhez, hiszen Vettel ekkorra már tetemes előnnyel vezetett a második Grosjean előtt, ekkor azonban jött az első szerencsés körülmény, ami még inkább a spanyol malmára hajtotta a vizet. Vergne és Kovalainen ütközése után beküldték a Safety Cart, így Vettel előnye semmivé lett. Ekkor a mezőny többsége megejtette a soron következő kerékcseréjét, aminél a McLaren szerelői ismét hibáztak, így Alonso a boxban megelőzte Hamiltont, majd az újrarajtoltatás után rögtön elment Grosjean mellett is és megindult az immáron kézzelfogható győzelem felé. A 33. körben jött a következő fontos momentum: Vettel alatt generátorhiba miatt megállt a Red Bull-Renault, Alonso tehát már vezetett, de ott lebegett felette a kérdés, vajon kibírják-e a gumijai a verseny végéig, főleg ha még védekezésre is kényszerül a lotusos Grosjeannal szemben. A 40. körben a francia is kiesett a generátor meghibásodása miatt, így már tényleg csak a 3-4 másodperccel mögötte haladó Hamilton-Raikkönen duóval kellett foglalkoznia. Ők viszont inkább egymással voltak elfoglalva, így Fernando szenzációs győzelemmel örvendeztethette meg a spanyol közönséget. Nem véletlen, hogy tőle soha nem látott érzelmi kitörést mutatott, előbb az autóban, majd a dobogón is elsírta magát, a tribün előtt az autóból való kiszállás pedig példátlan a maga nemében. Formula-1-es versenyen hasonló összeborulást a szurkolókkal talán Ayrton Sennától láthattak utoljára a nézők.
A Ferrari egyértelműen túl van az év eleji vergődésen, az, hogy egy gyenge időmérő után ilyen erős futamot produkáltak és, hogy a váratlan körülményeket is a maguk oldalára tudták fordítani, nagyon komoly erőt jelez. Ugyan nem szerzett pontot, de itt kiemelném Felipe Massát is, aki már a korábbi versenyhétvégéken is kezdett magára találni, csak én nem írtam azokról a futamokról. Ha sikerülne rendszeres pontszerzővé válnia, végre a Ferrari is kitörhetne az egypilótás csapat szerepköréből.
Az élmezőny még mindig elképesztően szoros, Vettel és Hamilton az időmérőn általában kiemelkednek, de a versenyen bármi előfordulhat. Azért az szögezzük le, hogy ha nincs a műszaki hiba, Vettel még a SC ellenére is jó eséllyel rajt-cél győzelmet arat. A technika ördöge azonban lecsapott és ez nem csak azért fáj most jobban, mert az első helyről búcsúzott a német, hanem mert az utóbbi időkben az igazi élmenőket ritkábban sújtja ilyen jellegű hiba. A '90-es évek végén még minden versenyen benne volt a pakliban, hogy bármikor kieshet a versenyben vezető, például egy elfüstölő motor miatt. Aztán a nagy Ferrari dominancia idején jöttek a pokolian gyors és ugyanilyen megbízható autók, és ez a tendencia mostanra odáig vezetett, hogy a nagy csapatoknál egészen alacsonyra csökkentették ennek a hibaforrásnak a valószínűségét. Erős volt Hamilton tempója is, aki talán nyerhetett is volna Vettel és Grosjean kiesése után, ha a szerelői nem bénáznak az emelővel. A végére azonban elfogyasztotta a gumijait, Raikkönen elment mellette, majd megérkezett a nyakára Maldonado és bumm, mindketten mentek a levesbe. A venezuelai ismét egész hétvégén ott legyeskedett a topcsapatok körül, de leginkább magának köszönheti, hogy 3. rajthelye jelentette a csúcsot, nem pedig a 3. helyezése. Ugyan beevickélt az egy pontot érő tizedik helyen, de nem valószínű, hogy ezt sokáig birtokolhatja majd (érdekesség, hogy ha elvennék tőle a 10. helyet, akkor az épp a csapattársának, Sennának hozna egy pontot a konyhára).
Ha már ennyiszer szóba került, akkor foglalkozzunk a Lotus-Renault-val is: a valenciai meleg kedvező hatásai a közvetlen élmezőnybe delegálták az enstone-iakat, én személy szerint Grosjeant éreztem erősebbnek, neki komoly esélye lett volna megfogni Alonsót (Vettel ellen nem lett volna ekkora sansza), de mindkét autó esélyes volt a dobogóra. Raikkönen kihozta a maximumot saját versenyéből ezzel a második hellyel. A Mercedes megítélésében felemás érzéseim vannak, Rosberg (6.) jól ment az időmérőn, de inkább a kieséseknek köszönheti, hogy ott ért célba, ahonnan indult, a futam közben nem sok vizet zavart, még a leggyorsabb köréről is csak utólag értesültem. Schumacher is leginkább annak köszönheti a rég megérdemelt dobogós helyét, hogy Webberrel (4.) együtt az utolsó etapra feltették a lágy gumit, így mint kés a vajon, úgy mentek át a mezőny első felén. De általánosságban a forró idő még mindig nem nekik kedvez leginkább, kíváncsi leszek rájuk a hűvösebb őszi nagydíjakon.
Végre villantak a Force Indiák is, eddig ők még hiányoztak a komoly eredményeket felmutató alakulatok sorából, már az időmérő edzésen megkavarták a mezőny első felét azzal, hogy bejutottak a Q3-ba és di Resta a 10., Hülkenberg pedig a 8. helyről indulhatott. A futamon is végig jó tempót autóztak, emlékezetes marad a Webberrel szembeni kettős előzésük, az eltérő taktikák közül végül Hülkenbergé bizonyult eredményesebbnek: a német a nagyszerű 5., a csak egyszer kereket cserélő skót csapattársa a 7. helyen végzett.
Végezetül pár gondolat Valenciáról: ha valóban ez volt az utolsó futam itt a kikötőben, akkor azt mondom, nem fog hiányozni, az elmúlt négy alkalommal rendre az év legunalmasabb nagydíját futották itt. Számos izgalmasabb pálya van szerte Európában, bár a jelenlegi gazdasági helyzetben nem igazán tolonganak a nyugati államok a futamrendezés jogának megszerzéséért. Szebben nem is búcsúzhatna a száguldó cirkusztól a város, egy fantasztikus verseny élményével gyarapodott minden rajongó és végre spanyol győzelmet is ünnepelhettek a helyiek.
