Alább az 1982-es Sportautó Világbajnokság utolsó versenyének összefoglalóját láthatjátok, a nyolc futamból álló vb utolsó körében dőlt el, hogy ki nyeri az egyéni összesítést. Az egyik esélyes a gyári Porsche versenyzője, Jacky Ickx, a másik a gyári Lanciát vezető Riccardo Patrese volt.

A végig izgalmas, már-már túraautós csatákat hozó Brands Hatch-i 1000 kilométeres futam utolsó két körében Ickxnek 6,3 másodpercen belülre kellett megközelítenie a versenyben vezető Teo Fabit (Patrese váltótársa a Lanciában), hogy megnyerje a versenyt. Korábban ugyanis meg kellett szakítani a futamot egy baleset miatt, ekkor a Porsche vezetett 6,3 másodperccel, az újraindítást követően viszont a Lancia gyorsabb volt, de ha Ickx és Derek Bell megtartanak valamennyit a korábbi előnyükből, akkor megnyerik a versenyt, a belga ász pedig a vb-t is.

A Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) 1972-től új szabályokat vezetett be a Sportautó Világbajnokságon (WSC), amelyek a hatalmas 12 hengeres motorral szerelt, robusztus szuperautók helyett a kisebb, egyszerűbb és így megfizethetőbb prototípusokra illetve a GT-kre és a sportkocsi versenyeken ettől kezdve tért hódító túraautókra helyezték a hangsúlyt.

A topkategória a 3 literes sportprototípusok (S3.0) osztálya lett, mellettük a kisebb, főleg privát csapatok által kedvelt 2 literes prototípusok (S2.0), a GT-k és a 02-es BMW-ktől a Chevrolet Camarókig terjedő túraautók alkották a mezőnyt (utóbbi két „utcai” kategória nem indulhatott minden versenyen). Ezzel leáldozott a legendás Porsche 917-nek és a Ferrari 512-nek, szellemi örököseikre, a C-csoportos versenyautókra még egy évtizedet várni kellett. A 3 literes kategória korábban is létezett, de csak epizodisták voltak a fent említett dinoszauruszok mellett, a korabeli pletykák szerint ebből lett elege a kisebb-nagyobb sikerrel vitézkedő francia Matra istállónak és az ő nyomásukra változtatott az FIA a szabályokon.