Miután a Ford 1979-ben megnyerte az egyéni és a konstruktőri rali vb-címet is, befejezettnek nyilvánította az RS1800 programot és egy új versenyautó fejlesztésébe kezdett a harmadik generációs Escort alapjain. Ez lett az Escort RS1700T.
Habár a MkII-es Escorton alapuló RS1800-asban még volt potenciál (ezt bizonyítja Ari Vatanen 1981-es világbajnoki címe is), a Ford új kihívások után nézett 1980-ban. Ebben az évben jelent meg a MkIII-as Escort, így az új autó alapjául is ezt a típust választották. A fronthajtású utcai változattal ellentétben a rali verzió hátul hajtott, a futómű nagyban megegyezett az RS1800-asban használttal. Két különböző motorral szerelt prototípust kezdtek fejleszteni, az egyikben az RS1800-asból ismert kétliteres Cosworth BDA-n alapuló 1780 cm3-es, turbós BDT (innen az RS1700T típusjelzés), míg a másikban egy 2290 cm3-es, szintén sornégyes Hart motor dolgozott. A BDT teljesítménye 320-350 lóerő körül mozgott, nyomatéka elérte a 380 Nm-t. A Hart motoros verzió ezzel szemben 300 lóerőt és mindössze 240 Nm-t teljesített, ezen kívül az autó tömegét is megdobta 20 kg-mal. Így nem meglepő, hogy kezdetektől a BDT-vel szerelt változatot favorizálták.
Az autók 1982-ben kerültek hadra fogható állapotba, első és egyben utolsó nyilvános próbájukra az azévi portugál vb-futamon került sor. A Ford mindkét változatot elvitte a versenyre, amin inkább csak teszt jelleggel vettek részt, mint komoly versenyzési szándékkal. A kocsikat a címvédő Vatanen és honfitársa, Pentti Airikkala vezették. Miután összehasonlították az időeredményeiket a versenyt egy Audi Quattróval megnyerő Michele Mouton idejével, úgy döntöttek inkább hagyják az egészet a fenébe. A kiforratlan hátsókerekes Escort a többi kétkerékhajtású autóval talán felvehette volna a versenyt, de az összkerekes Audik ellen nem volt esélye. Nem hivatalosan tehát az Escort RS1700T volt az első kifejezetten a B-csoportos ralira fejlesztett autó, megelőzve a Lancia 037-est is, éles körülmények között azonban soha nem versenyeztek vele a vb-n.
A homologizációhoz szükséges 200 darab soha nem készült el. Körülbelül 18 darabot fejeztek be teljesen, ezek többsége végül Dél-Afrikába került, ahol homologizáció nélkül is rajthoz állhattak.
Az 1983-ra tervezett teljes szezonból nem lett semmi, a Ford pedig egy teljesen új autó tervezéséhez fogott, amelyet az első skicc papírra vetésétől kezdve a ralizásra fejlesztettek: ez lett a legendás RS200. Bár a régi RS1800-asok privát kezekben egészen 1985-ig, az RS200 megjelenéséig kitartottak, a Ford gyári csapattal nem vett részt a világbajnoki küzdelmekben, így a rendkívül hosszú és gazdag ralis történelmükben egy szürke folt maradt a nyolcvanas évek első fele. Autójuk ugyan volt, de nem versenyeztek vele.
Feltehetően az egyetlen épen maradt eredeti példány, a Ford csapatfőnök Malcolm Wilson tulajdona.
