Pedig olyan szépen indult ez az év. Versenyről versenyre változtak az erőviszonyok, a szokásosnál sokkal többen nyertek futamot és már kezdtük elfelejteni a tavalyi szezon monotonitását. Egyszerűen túl szép volt ez ahhoz, hogy valaki ne akarjon belerondítani. Lehet, hogy Sebastian Vettel is jól szórakozott, de ő igazán csak akkor érzi jól magát, ha a dobogó tetejéről locsolhatja szét a pezsgőt a lába előtt heverő világba. Úgy gondolta, eleget játszottunk már, most ő következik és egyszerűen elvette a játékunkat.
Tette mindezt olyan hűvös és kegyetlenül érzéketlen zsenialitással, amire csak egy-két ember lenne képes a jelenlegi mezőnyből. Szingapúrban még Lewis Hamilton kiesése kellett, hogy visszataláljon a dobogó legfelső fokára, azóta viszont még a vezetést sem adta ki a kezéből. A McLarennek el is ment a kedve a játéktól, Raikkönen hivatalból még fogadkozik az újságíróknak, felemlegetve 2007-es világbajnoki címét, de igazából már csak Fernando Alonso az aki még mindig nem akarja elhagyni a játszóteret. Mert ő pontosan olyan mint Vettel vagy Michael Schumacher, ők az utolsó pillanatig bármire képesek a győzelemért.