Kezdjük ott, hogy 3.5 CSL típusjelzésű autó hivatalosan valószínűleg nem létezik. A BMW az E9 kódjelű kupé alapjain 1973-ban fejlesztette ki a 3.0 CSL versenyautót, ami a túraautózás történetének egyik legjobb típusa lett: 1973-ban, majd 1975-79-ig folyamatosan megnyerte a túraautó Európa-bajnokságot. De a nevével ellentétben már ebbe sem 3 literes motor került, hanem 3,2-es, 1974-től pedig már 3,5-ös motorral is elérhető volt. A köznyelv ezt hívja előszeretettel 3.5 CSL-nek, valljuk meg, logikusan.

Pályán a 3.0 CSL Turbo Art Car

A Német Nagydíj legfontosabb hozadéka az új, kevlárköpenyes Pirellik bevetése volt, amelyeket a Kanadai Nagydíj pénteki napján már teszteltek a csapatok, de a bevetésüket a Ferrari, a Lotus és a Force India megvétózta. Silverstone után azonban nem volt kérdés, hogy új gumikra van szükség. A változástól mindenki a Red Bull és a Mercedes további erősödését várta, ám az erőviszonyok nem olyan irányba változtak ahogy az F1-es közvélemény remélte. Meglepetésre a Mercedes látványosan szenvedett a hosszabb etapokon, de a Ferrari és a Lotus nem szakadt le a várt módon. Sőt, utóbbi istálló a júliusi melegben új erőre kapott és a Red Bull közvetlen kihívójává vált. A Ferrari az időmérőt feláldozta, hogy az élmezőny többségétől eltérően a keményebb keveréken rajtolhassanak Alonsoék, a győzelemre így sem volt esélyük, a spanyol végül a dobogóról is lemaradt.

A McLaren újra a középmezőny élére állt, miközben a Force India korábbi kiváló tempójának nyoma sem volt, ahogy a Toro Rosso hétvégéje csúcsának is Ricciardo 6. rajthelye bizonyult. Jól ment viszont Hülkenberg a Sauberrel, az időmérőn és a futamon is befért a legjobb tízbe. A Williams-Caterham-Marussia triónál továbbra sincs semmi jele az előrelépésnek.