Forma.Túra.Rali.


Vettel elrontja a játékunkat

2012. október 28. - eszgbr

Pedig olyan szépen indult ez az év. Versenyről versenyre változtak az erőviszonyok, a szokásosnál sokkal többen nyertek futamot és már kezdtük elfelejteni a tavalyi szezon monotonitását. Egyszerűen túl szép volt ez ahhoz, hogy valaki ne akarjon belerondítani. Lehet, hogy Sebastian Vettel is jól szórakozott, de ő igazán csak akkor érzi jól magát, ha a dobogó tetejéről locsolhatja szét a pezsgőt a lába előtt heverő világba. Úgy gondolta, eleget játszottunk már, most ő következik és egyszerűen elvette a játékunkat.

Tette mindezt olyan hűvös és kegyetlenül érzéketlen zsenialitással, amire csak egy-két ember lenne képes a jelenlegi mezőnyből. Szingapúrban még Lewis Hamilton kiesése kellett, hogy visszataláljon a dobogó legfelső fokára, azóta viszont még a vezetést sem adta ki a kezéből. A McLarennek el is ment a kedve a játéktól, Raikkönen hivatalból még fogadkozik az újságíróknak, felemlegetve 2007-es világbajnoki címét, de igazából már csak Fernando Alonso az aki még mindig nem akarja elhagyni a játszóteret. Mert ő pontosan olyan mint Vettel vagy Michael Schumacher, ők az utolsó pillanatig bármire képesek a győzelemért.

Tovább

Az első Indiai Nagydíj

Nehéz erről a versenyről érdemben bármit is írni, az utóbbi idők legunalmasabb, legérdektelenebb futama volt. Értem én, hogy India fontos piac, de ha már mindenképpen rá akarják erőltetni Ázsiára az amúgy színtisztán európai Formula-1-et, akkor legalább megpróbálhatnák néhány aprósággal feldobni az eseményt. Elsőként talán nem ártana egy érdekes pálya, mert lehet, hogy ez a Buddh hipermodern és minden megvan benne ami kell, de totálisan jellegtelen. Másfél óra autókázás a szmogban, a semmi közepén, szerencsétlen néző még a tájban sem tud gyönyörködni, mert a pálya por- és füstfelhőbe burkolózik. Sehol egy fa, de még egy óriáskerék se. Semmi.

A futam első harmadában csak bámultam üres tekintettel a képernyőt, a legizgalmasabb a csak hang formájában megjelenő rágógumi reklám volt. Aztán Massa rácsukta az ajtót Hamiltonra, ezzel felébresztve a vágyat bennem, hogy egy lehúzó posztot rittyentsek a brazilról, de akkor még szemet hunytam felette, mert már semmilyen tétje nincs az utolsó futamok körözgetéseinek. Aztán ugyanúgy kitörte az autója kerekét, mint az időmérőn és akkor végleg levettem a kezem róla. Massa egyszerűen nem érdemes arra, hogy a Ferrariban üljön, a csapat hibát követ el, ha jövőre is neki adja az egyik autót. Személy szerint Perezt szívesen látnám a helyén, Bianchinak nem sok esélyt adok, mert a Ferrari nem szokott újoncokat szerződtetni. Bár ennek is eljöhet az ideje. Massa viszont rálépett a barrichello-i útra és mint tudjuk, ez az út túlságosan lejt ahhoz, hogy vissza lehessen fordulni.

A verseny végéig ismét nem történt semmi érdekes, leszámítva, hogy Walter Csaba leégette magát, amikor tőle szokatlan hangerővel magához ragadta a szót és bemondta, hogy már csak 3,6 másodpercre van Button Vetteltől, miközben nemrég még 2,5 volt a különbség, így az általa vizionált közeledésből nem lett semmi. Félreértés ne essék, nem akarom bántani Walter Csabát, de a hangjából egyértelműen kitűnt, hogy most ő szeretne hangulatot kelteni, ami ugye Czollner Gyula reszortja. Nem jött be.

Lehet, hogy csak a bajnokság szempontjából való teljes érdektelenség, lehet, hogy csak az unalmas futam miatt, de azt hiszem eljutottam oda, hogy már fizikálisan is túl sok futam van az idényben. Jövőre 20-at terveznek, Bahrein újra megpróbálna a futamhoz szükséges nyugodt körülményeket teremteni, az újabb pályák között kivételesen izgalmasnak számító Isztambul viszont kikerül a naptárból. Csak reménykedhetünk, hogy a helyébe lépő Amerikai Nagydíjat egy valóban érdekes helyszínen és aszfaltcsíkon rendezik majd.