Fernando Alonso hazai pályán a 11. helyről rajtolva és hatalmasat versenyezve nyert, ezzel ő az első aki idén kétszer is felállhatott a dobogó legfelső fokára, ahol Kimi Raikkönen és Michael Schumacher társaságát élvezhette. Vettel, Grosjean és Hamilton is kiesett.

Fernando Alonso nem véletlenül nyilatkozott biztatóan a kiábrándító időmérő után, ahol csak a 11. rajthelyet szerezte meg. Kiválóan rajtolt és a verseny első harmadában rendkívül agresszíven nyomult előre a mezőnyben. Azonban ez még nem feltétlenül lett volna elég a győzelemhez, hiszen Vettel ekkorra már tetemes előnnyel vezetett a második Grosjean előtt, ekkor azonban jött az első szerencsés körülmény, ami még inkább a spanyol malmára hajtotta a vizet. Vergne és Kovalainen ütközése után beküldték a Safety Cart, így Vettel előnye semmivé lett. Ekkor a mezőny többsége megejtette a soron következő kerékcseréjét, aminél a McLaren szerelői ismét hibáztak, így Alonso a boxban megelőzte Hamiltont, majd az újrarajtoltatás után rögtön elment Grosjean mellett is és megindult az immáron kézzelfogható győzelem felé. A 33. körben jött a következő fontos momentum: Vettel alatt generátorhiba miatt megállt a Red Bull-Renault, Alonso tehát már vezetett, de ott lebegett felette a kérdés, vajon kibírják-e a gumijai a verseny végéig, főleg ha még védekezésre is kényszerül a lotusos Grosjeannal szemben. A 40. körben a francia is kiesett a generátor meghibásodása miatt, így már tényleg csak a 3-4 másodperccel mögötte haladó Hamilton-Raikkönen duóval kellett foglalkoznia. Ők viszont inkább egymással voltak elfoglalva, így Fernando szenzációs győzelemmel örvendeztethette meg a spanyol közönséget. Nem véletlen, hogy tőle soha nem látott érzelmi kitörést mutatott, előbb az autóban, majd a dobogón is elsírta magát, a tribün előtt az autóból való kiszállás pedig példátlan a maga nemében. Formula-1-es versenyen hasonló összeborulást a szurkolókkal talán Ayrton Sennától láthattak utoljára a nézők.

Félreértés ne essék, nem érzek ellenszenvet a franciával szemben, sőt egyre inkább csodálom, amiért zsinórban nyolc megnyert világbajnokság után is ugyanúgy hajt és könyörtelenül elporolja az ellenfeleket. Idén hét raliból ötöt megnyert, szerintem kétségtelen, hogy 2012-ben is ő lesz a rali-világbajnok.

A bolygó túlsó oldalán, az új-zélandi télben folytatódott a vb, a nagy távolság meg is tizedelte a mezőnyt, a pontversenyben harmadik helyen álló Ostberg mellett az elmúlt három versenyen a top5-ben záró Prokop, Al-Attiyah és a Volkswagen Skodái sem utaztak el a versenyre.

1. nap

A Fordnak általában jól megy Új-Zélandon, ennek ellenére az idei verseny végig a Citroenről szólt. A pénteki nap elején nem volt szuperspeciál, rögtön egy 11,18 km-es gyorsaságival kezdett a mezőny, itt Latvala volt a leggyorsabb, de már rögtön a második szakaszon lenyomta őt Hirvonen és Loeb is. A következő három részt Loeb nyerte, de összetettben nem tudta megelőzni csapattársát, sőt a finn rátett egy lapáttal és megnyerte a 6. gyorsot. A következő szakaszon aztán jött a sajnos már menetrendszerűnek tekinthető hiba Latvalánál, ezúttal nem a technika adta meg magát, hanem a finn hibázott és lecsúszott az útról. 25 mp-es hátránya csaknem 5 percre nőtt és visszaesett a kilencedik pozícióba. Eközben Loeb tovább rohamozott és megnyerte ezt és a napi utolsó szakaszt is, amivel átvette a vezetést összetettben, 4 mp-es előnnyel vonulhatott pihenőre. A két citroenest Novikov, Solberg, Tanak, Neuville és az Akropolisz-ralit kihagyó Sordo követte.

A legutóbbi két F1-es futamot elsöpörte a vizsgaidőszak, Le Mans-t pedig a lustaság és másról se nagyon volt kedvem írni, plusz még az Eb is a nyakunkon. A hétvégén viszont Európa Nagydíj és Új-Zéland-rali, úgyhogy vasárnap két poszt minimum lesz és talán törleszteni is fogom néhány adósságomat.