A magamfajta versenyautóbolondok számára óriási a kísértés, hogy valamilyen formában elkezdje gyűjteni kedvenc versenygépeit, de ha valaki belefog, könnyen eltapsolhat egy kisebb (vagy akár nagyobb) vagyont a szebbnél szebb modellekre. Eddig sikeresen ellenálltam a kísértésnek, de csak eddig...

Ha az ember modellautókat akar gyűjteni, tényleg csak a pénztárcája szabhat határt a vágyainak, annyiféle méretben, kidolgozottságban és témában kínálnak ma már modelleket az erre szakosodott gyártók. De lehet-e ezt kordában tartani, lehet értelmes keretek között gyűjteményt építeni? Szerintem igen, de az embernek muszáj szigorú határokat szabnia.

Személy szerint notóriusan spórolós vagyok, mindig alaposan átgondolom, mire költök még akkor is, ha anyagilag egyáltalán nem lenne megterhelő. Idén viszont engedtem a csábításnak és ezzel precedenst teremtettem, de tényleg nagyon szigorú feltételeket szabtam magamnak.

A bűnbeesés a francia Majorette 1:57-es méretarányú Porsche 934-esével esett meg. Rögtön leszögezném, a Majorette nem modellautókat gyárt. A Majorette a Matchbox és a Hot Wheels konkurense, tehát játékautókat kínál, amit oda lehet adni a gyerek kezébe is, hogy tologassa a szőnyegen, de az utóbbi időben kihoztak pár nagyon tetszetős kisautót is, amiket már nem biztos, hogy szívesen látnánk lepattogzott festékkel és kitört kerékkel.

Ami még a konkurensek közül is kiemeli a Majorette-et, az az, hogy nagyon ügyesen játszanak a pár meglévő versenytípusukkal és számos történelmi festéssel kaphatók autóik, így minimális erőfeszítéssel széles palettát dolgoztak ki. A Porsche 917-esük nem kevesebb, mint nyolc különböző festéssel kapható! Látszik, hogy igazi rajongók dolgoznak ott is.

Az 1:64-es méretarányban az utóbbi évek egyértelmű sztárja a Porsche márka, és a trendből a Majorette sem maradhatott ki. Az 1:64-es méretet itt inkább csak gyűjtőfogalomként érdemes használni, ide veszek minden nagyjából ekkora méretben készülő autót. A könnyebb érthetőség kedvéért, ez a klasszikus Matchbox kisautó méret.

A Majorette autóin szinte mindig van valamilyen mozgó alkatrész, a nyitható ajtók eléggé kézenfekvők. Emellett a márka védjegye a legolcsóbb modelleknél is elérhető felfüggesztés. Ezen a nem prémium kiadású 934-esen csak elől van felfüggesztés, hátul egy egyszerű merev tengelyre kerültek a kerekek, emiatt az orra magasabban van a kelleténél, a farát viszont húzza kicsit. Némi fekete festéket még elbírt volna itt-ott, a prémium változatoknál ezt orvosolták.

A versenyautó rajongók figyelmét három Porsche keltheti fel igazán a jelenlegi kínálatban: az 1970-es Porsche 917K, az 1976-os 934 és az 1979-es 935 K3. Kapható még az 1972-es 911 Carrera RS 2.7 is, aminek van is egy piros-sárga, a Kremer által a hetvenes évek elején használt festésével díszített változata, sajnos nem találtam nyomát, hogy az RS-en használták volna, csak a 911 S-en és a 2.8-as Carrera RSR-en*. A továbbiakban főleg az első három típusról lesz szó.

*Időközben rábukkantam, honnan származik a festés és a 139-es rajtszám: arról az ultrakönnyű 911 ST-ről, amellyel Gérard Larrousse és Maurice Gélin harmadik helyet szerzett az 1970-es Tour de France-on.

Mivel mindhárom típus a hetvenes évekből származik, mindhárom hosszútávú versenyeken használt Porsche és mindháromnak vannak klasszikus festésű változatai, nagyjából be is határoltam e három faktorral, hogy milyen típusokat gyűjtenék, még hozzávehetem, hogy csak Majorette gyártmányokat, és akkor tényleg egész szigorú korlátokat állítottam fel. Persze nem mondom, hogy ha kijönne egy szép 908-as a hatvanas évekből vagy egy 956-os a nyolcvanas évekből, esetleg a hetvenes évekből egy BMW, vagy ha már francia gyártóról beszélünk, egy Le Mans-győztes Matra vagy Renault-Alpine, akkor ne csábulnék el, de ezeknek elég kicsi a valószínűsége, a lényeg inkább az, hogy a ralira vagy túraautókra ne kapjak rá. Gyűjtés szempontjából szerintem a Forma-1 a legkevésbé izgalmas.

De nézzük akkor a kínálatot:

Porsche 934

A 934-es, ahogy említettem, 1:57-es méretben készül, ez picit nagyobb, mint a klasszikus 1:64-esek, de egyáltalán nem bánom, legalább jobban látszanak a  részletek. A 934 kapható számos egyszínű festéssel is, bár ez egy kifejezetten versenyzésre készített típus volt, utcai változatban nem volt kapható. Tulajdonképpen ez volt az úttörő 930 Turbo GT-versenyzésre szánt változata.

#9 Vaillant Kremer (zöld): a Vaillant a hetvenes években a legendás Kremer csapat főszponzora volt, természetesen a 934-esen is megjelentek a márka jelképének számító nyuszik. A felbecsülhetetlenül hasznos racingsportscars.com szerint 9-es rajtszámmal és ebben a színben kétszer futott a 934: 1976-ban Bob Wollek a DRM Mainz-Finthen-i futamán, illetve a GT Európa-bajnokság imolai fordulóján indult vele, mindkétszer győzött is. Ezt a verziót eddig csak prémium kiadásban lehetett kapni, ami azt jelenti, hogy igazi gumiabronccsal szerelt kerekei vannak, de cserébe rettenetes arany felniken feszülnek, amik már közel sem teszik vonzóvá az autót.

#9 Vaillant Kremer (fehér): lényegében megegyezik az előző autóval, de az alapszíne fehér. A fehér színt valóban használta a Kremer 1976-ban, de ritkábban mint a zöldet. Sajnos nem találtam nyomát, hogy 9-es számmal valaha indult volna, de 6-ossal volt egy futama a GT Eb-n, a Norisringen, Wollekkel. Nemrég újra megjelent a kínálatban, ezúttal tisztességes felnikkel, nem a pimpelt arannyal, viszont egy három darabos készletben, egy utánfutóval és a vontatóul szolgáló Porsche Taycannal. Azért két extra darabot nem feltétlenül fizetnék ki egy normális felniért...

#61 Brumos Porsche: na ez végre egy igazi kívánatos 934-es, a nem kevésbé legendás amerikai Brumos Porsche jellegzetes fehér alapon piros-kék festésével. Ebben a formában az autó az 1977-es Daytonai 24-óráson az összetett 10. helyén ért célba Peter Gregg-gel és Jim Busby-val. Attól tartok, ezt már nem gyártják, de másodpiacon még biztos beszerezhető, egyes és ötös csomagban is kapható volt.

#80 Diego Febles Racing: egy újabb autó, ami jól mutatja, mennyire otthon vannak a Majorette-nél az autósport történelmében, főleg Le Mans-éban, bár ez egy francia gyártónál talán érthető. A puerto ricói Diego Febles honfitársával, Mandy Gonzalezzel és a venezuelai Francisco Romeróval vezette ezt a sárga 934-est az 1980-as Le Mans-i 24 óráson, de nem tudták befejezni a versenyt. Ez a példány kizárólag egy Porsche ötös csomagban volt kapható.

#58 Burton Kremer: egy nagyon szép és jellegzetes festés, a rajtszám pedig egyértelműen elárulja, hogy ez az autó a '77-es Le Mans-i 24 óráson a Kremer csapat által használt kocsi, amit Bob Wollek, a 'Steve" néven induló Jean-Pierre Wielemans és Philippe Gurdjian az összetett 7. helyéig és a GT kategória élére repített. Szóval igazi sikermodell és a londoni Burton férfidivatház aprólékos és elegáns festése kimondottan jól kivitelezett. Ezt vettem meg elsőként.

Porsche 935 K3

A 935 már gyári változataiban is elképesztően sikeres volt, de a Kremer 1979-ben még magasabbra emelte a lécet a jelentősen átépített K3-as változatával. Ez a legújabb típus a Majorette kínálatában, eddig három változatban jelent meg, de hatalmas kihagyott ziccer lenne, ha nem bővítenék a kínálatot, mert a K3-as számos látványos mintával versenyzett, nagyon sikeresen.

#51 Vaillant Kremer: a zöld 934-eshez hasonló, de még látványosabb és kidolgozottabb a festése. Sajnos nem találtam semmi nyomát, hogy ebben a formában valaha indult volna a K3. Az 51-es rajtszámot egy zöld K2-esen használták 1977-ben, amivel Bob Wollek sikeresen versenyzett a DRM-ben. Találni képeket K3-asról is pontosan ugyanilyen festéssel és rajtszámmal, de ez valószínűleg csak egy Kremer bemutatóautó. Prémium változatban jelent meg, fém gyűjtődobozzal, de a nem túl ízléses sárga felnije és a nem bizonyítható történelmi festése miatt nem különösebben izgalmas számomra.

#59 Brumos Porsche: igazából egy nagyon szépen sikerült modell, rendes versenyfelnivel és a Brumos-tulajdonos Peter Gregg klasszikus rajtszámával, de a szomorú igazság az, hogy a Brumos soha nem használta a K3-ast. Gregg rendkívül sikeres volt Amerikában a 935 korábbi változataival, de mire a K3 megjelent, karrierje a végéhez közeledett és 1980-ban el is hunyt. Eddig csak háromdarabos, traileres szettben jelent meg.

#41 Kremer: na ez viszont egy igazi nagyágyú és fáj is rá a fogam. A Kremer fehér, német trikolór csíkozással díszített autója, amely megnyerte 1979-ben Le Mans-t Klaus Ludwiggal és az amerikai Whittington testvérekkel, bár a verseny nagy részében a német ász vezette. A Brumos K3-ason is látható szuper felnivel kínálják, de egyelőre csak ötdarabos szettben, négy kevésbé izgalmas Porsche típussal.

Porsche 917

Egy újabb igazi klasszikus, minden idők egyik leghíresebb versenyautójának, a Porsche 917-esnek az 1970-es rövid farrészű (Kurzheck) változata. 1:60-as méretben készül, ami picit kisebb, mint a 934-es, de még így is szélesebb a GT-nél. Nyolc változatban jelent meg eddig, amiből hirtelen felindulásból hármat be is szereztem, alig egy héttel a 934 után.

A 917-esen a motorháztetőt lehet felnyitni, ami felnyitva is nagyon stabilan megáll, lehajtva viszont picit lötyög. Elöl-hátul van felfüggesztés és a magassággal sincs gond, ebből a szempontból jól sikerült a modell. A motortér viszont eléggé elnagyolt és láthatóan nem tudták megoldani a bonyolult nyitott farrészt, inkább beiktattak egy nagy fekete műanyag elemet, ami az eredeti autón természetesen nem volt rajta.

#23 Porsche Salzburg (piros): azt hiszem ezt a példányt senkinek nem kell bemutatni, 1970-ben Hans Herrmann és Richard Attwood ezzel aratta a Porsche első összetett győzelmét Le Mans-ban. A 917-esek közül ez volt a kötelező vétel és tényleg nagyon jól néz ki, a formát elég jól eltalálták és a felnije is viszonylag korhű. Kapható szimpla csomagolásban, prémium változatban gumi kerekekkel (de az autóhoz egyáltalán nem illő modern stílusú, fehér felnikkel), háromdarabos tréleres szettben és többféle ötös csomagban is, szóval igazi szupersztárnak számít a kínálatban.

A 917 idomai minden szögből jól mutatnak.

#17 Porsche Salzburg (kék): Az alapszínt és a rajtszámot, illetve egy áthelyezett Shell matricát leszámítva megegyezik az előzővel, ezt az autót ebben a formában Hans Herrmann és Rudi Lins használta az 1970-es Sebringi 12 óráson, de nem értek célba. Szimpla csomagolásban és abban az ötös pakkban is kapható, amiben a fehér Kremer K3-as.

#35 Martini Racing: a híres lila-zöld "pszichedelikus" festés elsősorban a Le Mans-ban második helyet szerző Langheck változatról ismert, de a Kurzhecken is használták. A 35-ös rajtszámmal egészen pontosan az 1970-es Watkins Glen-i 6 óráson, ahol Gijs van Lennep és Gérard Larrousse a kilencedik helyre hozta be az autót. A Martini logó hiányzik róla, de ez érthető egy elsősorban gyerekeknek szánt kocsi esetében. A piros mellett ez volt számomra a másik kihagyhatatlan. Az egydarabos kiszerelés mellett kapható (volt?) egy speciális, kizárólag 917-eseket tartalmazó ötös csomagban is.

#23 Martini Racing: egy másik nagyon híres festés, a "Pink Pig"-ként elhíresült, sertéstestrészekkel telepingált változat. A 23-as rajtszámmal az 1971-es Le Mans-i 24 óráson indult vele Willi Kauhsen és Reinhold Jöst, a dolog szépséghibája, hogy nem a sztenderd 917-es típussal, hanem a kifejezetten erre a versenyre, mindössze egyetlen példányban készült 917/20-assal, tehát itt kivételesen maga az autó nem "történelmileg hű". Csak Porsche ötös csomagban és a 917-es válogatásban kapható.

#3 Gesipa Racing Team: egy kevésbé ismert csapat kevésbé látványos autója, de 1970-ben számos versenyen megfordult. A 3-as rajtszámot a Monthléry-ben megrendezett Párizsi 1000 km-es futamon használta, Willi Kauhsen és Jürgen Neuhaus egy 12. helyet szerzett vele. A piros és a lila mellett már nem akartam otthagyni, úgyhogy ez lett a harmadik, amit megvettem. Egyes kiszerelésben és a 917 válogatásban is kapható.

#80 David Piper: a festés megegyezik a salzburgi autókéval, de az alapszíne zöld. David Piper 1970-ben versenyzett ezzel az autóval, de nem valószínű, hogy a fehér mintázattal, legtöbbször valószínűleg csak sima zöld színben. A 80-as rajtszámot biztosan nem használta, azt inkább csak a mostani, bemutatókon használt formájában viseli az autó. Mivel konkrét versenyt nem tudok hozzá kötni, így ez egy kevésbé vonzó verzió, de a színe legalább szép. Szimpla csomagolásban kapható.

#20 Gulf JWA: a Le Mans-győztes mellett a másik nagyon-nagyon híres 917-es. A JWA csapat a legeredményesebb Porsche istálló volt a 917-es korszakban, de Le Mans-t nem tudták megnyerni. 1970-ben Jo Siffert és Brian Redman indult a 20-assal a francia egynaposon. Népszerűségéhez a Gulf olajtársaság világoskék-narancs festésén kívül (a Gulf logó hiányzik az autóról), az egy évvel később bemutatott Le Mans című film is nagyban hozzájárult, amiben a főszerepet alakító Steve McQueen ezzel a 20-assal indult. Kizárólag a 917-es válogatásban volt kapható.

#23 Limited Edition: ez gyakorlatilag a Le Mans-győztes autó limitált kiadású, arany-fekete festésű változata, így az egyetlen a kínálatban, amely nem valódi autón alapul. Szimpla csomagolásban kapható és majdnem egy árban a nem limitált kiadású változatokkal.

Mind a négy autót kb. 1500 forintért sikerült beszerezni, tehát a 4-5 dolláros kategóriába esnek. Ez tényleg nem észveszejtő összeg, sőt figyelembe véve a mozgó alkatrészeket, a felfüggesztést, a kimondottan jól sikerült fém kasznikat és a történelmileg hű, láthatóan odafigyeléssel készült versenyfestéseket, nagyon is jó vételnek számítanak. Már csak az a kérdés, mennyire leszek hajlandó bővíteni a gyűjteményt, de egyelőre ez a pár Porsche talán csillapítja ilyetén vágyaimat...