Az idei Magyar Nagydíj legfontosabb hozadéka az volt, hogy a jóárasított BKV/MÁV jeggyel kombinált belépő révén végre, életemben először eljuthattam másodmagammal egy formula-1-es versenyre. Így ez a poszt a megszokottól eltérően inkább egy élménybeszámoló lesz, persze a végeredményről is esik majd szó.

Az odaút

A kínálkozó két lehetőség közül (HÉV vagy közvetlen buszjárat), mi a gödöllői HÉV-et választottuk. Az Örs vezér teréről startolva körülbelül fél óra alatt értük el Szilasligetet. Személy szerint én Mogyoródon terveztem a leszállást, de egy megállóval korábban gyakorlatilag kiürült a szerelvény, így mi sem maradtunk és nem bántuk meg. Bő fél óra alatt átbaktattunk a falun és a parkolóként szolgáló réten, hogy aztán hipp-hopp ott találjuk magunkat a település tőszomszédságában elterülő pálya kapujában. Az út egyébként teljesen olyan volt ahogy a hetvenes-nyolcvanas évek amatőr felvételein Spába vagy a Nürburgringre zarándokló nézők láttán elképzeli az ember. Mi a helyes irányt csak sejtve, egy fellobogózott finn csapatot követve értük el a Hungaroringet.

Helykeresés

A pálya területére az egyik "hátsó bejáraton", az 5-ös kapun keresztül jutottunk be (ekkor még mindig volt félóra a rajtig) és mivel állójegyünk volt, gyakorlatilag ott kerestünk helyet ahol akartunk. Kis felderítés után végül a célegyenesre ráfordító kanyar mögötti dombon telepedtünk le, innen ugyanis rá lehet látni a célegyenesre, gyakorlatilag a rajtlámpákig, látni az utolsó három kanyart, a távolban a 11-12. kanyarokat, de van kivetítő is, így lényegében semmiről nem marad le az ember. Itt tennék említést a szurkolói alapfelszereltségről: mindenképp érdemes vinni egy pokrócot, polifoamot vagy más dolgot amire le lehet ülni, baseballsapkát, kalapot vagy ernyőt illetve naptejet (!) a napégés ellen (pokoli forróság volt egész nap). Komoly fejtörést okozott, hogy mennyi enni-innivalóval induljunk útnak, ugyanis nem számítottunk arra, hogy simán be tudjuk majd vinni a vizünket és a szendvicseket. A meleg miatt enni nem nagyon volt kedvünk, de folyadékból érdemes minél többet magunkhoz venni. Az utánpótlás nyilván nem olcsó, egy 0,5 literes üdítő 2-3-szor drágább mint a boltban, viszont ha van üres palackunk, azt nyugodtan után tölthetjük a mosdóban friss, hideg csapvízzel. A WC egyébként meglepő módon ingyenes és a körülményekhez képest kulturált volt.

A futam alatt

A rajt és az első pár kör után feladtuk a biztos, de zéró árnyékkal bíró ülőhelyünket és elindultunk a pálya középső szakasza felé. Gyakorlatilag az egész felső szakaszon, a 8-astól a 13-as kanyarig elég közel, helyenként 15-20 méterre meg lehet közelíteni a pályát. Külön kiemelném a 13-ast, ahol az autók ráfordulnak a hátsó egyenesre, a kézzel fogható sebesség, a rázókövek keltette zúgás és persze a hang hatalmas élményt nyújt. Ha kettőnél több autó követi szorosan egymást, a hang egészen brutális, mintha az ember agyában egy flexet zúgatnának. Az események a pálya bármely pontján jól követhetőek voltak, feltéve ha az ember tisztában volt vele, hogy Hamilton vezet és hozzá kell viszonyítani a többieket. Ez persze annak is köszönhető volt, hogy maga a futam borzasztóan unalmas volt, a helyszínen egyetlen előzést sem láttunk. A 8-9-es kanyarok között ismét letelepedtünk egy kicsit, a kilátás nem volt olyan jó mint máshol, de legalább volt árnyék, majd a verseny végéhez közeledve visszaindultunk a célegyenes mögötti dombhoz, hogy megnézzük a befutót.

A leintés után

A leintés után a 15-ös és 16-os kanyarok között kinyitották a kaput és a szurkolók betódultak a pályára, azok a szerencsések, akik a kapu közelében álltak még elkapták a díjátadó ceremóniát, mire mi a tömegben a bejáratig nyomultunk, már a Torreádor dalt játszották. Az aszfalton persze mindenki rögtön elkezdett gumit csipegetni, én is hoztam emlékbe egy galacsint. Aztán szépen nyugodtan elkezdtünk felfelé haladni a célegyenesben, láttuk egy tv-s stábnak nyilatkozni Damon Hillt és Johnny Herbertet, a garázsban ünneplő mclarenes és lotusos szerelőket, de nagy mozgás már nem volt a boxutcában.

A hazajutás

Az első kanyar előtt a tömeget kiterelték a pályáról, mi is úgy döntöttünk, hogy nem nyomulunk vissza az árral szemben az 5-ös kapuhoz, hanem Mogyoród felé indulunk haza. Óriási baklövés volt! Mogyoród felé ugyanis jóval hosszabb az út, a településen pedig igazi káosz fogadott, sokáig vacilláltunk, hogy a többezres tömeggel együtt várjuk a buszokat, amik egyenesen bevisznek a városba, esetleg szálljunk fel egy olyan buszra ami a HÉV megállóhoz visz, vagy csak induljunk el gyalog. Miután a sokadik tömött busz ment el előttünk, elkövettük a másik komoly hibát: nem a buszmegállót kezdtük el keresni, hanem a marha hosszú falun keresztül elindultunk gyalog a HÉV-hez. A HÉV az orrunk előtt ment el, így ott is vártunk egy félórát, majd újabb félórát zötykölődtünk. Az egyetlen előnye az volt ennek az útvonalnak, hogy a Szilasligeten felszállókkal ellentétben nekünk volt ülőhelyünk a HÉV-en. Pesten még egy felhőszakadás is elkapott minket, csakhogy teljes legyen a nap, de legalább nem hurcoltam hiába az esőkabátokat.

Összefoglalásképp: a pályát helikopterrel a legpraktikusabb megközelíteni, esetleg motorral (mindkettő jól manőverezik a dugóban), egyébként én a HÉV-et javaslom szigorúan Szilasliget megállóval. Hideg italt vagy üres palackot, az időjárás függvényében sapkát, ernyőt, naptejet és pokrócot vagy esőkabátot mindenképp érdemes vinni, Pest belvárosából indulva pedig érdemes 1,5-2 órát rászánni a kiutazásra, visszafelé ez valószínűleg még több lesz.

A versenyről

Lewis Hamilton a hockenheimi betli után magabiztosan szerezte meg előbb a pole-t, majd a futamgyőzelmet is a hagyományos magyar hőségben. Alonso és a Ferrari esélytelen volt a korábbi hetek eredményeinek megismétlésére, a 6-7. rajthelyet majd egy másodperc hátránnyal szerezték meg a maranelloiak. A meleg viszont ismét kedvezett a Lotusnak, Grosjean a kiváló második, Räikkönen az ötödik rajtkockát szerezte meg. Szenvedett a hűvösebb körülményeket kedvelő Mercedes, Schumacher a 17. helyezése után már a rajt előtt gondoskodott róla, hogy esélye se legyen a pontszerzésre és egy óvodás hibát elkövetve leállította az autóját, amit persze csak a boxban tudtak újraindítani, így a mezőny után vághatott neki a miatta megismételt felvezető kör miatt 69 körösre rövidült versenynek.

A Lotus hiába volt gyors, Grosjean így sem volt veszélyes Hamiltonra, Raikkönen pedig a pályán nem tudta érvényesíteni fölényét, a kerékcserék során azonban felkapaszkodott a második helyre és az utolsó fázisban Hamiltont is megszorongatta, de megelőzni nem tudta. Alonso és a Red Bullok ezúttal csak a dobogóban reménykedhettek (abban sem sokáig), a győzelemre nem volt reális esélyük. A McLaren hiába volt erős, Button háromkiállásos taktikájával a negyedik rajthelyről visszacsúszott a hatodikra, a már említett Räikkönen és Alonso (5.) is lelépte, Grosjean (3.) és Vettel (4.) pedig előtte maradt. Mögöttük a kiválóan teljesítő Senna, Webber, Massa és Rosberg szereztek pontot, a williamses brazil kivételével tehát az öt legerősebb csapat autói végeztek a top10-ben.

A pontversenyben Alonso már 40 ponttal vezet a még mindig második Webber előtt, mögötte viszont jól összerázta az üldözőbolyt a magyar futam: az ausztrál 124, Vettel 122, Hamilton 117, Raikkönen 116 ponttal áll. A konstruktőrök között a McLaren 4, a Lotus 3 ponttal megelőzte a Ferrarit, a Red Bull továbbra is biztosan, több mint 50 ponttal vezet.