Mióta Sébastien Loeb uralja a rali-vb-t, annak is örülhetünk ha az utolsó versenyen még nyílt a bajnoki címért folyó küzdelem, még ha a trónfosztásban kevesen is reménykednek. Így van ez idén is, nem meglepő tehát, hogy besózva várom a szezonzárót. A Brit-(Wales) ralira hangolódva az alábbiakban megkísérlem összefoglalni a verseny párját ritkítóan gazdag történelmét.
Nagy-Britannia szerepe az autóversenyek kialakulásában csak Franciaországéhoz mérhető. Az első jelentősebb erőpróbát 1900-ban rendezték a szigeten a RAC elődjének szervezésében, bár a 12 mérföld/órás közúti sebességkorlátozás még nem tette lehetővé a fékevesztett száguldást. Eközben Franciaországban már kialakulóban volt a Grand Prix versenyzés, ami 1931-re Európa-bajnoki sorozattá érett. A következő évben Nagy-Britanniában megtartották az első RAC Rally-t a Királyi Automobil Klub (RAC) rendezésében. Ekkor már elég jól elkülöníthető volt a kontinensen nagy népszerűségnek örvendő együléses GP versenyzés és az időre vagy büntetőpontokra menő közúti megmérettetések.
1932-ben tehát útjára indult a RAC Rally, melynek első kiírása még nemigen emlékeztetett a mai ralizásra. A verseny kilenc különböző útvonalon zajlott, közös volt bennük az ezer mérföldes táv és a cél, melynek Torquay adott helyet. A versenyzőknek egy speciális tesztet is teljesíteniük kellett, ami lassú haladásból, gyorsulásból és fékezésből állt. A 367 induló közül nem hirdettek hivatalos győztest, utólag a legkevesebb hibapontot gyűjtő A. H. Loughborough ezredest ismerhetjük, mint az első Brit-rali győztesét. Rögtön a következő évben megszületett az első női győzelem is. A versenyt ezután minden évben megtartották, változó célállomásokkal 1939-ig, ez volt az első év amikor külföldi típus nyerte a versenyt, a legendás BMW 328-as. A II. világháború kitörése véget vetett a boldog békeidők versenyeinek, 1940 és 1950 között szünetelt az esemény.
Az ötvenes években kezdte visszanyerni régi népszerűségét az autóversenyzés Európában, így 1951-ben újra megrendezésre került a Brit-rali, ekkor már 1st RAC Rally néven, a háború előtt ugyanis nem számozták a kiírásokat. 1951 más szempontból is jelentős mérföldkő, ez volt az első év, amikor két fős legénységet hirdettek győztesnek, a Jaguar XK120-assal induló Mr. és Mrs. Appleyardot. Az ötvenes években folytatódott a brit versenyzők és gyártók dominanciája. 1960-ban közbeiktatták az első erdei szakaszt, ami roppant népszerűnek bizonyult a versenyzők körében. A verseny egyre népszerűbbé vált a csatornán túl is, aminek a helyi versenyzők itták meg a levét. 1960-ban avattak először nem brit győztest, Erik Carlsson személyében. A svéd ekkor már ünnepelt sztárja volt a rali világnak, a Saab gyári versenyzőjeként sorra aratta a nemzetközi győzelmeket. A RAC Rally-t zsinórban háromszor is megnyerte (mindháromszor brit navigátorral), ez volt a kezdete a 12 évig tartó északi uralomnak a szigetországi viadalon.
Carlssont a gyári volvós Tom Trana követte kétszer, majd a finnek közül elsőként a "rali professzor" Rauno Aaltonen győzött egy Mini Cooper S kormányát tekergetve. '66-ban Bengt Söderström győzött a túraautóként legendává váló Lotus Cortinával. A svédek és finnek uralmát csak az 1967-es száj és körömfájás járvány tudta szüneteltetni, egy év kihagyás után minden ott folytatódott, ahol abbahagyták: Simo Lampinen nyert 1968-ban, majd két egymást követő évben Harry Kallström az 1.6-os Lancia Fulviával.
Az 1970-es év jelentős mérföldkő volt a nemzetközi ralizásban. Az FIA életre hívta a vb közvetlen elődjének tekinthető Gyártók Nemzetközi Bajnokságát (International Championship for Manufacturers), aminek versenynaptárába a RAC Rally is bekerült, olyan hasonlóan híres és nehéz versenyek mellett, mint a Monte Carlo-, a Sanremo-, a Szafari- vagy az Akropolisz-rali. A hét futamos évad utolsó versenyét rendezték Britanniában, ahol a Lancia szezonbeli első győzelmét szerezte, ezzel egészen a harmadik helyig ugrott előre a tabellán, a bajnok Porsche (!) és az Alpine-Renault mögé. 1970-ben engedélyezték először a szervezők, hogy az autókon reklámokat tüntessenek fel, sőt a Daily Mirror lap még a ralinak is névadó szponzora lett. A következő évben a fiatal Stig Blomqvist a Saab utolsó győzelmét aratta a brit viadalon, azonban ez volt az északi dominancia vége is. 1972-ben ugyanis a helyiek emblematikus sofőrje, Roger Clark Tony Masonnel az oldalán visszahódította az első helyet. Egyben ez volt egy újabb páratlan sorozat kezdete is, mégpedig a Ford Escorté, amely nyolc évig nem talált legyőzőre. A történelmi győzelem emlékét ma veterán verseny őrzi, a Roger Albert Clark (RAC) Rally, ami ma már aktív versenyzésre nem használt utakon, kizárólag 1972-ig készült autókkal zajlik.
Az alábbi videóban a Ford emlékezik meg Clark történelmi győzelméről:
A második részben a Ford sikersorozatáról lesz szó.
