Nehéz erről a versenyről érdemben bármit is írni, az utóbbi idők legunalmasabb, legérdektelenebb futama volt. Értem én, hogy India fontos piac, de ha már mindenképpen rá akarják erőltetni Ázsiára az amúgy színtisztán európai Formula-1-et, akkor legalább megpróbálhatnák néhány aprósággal feldobni az eseményt. Elsőként talán nem ártana egy érdekes pálya, mert lehet, hogy ez a Buddh hipermodern és minden megvan benne ami kell, de totálisan jellegtelen. Másfél óra autókázás a szmogban, a semmi közepén, szerencsétlen néző még a tájban sem tud gyönyörködni, mert a pálya por- és füstfelhőbe burkolózik. Sehol egy fa, de még egy óriáskerék se. Semmi.

A futam első harmadában csak bámultam üres tekintettel a képernyőt, a legizgalmasabb a csak hang formájában megjelenő rágógumi reklám volt. Aztán Massa rácsukta az ajtót Hamiltonra, ezzel felébresztve a vágyat bennem, hogy egy lehúzó posztot rittyentsek a brazilról, de akkor még szemet hunytam felette, mert már semmilyen tétje nincs az utolsó futamok körözgetéseinek. Aztán ugyanúgy kitörte az autója kerekét, mint az időmérőn és akkor végleg levettem a kezem róla. Massa egyszerűen nem érdemes arra, hogy a Ferrariban üljön, a csapat hibát követ el, ha jövőre is neki adja az egyik autót. Személy szerint Perezt szívesen látnám a helyén, Bianchinak nem sok esélyt adok, mert a Ferrari nem szokott újoncokat szerződtetni. Bár ennek is eljöhet az ideje. Massa viszont rálépett a barrichello-i útra és mint tudjuk, ez az út túlságosan lejt ahhoz, hogy vissza lehessen fordulni.

A verseny végéig ismét nem történt semmi érdekes, leszámítva, hogy Walter Csaba leégette magát, amikor tőle szokatlan hangerővel magához ragadta a szót és bemondta, hogy már csak 3,6 másodpercre van Button Vetteltől, miközben nemrég még 2,5 volt a különbség, így az általa vizionált közeledésből nem lett semmi. Félreértés ne essék, nem akarom bántani Walter Csabát, de a hangjából egyértelműen kitűnt, hogy most ő szeretne hangulatot kelteni, ami ugye Czollner Gyula reszortja. Nem jött be.

Lehet, hogy csak a bajnokság szempontjából való teljes érdektelenség, lehet, hogy csak az unalmas futam miatt, de azt hiszem eljutottam oda, hogy már fizikálisan is túl sok futam van az idényben. Jövőre 20-at terveznek, Bahrein újra megpróbálna a futamhoz szükséges nyugodt körülményeket teremteni, az újabb pályák között kivételesen izgalmasnak számító Isztambul viszont kikerül a naptárból. Csak reménykedhetünk, hogy a helyébe lépő Amerikai Nagydíjat egy valóban érdekes helyszínen és aszfaltcsíkon rendezik majd.

Mióta Sébastien Loeb uralja a rali-vb-t, annak is örülhetünk ha az utolsó versenyen még nyílt a bajnoki címért folyó küzdelem, még ha a trónfosztásban kevesen is reménykednek. Így van ez idén is, nem meglepő tehát, hogy besózva várom a szezonzárót. A Brit-(Wales) ralira hangolódva az alábbiakban megkísérlem összefoglalni a verseny párját ritkítóan gazdag történelmét.

Ezen blog története valamikor 2008 nyarán, három héttel a Le Mans-i 24 órás verseny előtt kezdődött. Akkor határoztam el, hogy elindítom saját autósporttal foglalkozó blogomat és napi, heti rendszerességgel osztom meg a legfrissebb információkat az autósportok rajongóival. Ehhez persze mindig naprakésznek kellett volna lennem ami a rengeteg versenysorozatot figyelembe véve nagyon sok időt felemésztett volna. Így a blog tartalmát a hosszú távú versenyzésre (Le Mans Series, FIA GT stb.) korlátoztam, a formaautó sorozatokat és a túraautózást csak ritkán érintve. Akkor a rali teljesen kimaradt. Ami azt illeti, minden más is, mert nem sikerült felvenni a fonalat és a blogból nem lett semmi. Időm most még kevesebb van az írásra, viszont már nem akarok minden egyes kis hírt megosztani a világgal, már magyar nyelven is van minden jelentős szakágnak oldala vagy blogja, akit érdekel, az naprakészen tarthatja magát az adott témában.