A Fuji Super Silhouette Series-nek köszönhetően a japán gyártók is bekapcsolódtak a Group 5 kategória vérkeringésébe és sorra készítették el saját extrém versenyautóikat. A Toyota és a Mazda mellett a Nissan is komolyan vette a kihívást, sőt ők vették a legkomolyabban. Az évek során három különböző típust is használtak és erőfeszítéseik győzelmekben és bajnoki címekben öltöttek formát.
Nissan Bluebird 910
Nissan Bluebird 910, 1982
A Nissan első Gr.5 autója a kétajtós Bluebird 910-en alapult, bár ahogy megszokhattuk a korábban bemutatott típusoknál, a hűtőrácson, az első és hátsó lámpatesteken, valamint a tetőíven kívül semmi sem emlékeztetett az utcai donorjárműre. Az autót a kifejezetten versenycélokra fejlesztett, kétliteres, sornégyes LZ20B turbómotor hajtotta, teljesítménye elérte az 570 lóerőt, ez több, mint elég volt az 1000 kg-os autó dinamikus mozgatásához. A Bluebird igazi sikertípus volt, Janagida Haruhito 1980-ban és 1982-ben is bajnokságot nyert vele.
Száz százalékos biztonsággal nem állíthatom, de a fenti narancssárga Autobacs festést viselte Janagida autója 1983-ban, a következő évben viszont visszatért a Coca-Colához, de már fehér alapszínnel, ez látható lent.
Nissan Silvia S110 & S12
Nissan Silvia S110, 1981
1981-ben elkészítették az aktuális, S110 kódjelű Silvia Super Silhouette változatát is, ami a karosszériát leszámítva nem sokban különbözött a Bluebirdtől, ugyanaz az LZ20B blokk került bele, mint a másik típusba. A Silvia 50 kg-val többet nyomott, mint a 910, cserébe áramvonalasabb volt a formája. Az autóval Hosino Kazujosi versenyzett az Impul színeiben. 1983-ban egy komolyabb frissítésen esett át a típus, amikor a frissen piacra dobott S12 Silvia képére formálták az orrát és a hátsó lámpákat, de a műszaki tartalom nem módosult számottevően.
1982-ben komoly aerodinamikai frissítésen esett át az autó, ekkor kapta a "Fehér Villám" nevet. Nem kell magyaráznom miért. Érdemes szemügyre venni az elől 16, hátul 19 hüvelykes Impul G5 felniket
1983-ban újabb frissítésen esett át az autó, ekkor kapta az S12 Silviára hajazó frontrészt
1981-ben Janagida is ezzel a típussal versenyzett, az autó érdekessége, hogy az Impul autójával ellentétben nem a Silvia, hanem a japán belpiacon használt Gazelle nevet viselte
Nissan Skyline DR30
Nissan Skyline DR30, 1983
Utolsóként 1982-ben a DR30-as Skyline RS Turbónak is elkészítették a versenyváltozatát, mind közül ez lett a leghíresebb. Az 1005 kg-os autóba ugyanaz az 570 lóerős motor került, mint a másik két típusba, bár hangolásban jelentős eltérések adódhattak abból kifolyólag, hogy különböző csapatok üzemeltették azokat. Az autót Haszemi Maszahiro vezette, nem is eredménytelenül: 1982-ben két, 1983-ben öt futamgyőzelmet aratott az utcai Skyline jellegzetes piros-fekete színösszeállítását mindvégig megtartó versenygéppel. Az autó aeróját folyamatosan alakították, a hátsószárny oldalán megjelentek kis terelőszárnyacskák, nagyobb kötényt is kapott, sőt készült brutálisan leültetett, az ajtóknál is kiszélesített, nagy hátsószárnyas verziója is, ezt már inkább az új C-csoportos sportkocsik ellenfelének szánták.
Az autó kétféle orr-résszel is versenyzett, az egyszerű fekete hűtőmaszkos változatot később felváltotta a képen is látható verzió, amely a rajongóktól a Tekkamen, azaz Vasálarc nevet kapta
Nissan Skyline RS Turbo C. A C-csoport szabályai szerint épült gép szemmel láthatóan komolyabb szintet képviselt, de az igazi Gr.C autókkal nem igazán tudta felvenni a versenyt
A Group 5 autók a Fuji Super Silhouette 1983-as befejezése után 1984-ben még rajthoz álltak néhány futamon, de az év végén végleg átadták helyüket a modernebb típusoknak. A rajongókra így is nagy hatással voltak, ezek a típusok ihlették a bosozoku tuningstílust, aminek jellemzői a széles sárvédők, nagy első és hátsó spoilerek, csakúgy, mint a Group 5 kategória esetében. A fenti három versenyautó ma is megtekinthető a Nissan gyűjteményében.
