Forma.Túra.Rali.

Group 5>> Zakspeed Roush Ford Mustang Turbo

2015. augusztus 07. - eszgbr

A hetvenes évek olajválsága az amerikai gyártókat is rávilágította, hogy szükség van kisebb, takarékosabb járművekre, de a négyhengeres motoroknak nem volt nagy hagyománya a tengerentúlon. A Fordnál a hagyományos receptet követve sportsikerekkel akarták népszerűsíteni a kis motorokat, de a hetvenes évek elején felszámolták a gyári versenycsapatot. A megoldás Németországból érkezett a sikerei csúcsán lévő Zakspeed képében.

1981_mustang_turbo_gtx_2.jpgAz autó csak külsőleg emlékeztetett a Mustangra, a borítás alatt a Zakspeed Capriból ismert csővázas szerkezet lapult

1980 szeptemberében Németországból Michiganbe rendelték Michael Kranefusst, hogy irányításával a Ford Special Vehicles Operation (SVO)  névre keresztelt részlege megalkossa az újjáélesztett versenyprogram első autóját. Kranefuss a Zakowski testvérekhez fordult segítségért, akik Németországban uralták a DRM sorozatot a Ford Caprival. A Zakspeed az USA-ba hajózta egyik versenygépét, ami új, a Mustangra hajazó karosszériát kapott (a Caprit nem forgalmazták az Egyesült Államokban).

Az autó műszakilag nagyrészt megegyezett a Szuper Caprival, ami egyedüliként méltó ellenfele tudott lenni a Porsche 935-nek. Az alumínium térhálós vázba a BDA motor 1,7 literes változatát szerelték, de a két darab KKK turbót egy Garrett feltöltő váltotta fel, így teljesítménye a 700 lóerőt is elérhette. Az autó igazi ereje az alján végigfutó Venturi-csatornában rejlett, amely a Caprit az első ground effect Group 5 autóvá tette. Klaus Ludwig 1980-ban a Szuper Caprival megnyerte a DRM Divízió 1-es bajnoki címét. A Mustang Turbót afféle átmeneti típusnak szánták a Fordnál, amíg összegyűjtik a szükséges forrásokat egy teljesen új versenyautó megépítéséhez.

Az autót az IMSA GTX kategóriában kívánták indítani, ahol közvetlenül a Porsche 935-tel mérkőzhetett meg. A versenyprogramot a Zakspeed és a később a Mustang GTO-val és Mercury-kkal sikert sikerre halmozó Roush Racing vitte, az első számú pilóta Klaus Ludwig lett.

Az autó 1981 áprilisában debütált az IMSA Camel GT bajnokságban, Ludwig a második helyre hozta be a road atlantai 100 mérföldes versenyen. Az első győzelem két hónap múlva, Brainerdben született meg, közben három versenyt nem sikerült befejezni. Két héttel a brainerdi első hely után az autó részt vett a DRM nagy presztízsű pénzdíjas Norisring Trophäe versenyén Nürnbergben, ez volt az egyetlen alkalom, hogy az Egyesült Államokon kívül rajthoz állt. A kocsit a tehetséges John Paul Jr. vezette és ért el vele második helyet, Ludwig eredetileg egy Caprival indult volna, de végül nem állt rajthoz.

1981_sears_point_mustang_turbo.jpgLudwig úton a Mustang Turbo második győzelme felé a kaliforniai Sears Point, mai nevén Sonoma Raceway-en

A németországi kitérőt egy újabb győzelem követett a Sears Point versenypályán Ludwiggal a volánnál. 1981-ben már csak a szezonzáró daytonai futamon állt rajthoz a típus. Ez volt az első alkalom, hogy két példány is pályára gördült, de mindkettő feladni kényszerült a versenyt. A Mustang egyszerűen nem indult elég futamon és nem volt elég megbízható sem, hogy beleszólhasson a bajnoki címért folyó küzdelembe. Emellett 1981-ben megjelent két olyan típus, a Lola T600 és a March 81P, amelyek ha megbízhatóságban nem is, de sebességben már a Gr.5 autók előtt jártak és a jövő prototípus versenyautói előfutárainak tekinthetők.

1981_daytona_mustang_turbo.jpgA Mustang Turbo Daytonában a MOMO Porsche 935/78-81-gyel

1982-ben a GTX kategóriát felváltotta a GTP, amelyet már kifejezetten a középmotoros ground effect autók számára hoztak létre. A Group 5 gépek, így a Mustang Turbo napjai meg voltak számlálva. A Team Zakspeed Roush kihagyta a szezonnyitó két maratoni versenyt Daytonában és Sebringben, a road atlantai 150 mérföldesen viszont rögtön dobogóra tudtak állni Kevin Cogannel. Az autó még három sprintversenyen vett részt a szezonban Ludwiggal és Rick Mearsszel, Sears Pointon a német a pole-ból indulva nyert, a másik két futamon viszont kiesett.

1982_road_atlanta_cogan.jpgKevin Cogan, Road Atlanta, 1982

Jobb híján az 1983-as szezonnak is a Mustang Turbóval vágott neki a német-amerikai csapat. Összesen három futamon indultak, minden alkalommal két autóval. Miamiben Ludwig harmadik, Geoff Brabham 12. lett, a hosszabb Road Atlantai 500 km-esen viszont elvérzett mindkét kocsi. Az utolsó fellépésre május 1-én Laguna Secában került sor, ahol Bobby Rahal még megcsípett egy harmadik helyet, így a típus a dobogón búcsúzhatott.

A szezon végére a Zakspeed és a Roush elkészült első közös GTP autójukkal, a szokatlan módon orrmotoros Mustang GTP-vel. Az autó egy 2,1 literes Cosworth BDA turbómotort kapott, de az egység rendkívül megbízhatatlannak bizonyult. Első versenyén ugyan győzött Tim Coconisszel és Ludwiggal, sőt a Rahal-Brabham páros harmadik helyre hozta be a másik autót, de a továbbiakban megközelíteni sem tudták a debütáláskor vagy a Mustang Turbóval elért eredményeket.

A bejegyzés trackback címe:

https://fotura.blog.hu/api/trackback/id/tr817681306

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.