Most az egyik kedvenc raliautóm, a Fiat 131 Abarth pályafutásának legfontosabb állomásait mutatom be egy galéria formájában. Manapság a rali vb gyári csapatai éveken át nem sokat változtatnak autóik festésén, a hetvenes években viszont egy-két évente új, egyszerű, de mégis látványos dekorációval rukkoltak elő. Tulajdonképpen ez a téma, a különböző festések felvonultatása adta az apropót ehhez a bejegyzéshez. A 131 Abarth a hetvenes évek második felének egyik legmeghatározóbb típusa volt, három márka világbajnoki címet (1977, 1978, 1980) szerzett a torinóiaknak.

1. Markku Alén / Ilkka Kivimäki, 1000 Tó Rali, 1976. A 131 Abarth 1976-ban váltotta fel a mérsékelt sikereket elérő 124 Abarthot a világbajnokságon. Első versenye, a Marokkó-rali, nem hozott kiugró eredményt, a következő futamon, Finnországban viszont Alén győzni tudott vele. Az autó ezzel a sötétkék-sárga, "Olio Fiat" festéssel debütált a vb-n.

2. Markku Alén / Ilkka Kivimäki, Portugál-rali, 1977. A finn sikert nem követte több 1976-ban, a következő évben viszont megindította az offenzívát a Fiat. Alénnek a szezon harmadik versenyén, Portugáliában sikerült először győznie, ez volt a finn egyik kedvenc versenye, nem kevesebb, mint öt alkalommal nyerte meg pályafutása során. 1977-re is maradt az Olio Fiat festés.

3. Fulvio Bacchelli / Francesco Rossetti, Új-Zéland-rali, 1977. Új-Zéland ebben az évben debütált a világbajnokságon, a verseny hivatalos neve akkor még South Pacific Rally volt. Az olasz Bacchelli 1974 óta versenyzett a Fiat gyári csapatában, ez volt pályafutása egyetlen világbajnoki győzelme.

4. Timo Salonen / Jaakko Markkula, Critérium du Québec, 1977. A Lancia Stratosról is ismert híres Alitalia festés az 1000 Tó Ralin debütált Alén autóján. Az ekkor még viszonylag ismeretlen Salonen egy szimpla kék Fiattal lett második azon a versenyen, a következő futamon, Kanadában viszont már teljes gyári támogatást élvezve szerezte meg első világbajnoki győzelmét. Az első sárvédőn még látható a sárga Olio Fiat matrica. Hátrébb két autó parkol, a régi festéssel. A Fiat négy autót indított Québecben Salonen, mögött a legendás Simo Lampinen ért célba, ez volt a típus első kettős győzelme. Rajtuk kívül Alén, illetve a Fiat csapatban szintén ekkor debütáló Walter Röhrl kapott szerepet.

5. Jean-Claude Andruet / Christian Delferier, Sanremo-rali, 1977. Hazai pályán a Fiatok kisajátították a dobogót, az első helyet viszont nem egy olasz, hanem a francia aszfaltspecialista veterán, Andruet szerezte meg a Fiat France által indított autóval. Ez a kék-fehér-piros festés a személyes kedvencem. A hármas győzelem hatalmas siker volt az aszfalton addig szinte verhetetlen Lancia Stratosokkal szemben.

6. Bernard Darniche / Alain Mahé, Korzika-rali, 1977. A vb francia fordulójára egy újabb francia ászt, Bernard Darniche-t ültette autójába a Fiat és ő hazai pályán nem is okozott csalódást, a lanciás Raffaele Pintót megelőzve nyert. A Fiat számos kiváló pilótát felvonultatva, minden versenyen a helyszínhez legjobban illő összeállítással indulva megnyerte a világbajnokságot, véget vetve a Lancia Stratos három éves uralmának. A versenyzőknek kiírt világkupát viszont a lanciás Sandro Munari nyerte. Darniche Korzikán egy Olio Fiat festésű autóval indult, az Alitalia ezen a futamon a Lanciát szponzorálta.

7. Markku Alén / Ilkka Kivimäki, Portugál-rali, 1978. Az éveken át tartó rivalizálásnak véget vetve, 1978-ban egyesült a Lancia és a Fiat versenyrészlege, a Stratos nem indult többé gyári színekben, az Alitalia pedig a Fiat szponzora lett. Címvédőként a vb negyedik futamáig kellett várni az első Fiat-győzelemre, ezt ismét Alén (a képen jobbra) szállította, Portugáliában.

8. Walter Röhrl / Christian Geistdörfer, Akropolisz-rali, 1978. Az előző évben teljesített két, nem túl jól sikerült verseny után 1978-ban hat vb-futamon kapott lehetőséget a korábban Opellel Európa-bajnokságot nyerő Röhrl, és a Fiat csapat egyik oszlopának bizonyult. Görögországban Alént megelőzve vezette sikerre a 131 Abarthot.

9. Markku Alén / Ilkka Kivimäki, 1000 Tó Rali, 1978. Finnországban újabb kettős győzelem következett, ezúttal Alén-Salonen sorrendben. Salonennek ez volt az utolsó dobogója Fiattal, a következő hat évben a Datsun, illetve a Nissan csapatát erősítette, majd 1985-ben, a Peugeot-hoz szerződve nyert világbajnokságot.

10. Walter Röhrl / Christian Geistdörfer, Critérium du Québec, 1978. Kanadában már zsinórban harmadik kettős győzelmét aratta a Fiat, ezúttal Röhrl győzött, Alént megelőzve. A kiváló sorozat épp hazai pályán, Sanremóban szakadt meg.

11. Bernard Darniche / Alain Mahé, Korzika-rali, 1978. A sanremói "vereség" után Korzikán indult legközelebb a Fiat és dominálta a versenyt. Darniche és Munari az Alitalia autókkal első és harmadik, Andruet és Michéle Mouton a Fiat France autókkal második és ötödik helyet értek el. A Fiat megvédte világbajnoki címét, Markku Alén pedig megnyerte a versenyzők világkupáját.

12. Markku Alén / Ilkka Kivimäki, 1000 Tó Rali, 1979. Érdekes módon 1979-ben a Fiat pont azokat a versenyeket hagyta ki, amelyeken addig jól szerepelt, nevezetesen a portugál, a görög, az új-zélandi és a kanadai fordulókat. Ezévben mindössze egy győzelem jött össze, Alénnek sikerült megnyernie a hazai versenyét, megelőzve az egész évben erősen teljesítő Fordokat. Alén és a Fiat egyaránt a pontverseny harmadik helyén zárt, a világbajnokságot Björn Waldegard és a Ford nyerte. Év végén az Alitalia szponzorációja is véget ért.

13. Walter Röhrl / Christian Geistdörfer, Monte Carlo-rali, 1980. A Ford a világbajnoki győzelem után nem indított gyári csapatot, a címvédő Waldegard a Fiatnál kötött ki, így az elmúlt két év bajnoka egyaránt a torinói csapatot erősítette. Mégis Röhrl volt az, aki az újabb világbajnoki hadjárat élére állt és megnyerte az évadnyitó Monte Carlo-ralit. Ezzel kezdetét vette hihetetlen sorozata: négy rajthoz állásból négyszer nyert a Montén, négy különböző márkával! A főszponzor távozásával a nemzeti színeket egy fehér alapon háromtónusú kék festés váltotta fel.

14. Walter Röhrl / Christian Geistdörfer, Portugál-rali, 1980. Portugália rendszerint Alén terepe volt, de ebben az évben Röhrl őt is tönkreverte. A német zsenialitása az arganili szakaszon mutatkozott meg igazán, nem kevesebb, mint ötször járta be a szakaszt a felkészülés során, így a környékre telepedő köd sem zavarta meg, 44 km-en 3 perc 48 másodpercet vert a második helyezettre. Bő 14 perces előnnyel nyert Alén előtt.

15. Walter Röhrl / Christian Geistdörfer, Argentin-rali, 1980. A világbajnokság egyetlen amerikai futamán négy autóval állt rajthoz a Fiat, Röhrl és Alén mellett Attilio Bettega és a Williams F1-es ásza, a helyiek kedvence, Carlos Reutemann kapott lehetőséget. Röhrl ismét fölényes győzelmet aratott, Reutemann pedig meglepetésre felállhatott a dobogó legalsó fokára.

16. Markku Alén / Ilkka Kivimäki, 1000 Tó Rali, 1980. Az argentin győzelem után Finnországba mindössze egy autót küldött a Fiat, Alén számára. Kivételesen a finn televíziógyártó Salora volt a főtámogató, az autó pedig a nemzeti színeket viselte. Alén negyedszer nyert hazai versenyén, később Lanciával még kétszer végzett az élen.

17. Walter Röhrl / Christian Geistdörfer, Sanremo-rali, 1980. Hazai pályán a Fiat hivatalosan nem indított gyári csapatot, a gyári pilóták különböző fiatos csapatokban kaptak ülést, így minden autó egyedi festéssel állt rajthoz. A legkevésbé izgalmas kétségkívül Walter Röhrl Jolly Club által indított hófehér 131 Abarth-ja volt, de a német kezei között ez bizonyult a leggyorsabbnak és megszerezte szezonbeli negyedik győzelmét. Röhrl nagy fölénnyel szerezte meg első világbajnoki címét, a Fiat pedig harmadszor bizonyult a legjobbnak a gyártók között.

18. Markku Alén / Ilkka Kivimäki, Portugál-rali, 1981. A vb-győzelem után Röhrl távozott a Fiattól, a csapat Alén vezetésével pedig csak néhány futamon állt rajthoz. A típus utolsó győzelmére Portugáliában került sor. Alén még kétszer, Görögországban és Finnországban állhatott dobogóra a 131-essel, az idény végén pedig nyugdíjazták a típust. 1982-től az Abarth a B-csoportos Lancia Rally 037 fejlesztésére koncentrált.

Megjegyzés: a felsorolásból kihagytam két győzelmet (Antonio Zanini, Lengyel-rali és Michéle Mouton, Tour de France, mindkettő 1978-ban), ezek ugyan beszámítottak a versenyzőknek kiírt világkupa pontversenyébe, a világbajnokságnak azonban nem képezték részét.