Az elmúlt hónapokban az autósport sajtó a Nissan Le Mans-i visszatérésétől volt hangos. Maga a visszatérés is elég felhajtást keltene, de a radikális GT-R LM Nismo kapcsán hatalmas figyelem övezi a projektet. Tegyük hozzá gyorsan, meg is érdemlik, hiszen tényleg az utóbbi évek legkülönlegesebb versenyautóját készítették el az idei 24 órásra. Ennek kapcsán úgy gondoltam, érdemes visszapillantani a japán márka és a legendás francia verseny közös történelmére.

A Nissan harmadszor fut neki Le Mans meghódításának, összetett győzelmet még nem sikerült szerezniük, az eddig csak a Mazdának jött össze a japán gyártók közül. Első próbálkozásuk a C-csoportos korszak közepére tehető, amikor a Nissannál sok más gyártóhoz hasonlóan, a Porsche trónjának megszerzéséről álmodoztak. Japánban már 1983-tól versenyeztek motorszállítóként, két évvel később pedig megalakult a Nismo (Nissan Motorsport) is.

Bob Wollek kétségkívül a legjobb versenyző volt a Le Mans-i 24 órás történetében, aki soha nem nyerte meg a versenyt. Nem kevesebb, mint harminc alkalommal indult, csak a franciák másik legendája, Henri Pescarolo állt rajthoz többször, de amíg Pesca négyszer nyert, addig Wolleknek meg kellett elégednie a második hellyel. Ezúttal az ő autói közül válogattam.

FENT: Wollek sportpályafutását nem autóversenyzőként, hanem alpesi sízőként kezdte és a francia válogatott reménységeként három aranyérmet nyert az 1966-os téli Universiadén. A grenoble-i olimpiára készülve azonban megsérült és fel kellett hagynia a versenyszerű síeléssel. Figyelmét az autósport felé fordítva elindult az 1968-as Alpine Trophy Le Mans versenyen és nyert, ezzel pedig megkapta a lehetőséget, hogy egy Alpine-Renault A210-essel részt vegyen az az évi 24 óráson. Kiválóan sikerült a debütálás, összetettben a 11., kategóriájukban pedig a második helyen végeztek Christian Ethuinnal. Egy évvel később már a gyári Alpine csapatban versenyzett.

LENT: Az Alpine-os lehetőségek után három évig nem állt rajthoz Le Mans-ban, '73-ban viszont már a címvédő Matrához hívták. Két évig versenyzett az MS670B-vel, de egyszer sem bírta végig az autója a 24 órás kihívást, pedig potenciál volt a gépben, hiszen Pescarolo és Larrousse mindkét évben győzött vele.

A Martini Racing három Porsche 917-esét felkészítik az 1971-es Le Mans-i 24 órásra. Bal oldalon a leendő győztes fehér 917K, középen a klasszikus Martini festést viselő 917LH, jobb oldalon pedig az egyedi 917/20 "Pink Pig".

Nelson Piquet a Brabham BT50-ben debütáló BMW motort teszteli a Paul Ricard pályán 1982-ben. A következő hosszabb poszt érkezéséig olvasnivalónak ajánlom az 1982-es idényről írt felfrissített összefoglalómat.

Michelisz Norbi a pole-pozícióból indulva győzött a WTCC második magyarországi futamán, szabályosan tönkre verve a teljes mezőnyt. Ez volt pályafutása negyedik világbajnoki győzelme, második hazai földön. Az első futamon a 10. helyről rajtolva 8-ként zárt.

Emellett Ficza Feri egy győzelemmel és egy második hellyel kezdte az ETCC idei szezonját, szóval szép nap ez a magyar autósport számára és főleg azoknak a szurkolóknak, akik kilátogattak a Hungaroringre.

Áprilisban nem nagyon volt időm a bloggal foglalkozni és valószínűleg májusban sem lesz, de legkésőbb Le Mans-ra visszatérek. Van jó pár témám betárazva, úgyhogy nem kell aggódni. Addig is itt egy hangulatos videó a DTM A-csoportos időszakából:

Clay Regazzoni pózol a Ferrari 312T2-vel, a csapat Fiat 170NT kamionjával és a bajuszával (1976)

Vic Elford (#16 Porsche 917K) és Mario Andretti (#19 Ferrari 512 S)

Az 1970-es Sebringi 12 órásra sokan a pálya történetének legjobb versenyeként emlékeznek. A Porsche és a Ferrari küzdelme fordulatos és az utolsó körig kiélezett futamot hozott, amit végül Mario Andretti klasszis teljesítményének köszönhetően az olasz márka nyert. Ez volt az egyetlen olyan világbajnoki futam, amelyen a Ferrari 512 le tudta győzni a legendás Porsche 917-et. A második helyre Peter Revson és a motorbalesete miatt begipszelt lábbal versenyző Steve McQueen futott be Porsche 908/02-esükkel, a harmadik hely a Hezemans-Gregory alfa romeós duóé lett. A legjobb 917K csak negyedik lett a Siffert-Rodríguez-Kinnunen hármassal.

Watkins Glen, az 1979-es F1 idény utolsó versenye. Gilles Villeneuve a harmadik rajtkockából az élre katapultálja Ferrariját és osztálykülönbséget mutatva hagyja ott a mezőnyt az esőben.

Tegyük hozzá, a Michelin esőgumijai jobbak voltak a csapatok többsége által használt Goodyeareknél, de itt egyszerűen Villeneuve páratlan tehetsége és autókezelési képességei voltak azok, amik ámulatba ejtettek mindenkit. 4:32-nél az a driftelés egészen szenzációs!