Idén jelent meg a Hot Wheels kínálatában a BMW 2002, ami kapcsán szétnéztem kicsit a cég palettáján, milyen hasonló veterán típust kínálnak, így találtam rá az 510-es Datsun Bluebirdre. Jelenleg szerintem a 2002-es és a Mazda RX-7 mellett ez a legkívánatosabb kisautó amit az amerikaiak gyártanak. A számos festés közül a leginkább szembeötlő a piros-fehér-kék BRE 510-es, ami a Vintage Racing sorozat keretében került kiadásra, számos más amerikai versenylegendával együtt.
Mi az a BRE? A BRE a Brock Racing Enterprises rövidítése, egy a '60-as, '70-es évek fordulóján működő amerikai istállóé, amit a legendás Shelby Daytona Cobra Coupé tervezője, Peter Brock alapított (nem összekeverendő az ausztrál túraautós ikonnal). A csapat előbb a Datsun 240Z-vel, majd a Bluebird 510-zel szerzett magának hírnevet, utóbbival 1971-72-ben megnyerték a Trans-Am széria 2,5 liter alatti kategóriáját, '72-ben pedig John Morton az egyéni bajnoki címet is besöpörte. Morton késhegyre menő csatákat vívott a BMW 02-esekkel és főleg az Alfa GTA-kkal, 1971-ben pontazonosság mellett csak több győzelmükkel tudták letaszítani a trónról az olasz márkát. Ennek a sikernek állít emléket az alábbi kisfilm:

1972-ben új szabályok léptek életbe a Sportautó Világbajnokságon (WSC), az 5 literes csúcskategória megszűnt, így a páratlan Porsche 917-es klasszikus formájában befejezte pályafutását (átépített verziói továbbra is sikeresek voltak az amerikai Can-Am szériában). Beköszöntött a 3 literes sportkocsik időszaka, de mellettük a GT-k felé is nagyobb figyelem fordult. A Porsche ebben a kategóriában is sikeres volt a 911S révén, de kellett egy autó, ami felveszi a versenyt az új Ferrari 365 GTB/4 Daytonával.

Így készült el 1972-ben a 911S alapjain a 911 Carrera RS 2.7. A 2687 cm³-es hathengeres boxer 210 lóerő leadására volt képes 6300-as fordulaton, 240 km/h-ás végsebességig repítve az 1095 kg-os autót. A homologizációhoz minimum 500 darabot kellett gyártani a típusból, a Porsche ennek több mint háromszorosát készítette el. A versenyre szánt autóknál a szabályok lehetővé tettek néhány változtatást az utcai változathoz képest, ennek megfelelően a hengerűrtartalmat 2808 cm³-re növelték, az öntömeget pedig 840 kg-ra szorították le. Az immár több mint 300 lóerős autó végsebessége elérte a 280 km/h-át, 0-100-ra 5 másodperc alatt lőtt ki a Carrera RSR 2.8 nevet viselő gép.

Az 1973-as Daytonai 24 órás versenyt megnyerő Carrera RSR 2.8

A Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) 1972-től új szabályokat vezetett be a Sportautó Világbajnokságon (WSC), amelyek a hatalmas 12 hengeres motorral szerelt, robusztus szuperautók helyett a kisebb, egyszerűbb és így megfizethetőbb prototípusokra illetve a GT-kre és a sportkocsi versenyeken ettől kezdve tért hódító túraautókra helyezték a hangsúlyt.

A topkategória a 3 literes sportprototípusok (S3.0) osztálya lett, mellettük a kisebb, főleg privát csapatok által kedvelt 2 literes prototípusok (S2.0), a GT-k és a 02-es BMW-ktől a Chevrolet Camarókig terjedő túraautók alkották a mezőnyt (utóbbi két „utcai” kategória nem indulhatott minden versenyen). Ezzel leáldozott a legendás Porsche 917-nek és a Ferrari 512-nek, szellemi örököseikre, a C-csoportos versenyautókra még egy évtizedet várni kellett. A 3 literes kategória korábban is létezett, de csak epizodisták voltak a fent említett dinoszauruszok mellett, a korabeli pletykák szerint ebből lett elege a kisebb-nagyobb sikerrel vitézkedő francia Matra istállónak és az ő nyomásukra változtatott az FIA a szabályokon.

Peter Gregg - Hurley Haywood, Porsche 911 Carrera RSR, Daytonai 24 órás verseny, 1975

Gregg és Haywood a fenti Porschéval nyerte meg '75-ben a Daytonai 24 órást, ami az amerikai IMSA GT bajnokságnak és a Sportautó Világbajnokságnak is a szezonnyitója volt. Állítólag az autó egyenesen Németországból, a Porsche főhadiszállásáról érkezett Daytonába a Brumos Porsche csapathoz és a verseny megnyerése után vissza is szállították, hogy ott készítsék fel a Sebringi 12 órásra.

Az előtérben: Ronnie Peterson, Lotus 72E, Olasz Nagydíj, Monza, 1975

Ahogy a fenti kép is mutatja, a Citroen ralis szereplése nem a Xsaraval kezdődött. Alulról felfelé: egy kifejezetten versenyzésre fejlesztett DS Coupé, egy szintén prototípus, rövidített tengelytávú SM, egy CX és egy példány a  rövid életűnek bizonyuló B-csoportos BX 4TC-k közül.