November a férfiakat érintő betegségek megelőzésére és kezelésére irányuló törekvések hónapja, különös tekintettel a csak a férfiakat érintő prosztata- és hererákra. Ma már mindkét típus a legjobb arányban gyógyítható rákbetegségek közé tartozik, feltéve, hogy időben megtörténik az észlelése és kezelése, ezért különösen fontos, hogy az ember ne ódzkodjon a rendszeres szűrővizsgálatoktól és ne habozzon orvoshoz fordulni, ha valamelyik betegség jeleit észleli magán.

Keke Rosberg és Nigel Mansell, a Williams-Honda istálló két versenyzője 1985-ben

Az Ausztráliából indult Movember mozgalom neve az angol moustache (bajusz) és a november szavak összevonásából született, résztvevői pedig e hónapban bajusz növesztésével igyekeznek felhívni a figyelmet az inkább a férfiakra jellemző különböző (akár mentális) betegségek megelőzésére, a rendszeres szűrővizsgálatok fontosságára.

Ennek apropóján összegyűjtöttem tíz egykori autóversenyzőt, akik sebességük mellett legendás bajuszukkal is kitűntek a mezőnyből, arcszőrzetüket pedig igyekeztem aszerint értékelni, mennyire feleltek meg az adott korszaknak:

Clay Regazzoni pózol a Ferrari 312T2-vel, a csapat Fiat 170NT kamionjával és a bajuszával (1976)

Fernando Alonso 2015-ben visszatér a McLarenhez, így lehetősége lesz, hogy kiköszörülje a csorbát, ami első wokingi korszakában esett a megítélésén. Korábban eljátszotta már ezt a Renault-val is, hiszen a mclarenes kitérőt követően visszatért sikerei színhelyére, amit szintén nem túl elegánsan hagyott el. A spanyol második alkalommal kerül a tékozló fiú szerepébe, de van olyan jó pilóta, hogy korábbi munkaadói valahogy mégis visszavegyék. Az új szerződése apropóján összegyűjtöttem a leghíresebb visszatérőket.

Juan Manuel Fangio - Maserati: 1953-54 és 1957
Az argentin legenda ismert volt arról, hogy mindig a legütőképesebb technikával akart versenyezni, ugyanakkor autói az ő zsenialitásának is köszönhetően lettek sikertípusok. Az Alfa Romeo kivonulása után csapat nélkül maradt 1952-re, egy bajnokságon kívüli versenyen már beült a Maserati autójába, de súlyos balesetet szenvedett, ami miatt ki kellett hagynia a szezon hátralévő részét. Az 1953-as idényben már teljes értékű pilótája volt a Maserati gyári csapatának, a szezonzáró Olasz Nagydíj megnyerése mellett három második helyet is szerzett, így Ascari mögött másodikként zárt a pontversenyben. 1954-re elkészült a 250F típus, amivel Fangio szárnyalt: győzött Argentínában és Belgiumban, mégis elhagyta a csapatot, amikor a Mercedes ülést ajánlott neki. Az eredmény ismert, az ezüstnyíllal megnyerte az 1954-es és '55-ös bajnokságot is. A németek kivonulása után egy évet lehúzott a Ferrarinál, itt megnyerte negyedik vb-címét, majd 1957-re újra aláírt a Maseratihoz. A modenai gárda még mindig a 250F-et használta, de az évek alatt sokat csiszoltak rajta. Fangio meghálálta az újra megadott bizalmat és négy győzelemmel megnyerte a világbajnokságot. 1958-ban még rajthoz állt két futamon egy 250F-fel, mindkétszer a negyedik helyen végzett, de a Francia Nagydíj után szögre akasztotta a bukósisakot.