Most az egyik kedvenc raliautóm, a Fiat 131 Abarth pályafutásának legfontosabb állomásait mutatom be egy galéria formájában. Manapság a rali vb gyári csapatai éveken át nem sokat változtatnak autóik festésén, a hetvenes években viszont egy-két évente új, egyszerű, de mégis látványos dekorációval rukkoltak elő. Tulajdonképpen ez a téma, a különböző festések felvonultatása adta az apropót ehhez a bejegyzéshez. A 131 Abarth a hetvenes évek második felének egyik legmeghatározóbb típusa volt, három márka világbajnoki címet (1977, 1978, 1980) szerzett a torinóiaknak.

1. Markku Alén / Ilkka Kivimäki, 1000 Tó Rali, 1976. A 131 Abarth 1976-ban váltotta fel a mérsékelt sikereket elérő 124 Abarthot a világbajnokságon. Első versenye, a Marokkó-rali, nem hozott kiugró eredményt, a következő futamon, Finnországban viszont Alén győzni tudott vele. Az autó ezzel a sötétkék-sárga, "Olio Fiat" festéssel debütált a vb-n.

A Porsche az 1970-es világbajnoki idényre, annak is mindössze két fordulójára fejlesztette ki a 908/03 modellt. A rengeteg kanyarral tarkított Nürburgringen és Targa Florión a gyári csapatok a könnyebb és kezesebb 908-ast használták a 917 helyett. Egy évvel később már cápauszonyokkal ellátva újra versenybe küldték a típust. 1971 végén leállították a gyári programot, de a 908/03 különböző csapatok színeiben még bő tíz évig aktív maradt. E galériában a gyári autók négy versenyén elért eredményeket veszem sorra.

1970. május 3.: Targa Florio

JW Automotive Engineering: #12 Jo Siffert / Brian Redman (1. hely), #36 Björn Waldegard / Richard Attwood (5. hely), #40 Leo Kinnunen / Pedro Rodríguez (2. hely)
Porsche Salzburg KG: #20 Vic Elford / Hans Herrmann (kiesett)

A Porschénél mindig is értettek ahhoz, hogyan hirdessék stílusosan motorsportsikereiket és az évtizedek során páratlan eredménysorukhoz méltó plakátgyűjtemény halmozódott fel. Ebből válogattam alább.

A mérnöki zsenialitás időről-időre olyan megoldásokban ölt testet, amelyek amellett, hogy versenyelőnyhöz juttathatják a felhasználó csapatokat, új lendületet adhatnak a fejlesztéseknek és új irányba terelhetik magát a sportot is. Alább olyan típusokat mutatok be, amelyek újdonságnak számító technikai megoldásaik miatt kiemelkedő szereppel bírtak a Formula-1 történetében. Fontos megjegyezni, hogy voltak olyan újítások, amelyeket az F1-es mérnökök is más kategóriákból vettek át, itt most kifejezetten az F1-es bemutatkozásukra koncentrálok.

1954 Lancia D50 - az első autó, amelybe a motor teherviselő elemként került beépítésre

1955 Cooper T40 - az első középmotoros autó

Bruce McLaren, McLaren M8B, 1969

A minap találkoztam a Petrolicious oldalán Tim Layzellel, aki amellett, hogy bolondul az autóversenyzésért, roppant tehetséges festőművész is. A harmincas-hetvenes évek motorsportjára specializálódott, ezzel persze még nem feltétlenül tűnne ki a hasonló beállítottságú művészek közül, ám pop art stílusú képei mindenféleképpen kiemelik a mezőnyből. Készít fényképminőségű "hagyományos" képeket is, az igazi zsenialitása viszont ezekben a színes csíkokká olvadó tájakon száguldó versenygépekben rejlik. Érdemes összehasonlítani a különböző stílusban készült képeit, a pop art művek kevésbé élesek és talán plakátszerűek, de sokkal jobban visszaadják a sebesség érzetét.

Kremer Racing

Interscope Racing

Whittington Brothers

Jägermeister Kremer Racing

Dick Barbour Racing

Gozzy Kremer Racing

Dick Barbour Racing

Bob Akin Motorsport

Cooke-Woods Racing

Gilles Villeneuve

Az ember időnként el-elmerül egy-egy versenyszéria történetében és hajlamos azt kiragadni az autósport egészéből, így nem látja át az autóipar egészét érintő változásokat. Pedig érdemes összehasonlítani egy időszak formula és sportautóit, túra- és raliautóit és meglepődni mennyire egyszerűnek hat egy formula-1-es gép egy Le Mans-i versenyautó mellett és mennyire ósdinak tűnhet mellettük egy korabeli túrakocsi. 60, 50, 40 vagy 10 évvel ezelőtt ezek az autók nyerték a legfontosabb versenyeket, bajnokságokat:

1953

Alberto Ascari 1952-53-ban egy ilyen, F2-es Ferrari 500-assal lett az első kétszeres F1-es világbajnok

Jaguar C-Type, az első versenyautó amit négy tárcsafékkel szereltek fel, az eredmény: kettős győzelem a Le Mansi-i 24 óráson

1953 a rali történetében is mérföldkőnek számít, elindult az Európa-bajnokság, aminek első kiírását Helmut Polensky Porsche 356-ossal (a képen) és Fiat 1100-assal versenyezve nyert meg