Legalábbis a profi versenyzést, hogy a továbbiakban teljes mértékben a veterán versenyautók restaurálásának szentelhesse idejét. Itthon talán nem sok embernek ismerős az Alex Job Racing neve, de Amerikában a GT versenyzés elmúlt két évtizedének egyik legmeghatározóbb istállójaként tekintenek rá.

A csapat Porsche 911-esekkel szerzett hírnevet magának, az American Le Mans Series-ben összesen négyszer nyert bajnoki címet kategóriájában, versenyzői pedig ötször végeztek a tabella élén.  Sebringben tíz alkalommal nyerte meg kategóriáját. Job csapattulajdonosként a kétezres évek elején egy sor fiatal pilótának indította be karrierjét, akik ma már a hosszútávú versenyzés elitjébe tartoznak, például: Jörg Bergmeister, Lucas Luhr, Timo Bernhard, Marc Lieb és Romain Dumas. Idén az IMSA WeatherTech sportkocsi bajnokságban indult egy Audi R8 LMS-szel, állandó pilótái Townsend Bell és Bill Sweedler voltak.

Alex Job és trófeáinak töredéke (fotó: RACER.com)

Ma a Petit Le Mans-nal véget ér egy korszak az amerikai sportkocsi versenyzésben. Utolsó versenyét futja a 2003-ban bevezetett Daytona Prototype géposztály, helyét 2017-től az LMP2-re épülő DPi veszi át. Az ALMS konkurenciájaként létrehozott Grand-Am széria csúcskategóriájának szánt DP már bevezetésekor is elavultnak és lassúnak számított a Le Mans-i prototípusokhoz képest, de a bajnokság szervezői inkább egyszerű és olcsó lehetőséget akartak kínálni a csapatoknak, erre pedig tökéletesen alkalmas volt a DP. A Grand-Am és az ALMS összeolvadásával 2014-ben létrejött United SportsCar Championshipben is megőrizték vezető szerepüket. A rajongók felől gyakran érte kritika az autókat, elsősorban a formájuk miatt, de az utolsó években a fenti Corvette DP sokat javított a megítélésen, a mesés Chevy V8-as pedig összehasonlíthatatlanul jobban szól, mint bármilyen más prototípus versenyautó motorja.

Az ember nehezen veszi észre, ha valami igazán jónak a kellős közepén van és inkább csak akkor kezdi értékelni, amikor már túl van rajta. A hosszútávú versenyzés nem ilyen. Épp sokadik aranykorát éli a műfaj és aki kicsit is érdeklődik iránta, annak nyilvánvaló, hogy minden szinten kiváló verseny folyik.

Lassan már közhelyszámba megy, hogy a világbajnokság (WEC) és topkategóriája, az LMP1 a világ egyik leginnovatívabb és legdinamikusabban fejlődő sorozata illetve géposztálya. Az elmúlt három évben az Audi, a Toyota és a Porsche egyaránt nyert világbajnoki címet és bár idén a Nissan versenyprogramjának elkaszálásával és a két német márka büdzséjének visszanyesésével némi csorba esett a királykategória megítélésén, továbbra is érdekes és izgalmas futamokra számíthatunk.

A 2016-os Daytonai 24 órást megnyerő Honda-motoros Ligier JS P2 (kép: motorsport.com)

A publicitás nagy részét az LMP1-esek kapják, jogosan, viszont egy szinttel lejjebb is legalább olyan, ha nem kiélezettebb küzdelem folyik. Az évek során az egykor nem sok tekintet vonzó LMP2 kategória a világ egyik legsokszínűbb és legkompetitívebb kategóriájává nőtte ki magát. Jelenleg öt gyártó hét márkanév alatt készült autói versenyeznek Le Mans-ban és a WEC-ben, sőt az amerikai egyesített sportkocsibajnokságban (USCC) is rajthoz állhatnak, ahol a daytonai prototípusokkal (DP) a csúcskategóriát alkotják. A P2-esek abszolút a csúcson vannak, az elmúlt hétvégén egy Ligier-Honda nyerte a Daytonai 24 órást, megszerezve ezzel a géposztály első abszolút győzelmét egy nagy hosszútávú versenyen.

Tegnap rendezték az amerikai United SportsCar Championship zárófutamát, a 10 órás Petit Le Mans-t. A Road Atlanta pályát ítéletidő sújtotta, végül 7 óra 51 perc után meg is kellett szakítani a versenyt. Az időjárásnak és a Michelin esőgumijainak köszönhetően a legjobb GT-k képesek voltak megközelíteni a prototípusok tempóját, sőt meglepetésre összetettben két GTLM kategóriájú (a Le Mans-i GTE-nek megfelelő) autó végzett az élen.

fotó: racer.com

Az idei Le Mans-i 24 óráson egy Porsche 919-essel győző Nick Tandy és a GT kategóriában a bajnoki címet is elhódító Patrick Pilet történelmi győzelmet aratott a 911 RSR-rel, megelőzve az Auberlen-Werner BMW Z4 GTE-t. A USCC történetében ez volt az első verseny, amelyen egy GT le tudta győzni az ideális körülmények között jóval gyorsabb prototípusokat.

A győzelemnek köszönhetően a GT-k értékelésében a Porsche megszerezte az egyéni, a csapat és a konstruktőri bajnoki címet is.