A mostanában számítógép elé ülő fiatalok valószínűleg már hallomásból sem ismerik, az én generációm emlékezetében viszont még él az ezredforduló környékének egyik, ha nem a legjobb ralis játéka, a Colin McRae Rally 2.0. Az azóta tragikusan elhunyt rali-világbajnok nevét viselő sorozatnak ez volt a második része, mely folytatta az előd által kitaposott utat és remélhetőleg sok fiatallal szerettette meg az autóversenyzés ezen ágát. A játék nem kőkemény szimulátor, de a választható nehézségi szinteknek köszönhetően a kezdőktől a gyakorlott játékosokig mindenki jól szórakozhat.
A játék viszonylag kis gépigényű, a maga idejében is könnyen telepíthetőnek számított, de sajnos alapból nem fut Windows XP-n. Azóta persze biztos bütyköltek hozzá valamit a lelkes rajongók és megoldható az újabb operációs rendszeren való futtatása is.
A látványos intro után a kőegyszerű főmenüben találjuk magunkat, ahol többféle játékmód közül választhatunk: a klasszikus bajnokság mellett egyenként is kipróbálhatjuk a teljes ralikat, van egy arcade mód, ahol a bajnokságban megismert környezetben, de csak ebben a játékmódban elérhető körpályákon kergetőzhetünk ellenfeleinkkel. Ebben a módban törhetetlenek az autók. Továbbá létezik egy challenge mód is, ahol egyenes kieséses rendszerben párbajozhatunk a szuperspeciál szakaszokon egy-egy ellenféllel, itt megjelenik egy máshol nem elérhető helyszín is: Japán. Természetesen van többjátékos multiplayer mód is.
Alapvetően a bajnokság adja a játék alapját, a versenyről versenyre való továbbjutással szerezhetjük meg az újabb helyszíneket, valamint ha a végére érünk, elérhetővé tehetjük a rejtett autókat is. Három nehézségi fokozat közül választhatunk: novice, intermediate és expert. A három szint különböző hosszúságú ralikat jelent, novice-ban csak 4, intermediate-ben 8, expertben 10 szakaszból áll egy futam, ezenkívül minden második verseny - nehézségi szinttől függetlenül - egy szuperspeciál szakasszal végződik, ahol összetettbeli legközelebbi ellenfelünkkel párbajozhatunk.
Az utód CMR 3-mal szemben itt bármilyen néven és autóval indulhatunk, ellenfeleink Colin McRae kivételével fiktív versenyzők, ez szerintem visszalépés az elődhöz képest, ahol számos vb-menő neve szerepelt a játékban.
Ahogy a valóságban, itt is lehetőségünk nyílik, hogy az autó beállításait a terephez hangoljuk, így állíthatunk a hasmagasságon, a váltóáttételen, a fékerőn, a fékerő eloszlásán, a hajtás eloszlásán az első és hátsó tengely között (természetesen csak az összkerekes autóknál) vagy a kormányzás közvetlenségén. Az autókat nem püfölhetjük büntetlenül, az elszenvedett sérülések komolyan befolyásolhatják a menetdinamikát, így a versenyben elért eredményünket is. Persze néhány szakaszonként lehetőségünk van kijavíttatni a hibákat, de ha nagyon összetörtük az autót, nem biztos, hogy minden belefér az egy órás szervizidőbe, így mérlegelni kell a sérülések súlyosságát és az adott alkatrész fontosságát figyelembe véve.
A játékban megadhatunk pár adatot magunkról (név, születési idő), így egy klassz kis adatlapot is kapunk, ahol feltüntetik a bajnokságban vagy az arcade módban elért serlegeinket és az egyes szakaszokon futott legjobb időnket.
Helyszínek
A bajnokság nyolc versenyből áll, minden versenyről csak akkor juthatunk tovább, ha pontot szerzünk, ehhez a 16 induló közül a top6-ban kell végezni. Az első helyszín Finnország, ahol a rali-vb-ről jól ismert, gyors, ugratókkal tűzdelt murvás szakaszokon futhatunk. Novice-ban gyakorlatilag bármelyik autóval megnyerhető egy kis gyakorlás után. Ezután következik Görögország, klasszikus murvás helyszín. Jóval lassabb, mint a finn verseny, cserébe egy hiba nem kerül akkora időveszteségbe, de természetesen nehezebb mint az első verseny. Ennek ellenére még ez is teljesíthető gyakorlatilag minden autóval. Ez az első rali, ahol szuperspeciál is van. Korzika az első aszfaltos verseny, itt én a régebbi autókkal már erőteljesen küzdöttem, hogy tartani tudjam a lépést a WRC-kkel, de a gyakorlás most is sokat segít. Felüdülés utána Svédország, ahol a havas, néhol jeges szakaszok igazán ritmusos vezetést engednek, vidáman dobálhatjuk az autó farát, itt ez is belefér.
Ausztrália szerintem a három legkeményebb verseny között van, érződik, hogy ez már a bajnokság második fele, a szakaszok a nagyon szűk erdei utaktól a széles, óriási ugratókkal tarkított pályákig terjednek. Ezzel szemben Kenya egy jóval egyszerűbb, nagyon gyors verseny az afrikai szavannán, ahol a motorerő nagyon sokat jelent, rengeteg a padlógázos szakasz. Itt aztán kihajthatjuk az autókból a szuflát, a széles utak miatt mégsem csapjuk oda a vasat minden kanyarban. Egy bukás 180-200-nál viszont nagyon tud fájni. Olaszország a másik aszfaltos verseny, személy szerint jobban élveztem, mint Korzikát, annak ellenére, hogy érezhetően nehezebb. A legkisebb hiba is az első helybe vagy a pontszerzésbe kerülhet, arról nem is beszélve, hogy szinte végig mély szakadékok szélén vezetünk. Végül a szezonzáró Egyesült Királyság, kétségkívül a legkomplexebb verseny a játékban. Novice-ban ezt sem nehéz megnyerni, de keményebb fokozatokban már észnél kell lenni. A legendás, szűk erdei szakaszokat itt-ott felváltják a lakott területek aszfaltozott útjai, de annyira mégsem számottevőek, hogy aszfaltra hangoljuk a kocsit. A pálya szélén elhelyezett bálákat sajnos nem lehet eltolni, cserébe viszont betonkemények és komoly károkat okozhatnak az autóban. A fényszórókat pedig nem árt megőrizni az éjszakai szakaszokra!
Autók
A játékban alapból hat autó érhető el, amelyek az 1999-es szezonon alapulnak. Kivételt képez McRae 2000-es Ford Focus WRC-je. A kocsi gyakorlatilag a játék "címerállata", így adja magát, hogy ezt próbáljuk ki elsőként. A hat alapautó fő paramétereiben megegyezik (300 lóerő, 1230 kg, ahogy a kor szabályzata előírta), így nagy különbségek nincsenek közöttük, inkább csak karakterükben térnek el egymástól.
A Focus tényleg nagyon jó, gyanítom a készítők ezt szánták az aduásznak, én mégis inkább a Mitsubishi Lancer Evo VI-ot tartom a legjobbnak. Ne feledjük, '99-ben Tommi Makinen ezzel az autóval lett világbajnok! A gép egyszerűen zseniális, mintha dróton húznák, még a sodrós finn pályákon is gyorsvonatként közlekedik, annyira jó az úttartása. Én ezzel nyertem meg az intermediate bajnokságot (mással nem is próbáltam).
A Toyota Corolla WRC-t és a Peugeot 206 WRC-t nagyjából egy szintre tenném, mindkettő nagyon jó autó, én a 206-ost mégis jobban szerettem. A történelmi hűség kedvéért álljon itt, hogy a Corolla ekkor már egy kiforrott konstrukció volt (konstruktőri világbajnok 1999-ben), míg a 206-osnak ez volt az első éve, de 2000-2002-ig uralta a vb-mezőnyt. Ezért sem értem, miért maradt ki a következő játékból...
A kétajtós Subaru Impreza WRC talán egy hajszállal gyengébb, mint a fenti négyes, de annyival nem, hogy egy legyintéssel sutba dobja az ember. Itt jegyezném meg, hogy a Wikipedia szerint a 2000-es Impreza szerepel a játékban, a 3-as rajtszám is erre utal, de ugyanezen oldal szerint 2000-ben még használták a '99-est is, a forma alapján pedig nem tudom eldönteni. Igazából mindegy is.
A hat alapgép közül a Seat Córdoba WRC igazi egzotikum, bár nem állítom, hogy a legjobb, de mindenképp a legbrutálisabb: rekedten üvöltő hangja, robbanékonysága és masszív felépítése félelmetes versenygéppé teszi, a gyors murvás ralikon (Finnország, Kenya) pedig rendesen oda lehet vele pörkölni a többi típusnak.
A játékban elért eredményekkel vagy kódokkal (a pályákhoz hasonlóan) elő lehet hozni extra típusokat is. A '99-es Focus WRC gyakorlatilag csak küllemében különbözik a 2000-estől.
A Ford Puma egy nagyon mokány kis gép, teljesítménye megegyezik a WRC-kével, de könnyebb azoknál, így állja velük a versenyt.
A Ford Escort MkI a személyes kedvencem, egy könnyű, hátsókerékhajtású autó a '70-es évek elejéről, murván oda lehet verni vele a WRC-knek is, aszfalton azért már kapaszkodnom kellett a klaviatúrába.
Gyakorlatilag az Escorttal egy súlycsoport a Mini Cooper S, egy apró elsőkerekes csoda a '60-as évekből. Nagyon szórakoztató a vezetése, novice-ban pedig minden útfelületen agyon lehet verni vele a modern autókat.
Természetesen nem maradhatnak ki a játékból a WRC-khez képest is brutális autók. Az A-csoportos Lancia Delta Integrale egy bestiális gyilkos, könnyebb és erősebb, mint a WRC-k, ennek megfelelően az úton tartani is nehezebb. A modern mezőnyben is elég ütőképes autó, nemhiába uralta a rali világát a '80-'90-es évek fordulóján.
Korban erre az időszakra tehető a Ford Sierra RS Cosworth is, ami hasonlóan erős viszont csak kétkerék-hajtású, így szerintem ez a legnehezebben vezethető autó a játékban. Verseny előtt ajánlott belenyúlni a kocsi alapbeállításaiba, sokat javíthat a kezelhetőségén.
Hasonlóan zabolázhatatlan a '70-es évek csúcsragadozója, a Lancia Stratos is, szinte lehetetlen vele egyenesen menni, szüntelenül ki akar törni valamelyik irányba. Roppant ereje ellenére túlzónak érzem a játékban megadott 500 lóerős teljesítményét, a valóságban 240-290 lóerő körül teljesített a rali változat V6-os Ferrari motorja.
A B-csoport egy beteljesületlen ígérete volt az MG Metro 6R4, a széles nyomtáv és a rövid tengelytáv miatt szinte "egy a széle-hossza", így könnyen megpördülhet. Ha ez nem lenne elég, a V6-os motor iszonyú ereje igazán gonosz géppé teszi a civilben visszafogott kisautót.
A végére hagytam a Peugeot 205 Turbo 16-ot, mely az Audi Quattróval és a Lancia Delta S4-gyel a halálosan gyors, B-csoportos rali-versenyzés jelképévé vált. A játékban az autó Evo1-es változata szerepel, a mellé megadott 500 lóerő talán itt is túlzó, de nem áll messze a valóságtól. Ehhez párosul a 900 kg körüli tömeg, így az autó még a játékban is egy pusztító fenevad. Murván gyakorlatilag tönkreveri a WRC-ket, aszfalton viszont meg kell küzdeni az úton tartásával.
A játék sok kellemes percet szerzett nekem, az utódai közül csak a CMR 3-mal játszottam, de az csalódást keltett a kiváló 2.0 után. A későbbi kiadások biztos minden téren sokat javultak, de hangulatban, játékélményben nem valószínű, hogy túltennének ezen a klasszikuson. Ha valahogy sikerülne működésre bírni a mostani gépemen, időnként biztos leülnék egy kicsit csapatni.