Hatalmas, a világbajnoki küzdelem szempontjából is fontos balesettel kezdődött az 57. Belga Nagydíj, de az izgalmak később sem csillapodtak, egyedül a győztes kiléte nem volt kérdéses, Button rajt-cél győzelmet aratott.

Az idei Magyar Nagydíj legfontosabb hozadéka az volt, hogy a jóárasított BKV/MÁV jeggyel kombinált belépő révén végre, életemben először eljuthattam másodmagammal egy formula-1-es versenyre. Így ez a poszt a megszokottól eltérően inkább egy élménybeszámoló lesz, persze a végeredményről is esik majd szó.

Az odaút

A kínálkozó két lehetőség közül (HÉV vagy közvetlen buszjárat), mi a gödöllői HÉV-et választottuk. Az Örs vezér teréről startolva körülbelül fél óra alatt értük el Szilasligetet. Személy szerint én Mogyoródon terveztem a leszállást, de egy megállóval korábban gyakorlatilag kiürült a szerelvény, így mi sem maradtunk és nem bántuk meg. Bő fél óra alatt átbaktattunk a falun és a parkolóként szolgáló réten, hogy aztán hipp-hopp ott találjuk magunkat a település tőszomszédságában elterülő pálya kapujában. Az út egyébként teljesen olyan volt ahogy a hetvenes-nyolcvanas évek amatőr felvételein Spába vagy a Nürburgringre zarándokló nézők láttán elképzeli az ember. Mi a helyes irányt csak sejtve, egy fellobogózott finn csapatot követve értük el a Hungaroringet.

Az elmúlt egy hónapban, de igazából a nyár nagy részében alig foglalkoztam a bloggal, amiben közrejátszott a foci Eb és az olimpia is, de leginkább a lustaság. Az előbbi kettő amúgy sem mentség egy autós blognál. A mai nappal viszont kezdetét vette az ősz, az utolsó évszak amikor még zajlik az élet a motorsportok körül, így érdemes egy pillantást vetni a nyár második felének versenyeire. (Oké, úgyis tisztában van mindenki, hogy mi történt az elmúlt futamokon, az elmaradt posztok pótlása csak a lelkiismeretem megnyugtatása végett történik.)

Hockenheimben még mindig Alonso állt a reflektorfényben, Silverstone után ismét megszerezte az első rajtkockát, de ezúttal ki is tartott a futam végéig.