Forma.Túra.Rali.

Az 50 kedvenc Le Mans-i autóm: 31-40

2013. június 18. - eszgbr

A hétvégére készülve, a neves Autosport magazin hasonló listája alapján én is összeállítottam a Le Mans-i 24 órás versenyen valaha rajthoz állt autók közül az 50 kedvencemet tartalmazó listát, amit a szombati rajtig hátralévő öt napon tízesével közlök. A lista elkészítése során egyetlen kritériumot vettem figyelembe: az autónak legalább egyszer rajthoz kellett állnia Le Mans-ban, de sem a helyezések, sem az innovatív megoldások nem befolyásolták az egyes típusok helyezését.

40. BMW V12 LMR

bmw_v12lmr.jpg
Ugyan a Porsche már nem indult, de az 1999-es Le Mans-i 24 órásra így is olyan erős mezőny gyűlt össze, amilyet azóta sem láttak a La Sarthe-on. A BMW mellett az Audi, a Mercedes, a Toyota, a Nissan és a Panoz is gyári csapattal áll rajthoz, a két favorit a Mercedes és a Toyota volt. Előbbit Peter Dumbreck hírhedt repülése, utóbbit immár sokadszorra a műszaki gondok fosztották meg az összetett sikertől, így Joachim Winkelhock, Pierluigi Martini és Yannick Dalmas filmre kívánkozó győzelmet arathattak.

39. Skoda 1101 Sport

skoda_1101s.jpg
Egy Skoda Le Mans-ban? Na igen, ez már elég is a lista 39. helyéhez. A jelenség 1950-ben történt meg, amikor Václav Bobek és Jaroslav Netusil egy 1,1 literes sornégyes motorral szerelt 1101 Sporttal állt rajthoz, 120 kör után azonban feladni kényszerültek a küzdelmet.

38. Mirage GR8

mirage_gr8.jpg
1975-ben egy nagy gyártó sem indított gyári csapatot a 24 óráson, így John Wyer Mirage GR8-asai számítottak favoritnak. Ugyan a kis Ligier megfuttatta őket a sikerért, de végül Jacky Ickx és Derek Bell egy kör előnnyel nyert, a Schuppan-Jaussaud autó pedig harmadik lett. Ez volt az utolsó alkalom, hogy a legendás Gulf festést viselő autó nyert összetettben Le Mans-ban, ugyanakkor ez volt az első alkalom, hogy az Ickx-Bell sikerduó egy autóban ült és rögtön győztek is. A GR8 pályafutása itt még nem ért véget, 1976-ban a Grand Touring Cars színeiben második lett, 1977-ben pedig a Cosworth DFV-t már egy kétliteres Renault turbóra cserélve ugyancsak a második helyen ért célba.

37. Lola T600

lola_t600.jpg
A T600-ast kifejezetten az amerikai IMSA GT bajnokság új GTP kategóriájára készülve fejlesztette a Lola, 1981-ben ez volt az első hosszútávú versenyekre épített autó, amely az F1-ben akkor már elterjedt ground-effect technikát alkalmazta. A tengerentúlon igen ütőképesnek számított, megfosztotta trónjától a Porsche 935-öst, Európában viszont csak mérsékelt sikereket ért el. Az 1982-től induló FIA C-csoport szabályai szerint is átalakították, de a Porsche 956 ellen nem sok esélye volt. Le Mans-ban egyszer állt rajthoz, 1981-ben, de az elért eredménynél (15. hely) fontosabb volt a forradalmi technológiával szerzett tapasztalat.

36. Dome Zero RL

dome_zerorl.jpg
A Dome Zero annyira meghökkentő jelenség, hogy egyszerűen nem hiányozhat egy ilyen listáról. A hetvenes évek végének lágyan hullámzó karosszériái között igazi csodabogár volt a maga szögletes, ék alakú formájával, a félig nyitott, félig fedett pilótafülkéhez hasonlót ugyan alkalmazott a Renault-Alpine is, de szintén nem számított elterjedt megoldásnak. A teljesítménye közel sem volt ilyen figyelemreméltó, 1979-es debütálásakor a két autó összesen teljesített 65 kört, 1980-ban már csak egy kocsira koncentráltak, akkor legalább sikerült célba érni az utolsó, 25. helyen, de '81-ben ismét nem bírta ki a 24 órás igénybevételt.

35. Lola T70

lola_t70.jpg
Az Autosport szerint a T70 annak ellenére sem bizonyult jó hosszútávú versenyautónak, hogy 1969-ben megnyerte a Daytonai 24 órást. Nos, van benne valami. Le Mans-ban 1967-1971-ig versenyzett és bár a gyári Fordokkal, Ferrarikkal és Porschékkal nem vehette fel a versenyt sem gyorsaságban, sem felkészítettségben, a privát csapatok körében igen népszerűek voltak a különböző verziói, számottevő darabszámban készült, a veterán versenyeken ma is szép számmal képviselteti magát. A megbízhatósága viszont pocsék volt, sem a '67-ben Aston Martin motorral, sem a később Chevrolet V8-assal szerelt változatok nem értek célba a francia 24 óráson, rövidebb versenyeken, kevesebb gyári ellenfél ellen azonban ütőképesek tudtak lenni.

34. Mazda 787B

m787b.jpg
Le Mans egyik leglegendásabb autója, a csodaszámba menő 1991-es diadala a rajongók egyik kedvenc versenye a mai napig. A Wankel-motoros Mazda nem számított favoritnak a Jaguar, a Peugeot, a Mercedes és a seregnyi privát Porsche mellett, de a riválisok megbízhatósági problémáit kihasználva a Weidler-Gachot-Herbert triónak sikerült megnyernie a versenyt három Jaguarral a nyomukban, ezzel pedig a mai napig a Mazda az egyetlen japán gyártó amely győzni tudott Le Mans-ban.

33. Ligier JS2

js2_75.jpg
A JS2 1972-ben kezdte Le Mans-i pályafutását, a 3 literes prototípusok között induló autóba a Maserati V6-os motorját szerelték. Évről évre lépdeltek egyre feljebb az összetettben, mígnem 1975-ben csaknem megkaparintották az első helyet is. A Ferrari és a Matra már nem versenyzett, az Alfa Romeo nem indult Le Mans-ban, így az időközben Cosworth V8-ra váltó Ligier lett a Gulf-Mirage legkomolyabb ellenfele. Hosszú távon persze előjött a tempókülönbség, ami abból adódott, hogy a Ligier, akárhogy is faragták, egy utcai autó volt, míg a Mirage egy kifejezetten erre a célra épült prototípus. Ennek ellenére a verseny szoros volt, a franciák csak egy kört kaptak a győztes Mirage-tól.

32. Mercedes 300 SL (W194)

Mercedes_w194.jpg
Az utcai 300 SL és a tragikus sorsú 300 SLR mellett ritkábban esik szó a W194-es 300 SL-ről, pedig ez volt az első német autó amely megnyerte a Le Mans-i 24 órás versenyt. Gyakorlatilag ezzel a típussal kezdődött a Mercedes-Benz háború utáni visszatérése a versenysportba, 1952-ben Le Mans mellett a Carrera Panamericanát is megnyerte.

31. Lancia Beta Montecarlo Turbo

betamc-1980.jpg
A Lancia 1979 második felétől kezdve dominálta a sportkocsi-vb 2 liter alatti küzdelmeit, Le Mans-ban viszont csak mérsékelt sikereket értek el. '80-ban indultak először, két gyári és egy privát autóval, utóbbi a 19. helyen ért célba. 1981-ben megörökölték a Porschétól a Martini festést és a teljesítmény is javult: az Alboreto-Cheever-Facetti trió összetettben nyolcadik, kategóriájukban második lett. '82-ben változtak a szabályok, a gyári alakulat a Gr.6-os LC1-re váltott (más kérdés, hogy ezzel is lépéshátrányban voltak a Gr.C-s Porsche 956-tal szemben), így már csak két privát autó állt rajthoz, egy tisztességes 12. helyet és egy kiesést felmutatva.


A korábbi rész itt érhető el: 41-50

A bejegyzés trackback címe:

https://fotura.blog.hu/api/trackback/id/tr605365534

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ykcky · https://www.facebook.com/SilhouetteHistory 2014.03.01. 20:33:06

A rajtszám alapján, a Mazda a képen inkább a '92-es MXR-01. Amúgy csodás a blogod, köszönöm, h olvashatlak. Minden tiszteletem!

eszgbr 2014.03.02. 12:00:20

@ykcky: Valóban, Le Mans-ban az 55-ös Mazda nyert, ezek szerint a kép nem ott készült, de ez biztosan egy 787B. Az MXR-01 gyakorlatilag egy Jaguar XJR-14 volt, eléggé eltérő dizájn.

Örülök, hogy tetszik a blog, minden pozitív visszajelzés nagy örömömre szolgál!

ykcky · https://www.facebook.com/SilhouetteHistory 2014.03.02. 18:09:28

A típus tuti 787B, igazad van. Sőt simán Le Mans, az oldalán ott az 55, és megnéztem egy csillió képet, és az 55 első 5-öse a sárvédő domborulat belső oldalára esik (képen pl itt: allracingcars.com/gallery/mazda-787b/mazda-787b-4.jpg), így bizonyos szögekből nem látszik. Úgyhogy, elnézést kell kérjek a beleokoskodásért. :D