A szezon hagyományosan Ausztráliában kezdődött, az idénynyitó versenyt március 8-án tartották a melbourne-i Albert Parkban.
A McLaren fölénye elég hamar nyilvánvalóvá vált, az időmérőn csak Coulthard tudta tartani a lépést Häkkinennel, 4 századmásodpercet kapott a finntől, a harmadik Schumacher viszont már bő 7 tizedet, őket a két Williams és a meglepetésre közéjük ékelődött Herbert követte.
Michael Schumacher világosan látta, hogy vasárnap sem lesz reális esélye megfogni a McLareneket, erre utalt a nyilatkozata, hogy már a harmadik hellyel is boldog lenne. A futamot nem csak mai szemmel nézve kísérte sok műszaki gond, Pedro Diniz autója például már a rajt előtt kigyulladt.
A rajtnál jól jött el a két McLaren, Coulthard visszaverte a támadó Schumachert és azonnal elkezdték leszakítani üldözőiket. Közben hátul is zajlott az élet, a második körben Magnussen egy túlságosan optimista előzési kísérlet közben kilökte Ralf Schumachert, mindketten a sóderágyban ragadtak, sőt a mögöttük érkező Takagi is kipördült és telibe trafálta a német autóját. Sokkal hosszabb versenye az idősebb Schuminak sem volt, öt kör után elfüstölt a Ferrari motorja, így már tényleg csak a technika ördöge veszélyeztette a kettős McLaren-győzelmet.
A mindössze 19 éves Esteban Tuero kiugrott a rajtnál, majd amikor behajtott a boxba, hogy letöltse a kiszabott 10 másodperces stop & go büntetését, átlépte a(z akkor még) 120 km/h-ás sebességhatárt, amiért újabb büntetéssel sújtották. Hamarosan motorprobléma vetett véget megpróbáltatásainak.
A vezető páros mögött Villeneuve-ék kakaskodtak, a kanadai hamar elkoptatta a Goodyear abroncsait, így feltartotta a lágy Bridgestone-okon jó tempóra képes Fisichellát. A 22. körben az olasz boxkiállása vetett véget a harcnak. Hamarosan a két McLaren is megejtette első kiállását, mögöttük a boxkiállások közben Frentzen, Fisichella és Irvine is átugrotta Villeneuve-öt.
A 36. körben aztán olyasmi történt, ami nem sűrűn fordul elő a Formula-1-ben: Häkkinen kihajtott a boxba, de ott nem várta senki, így megállás nélkül továbbhajtott és visszatért a pályára. Ez épp elég volt Coulthardnak, hogy megelőzze és átvegye a vezetést. Ron Dennis egy 2007-es interjúban azzal magyarázta az esetet, hogy valaki feltörte a McLaren rádióhálózatát és behívta a boxba Häkkinent.
Közben a különböző műszaki gondok rendesen tizedelték a mezőnyt, az egyetlen kivétel Fisichella esete, az olasz autója egy pályaelhagyás során szenvedett olyan sérüléseket, hogy fel kellett adnia a küzdelmet. Nem ez volt viszont az utolsó pozíciócsere az élmezőnyben, Coulthard a folyamatosan közeledő Häkkinent két körrel a vége előtt elengedte, átadva neki a győzelmet. Tette mindezt annak a megállapodásnak fényében, amely szerint aki a rajt után az első kanyarban előrébb lesz, az nyeri a futamot. A verseny után emiatt keményen támadták a McLarent és a két versenyzőt.
Coulthard elengedi Häkkinent:
Häkkinen így megszerezte élete második és a Bridgestone első F1-es győzelmét. Frentzen lett a harmadik, már körhátrányban (!!), Irvine negyedik, Villeneuve ötödik és Herbert hatodik, ők gazdagodhattak pontokkal, hiszen akkor még csak az első hat helyezés ért pontot, 10-6-4-3-2-1 sorrendben. Rajtuk kívül csak hárman, Wurz, Hill és Panis értek célba, tizenöt éve még sokkal több műszaki hiba jellemezte a sportot, amik a fejlesztések és a felhasználható motorok és váltók számának korlátozásával jelentősen lecsökkentek napjainkra.
A trükkös MP4-13
A McLaren totális fölényt mutatott a szezon első hétvégéjén, köszönhetően a szenzációsan összerakott autójának. Adrian Newey a rá jellemző módon a mezőny legfejlettebb aerodinamikai csomagját állította össze, amihez párosult a mezőny legerősebb erőforrása. A Mercedes kizárólag a McLaren számára készítette a 16000-es fordulaton 760 lóerőre képes motort, ami mindössze 107 kg-ot nyomott, az egy évvel korábbi motorhoz képest ez 20 kg mínuszt jelentett! Az egész egység kisebb lett, amihez kisebb hűtők társultak, így Newey egy igazán karcsú autót tervezhetett. De nem lett volna igazi Newey-autó, ha nem lett volna valami különleges alkatrésze, ami a szabályosság határán táncolt. A cockpitbe bekerült egy harmadik pedál, amivel a versenyző aszimmetrikusan működtethette a kocsi két oldalán lévő fékeket, így hatékonyabban gyorsíthatott ki a kanyarokból. A rendszerre már a szezonkezdet előtt fény derült, de engedélyezték a használatát. A Ferrari azonban látva a melbourne-i mészárlást, megvétózta az újítást, az FIA helyt adott a követelésnek, a McLaren pedig tiltakozás nélkül kiiktatta a technikát. Más kérdés, hogy sokat nem veszítettek ezzel, a következő futamon ugyanolyan fölényben voltak, mint Ausztráliában.
Az élmezőny állása az Ausztrál Nagydíj után:
1. Häkkinen (FIN), McLaren 10 pont
2. Coulthard (GBR), McLaren 6 pont
3. Frentzen (GER), Williams 4 pont
4. Irvine (GBR), Ferrari 3 pont
5. Villeneuve (CDN), Williams 2 pont
1. McLaren 16 pont
2. Williams 6 pont
3. Ferrari 3 pont
4. Sauber 1 pont
