Alapvetően hangulat- és érdeklődésfüggő, hogy éppen milyen témákról írok, de az egész mögött van egy körfolyamat, ami összefügg az autósport szezonalitásával, még úgy is, hogy egy ideje elszakadtam az aktuális történésektől.
Novemberben szokott véget érni a rali-vb, bár mostanában semmi izgalmat nem tartogat a szezonhajrá, de régebben azért volt miért izgulni még ilyenkor is. A Forma-1-es idény ilyenkorra rendszerint véget ért, amíg kezelhető mennyiségű futamot rendeztek (mostanra már ez sem igaz, sőt még több futamot akarnak jövőre), szóval az ősz végén nyugodtan ráhangolódhatott az ember a ralira. A tél szintén ezé a műfajé, hiszen a világ versenypályáinak nagy része használhatatlan a hideg miatt, a rali viszont időjárástól függetlenül űzhető. Január elején rajtol a Dakar, még abban a hónapban lemegy a WRC szezonnyitó Monte Carlo-rali is, februárban pedig nagy kedvencem a havas Svéd-rali. Ilyenkor többnyire ralis hangulatban vagyok, a posztjaim is főleg ralis témákat dolgoznak fel. Talán a szürkés, hideg, trutymós magyar időjárás is közrejátszik a ralis érzésben.
Mondjuk tavaly télen ez kiesett és jelenleg sem érzem magamon, hogy kezdenék belecsúszni ebbe a hangulatba, pedig van pár ralis témám betárazva és szerintem az olvasóközönség is fogékony lenne a témára. Most fel lehetne róni, hogy miért csak a vb-ről meg a nagy nemzetközi eseményekről írok, a magyar raliról miért nem, de megvannak az okai, hogy magyar ralival és úgy általában magyar autósporttal miért nem foglalkozok itt a blogon, talán egy másik posztban majd megírom.
Aztán márciusban kezdődik az F1, az ember olyankor még izgul, reménykedik, hogy nem megint egy csapatról fog szólni az év és lesznek jó kis adok-kapok csaták, az ellenfelek felváltva nyerik a nagydíjakat. Ezzel elmegy a tavasz, az alaphangulat az F1-é.
Májusban általában már látni, ha az év megint egy unalmas Red Bull/Mercedes/Citroën/Volkswagen jutalomjátékba fullad, így elkezdek hangolni a jelenlegi autósport legérdekesebb sorozatára, a hosszútávú világbajnokságra és annak júniusi csúcspontjára, a Le Mans-i 24 órásra. A sportautó versenyzés történelme olyannyira gazdag, hogy hónapokra el lehet benne merülni, jelenleg is főleg a hatvanas évek versenyei, autói iránt érdeklődök legélénkebben, szóval megborulni látszik az éves ciklus, de ilyen bármikor előfordulhat. Amúgy sem azt mondom, hogy adott időszakban csak egy témáról írok, inkább azt, hogy a bejegyzések többsége a téma köré összpontosul és az alapérdeklődésem irányát határozza meg az adott téma.
Ősszel az ember elkezd készülni a szezonhajrákra, feltéve, hogy nem dőlt el már rég a bajnoki cím sorsa (nem matematikailag, de dominancia szempontjából). A szeptember-október a legkevésbé behatárolható időszak, ilyenkor minden belefér. Novemberrel körbeértünk és kezdődik minden elölről.
A blog címében foglaltak közül nem esett még szó a túraautózásról. A túraautózást még a ralinál is mostohábban kezelem, teljesen a perifériára szorult. Amikor elkezdtem a blogot, egyszerűen nem gondoltam, hogy a hosszútávú versenyzés ekkora szerepet fog játszani, ennyivel jobban felkelti az érdeklődésemet. Attól, hogy nem napjaink témáiról írok, fontos, hogy egy adott műfaj mögött ott álljanak az aktuális események. A Forma-1-et, a WRC-t, a WEC-et rendszeresen követem, a túraautózásról ez nem mondható el. A WTCC-t követem, sőt idén magamhoz képest egész sok futamot meg is néztem, de ha nem lennének Zengőék, a közelébe se mennék annak a Citroën-márkakupának. A DTM-et nem tartom valódi túraautó sorozatnak, nekem az érzéshez hozzátartozik, hogy viszonylag olcsó, kibelezett utcai autókkal űzzék a sportot. A BTCC-t sajnos nem adják a hazai csatornák.
A fenti aránytalanságok miatt gondolkodtam is, hogy megváltoztatom a blog nevét és egyszerűen csak FoTuRa lesz*, majd még meglátom. Úgyis volt egy profilváltás lassan két éve, ezt már akkor meg lehetett volna lépni. De nem akarok még lemondani sem a raliról, sem a túraautózásról.
* Meg azt is bánom, hogy ennyire ragaszkodtam a magyar írásmódhoz és ralit írtam a szemnek sokkal kellemesebb rally helyett.
