Forma.Túra.Rally.

Forma.Túra.Rally.

Lehet-e Lewis Hamilton minden idők legjobbja?

2019. június 01. - eszgbr

Múlt héten Monacóban Lewis Hamilton megszerezte pályafutása 77. Forma-1-es világbajnoki futamgyőzelmét és látszólag megállíthatatlanul száguld hatodik világbajnoki címe felé. A jelenlegi csúcstartó, Michael Schumacher 91 győzelemig és hét világbajnoki címig jutott. Előbbit akár idén megdöntheti Hamilton, bár ehhez minden hátralévő futamot meg kellene nyernie, ami azért mégiscsak valószínűtlen. Viszont látva hogyan uralja a Mercedes 2014 óta a Formula-1-et, könnyen lehet, hogy a 2020-as idény végére az angolnak lesz a legtöbb futamgyőzelme és Schumacherrel holtversenyben a legtöbb világbajnoki címe is, így ő lehet a sportág legeredményesebb versenyzője. Adja magát a kérdés, lehet-e ő minden idők legjobbja is?

lewishamilton_podium_2017.jpgfotó: motorsport.com / LAT Images

A leginkább objektív válasz talán az, hogy különböző korok versenyzőit nem érdemes összehasonlítani, minden korszaknak megvoltak a nagyjai, de az emberek szeretnek parttalan vitákat folytatni a divatos kifejezéssel élve GOAT-kérdésről (Greatest Of All Time), nem csak az F1-ben, hanem minden sportágban. A legszebb, hogy minden kiválóság rajongói találnak valamilyen kapaszkodót, hogy bizonyítsák, kedvencük (volt) a legjobb.

Kifordítva a címet feltehetném úgy is a kérdést: Michael Schumacher minden idők legjobbja? Így már rögtön sikerül két táborra osztani az olvasókat, az egyik felük hevesen tiltakozik, a másik felük bőszen érvel a különböző listákkal, amelyeknek az élén a német neve áll. A számok alapján jelenleg ő a legjobb, de számítanak-e a számok?

Irgalmatlanul sok tényező kedvező együttállása kell ahhoz, hogy valaki csak megközelítőleg olyan sikeres lehessen a saját sportjában, mint Schumacher volt. Vagy amilyen sikeres most Hamilton. Ezeknek a tényezőknek viszonylag jó mutatója a győzelmek, bajnoki címek, dobogós helyezések és egyebek száma. Kedvező tényezőkből Hamiltonnak is bőven kijutott, így hamarosan talán ő lesz a legeredményesebb.

De vajon szükséges a győzelmi listákat uralni ahhoz, hogy valakit a legjobbnak nevezhessünk? Csak akkor lesz Hamilton a legjobb ha megdönti Schumacher rekordjait? Jövő év végén már ő lesz a legjobb? Akkor most még nem az? Vagy két éve nem ő volt a legjobb? Őt tekintettük a legjobbnak mikor Rosberg ugyanolyan autóval világbajnok lett? Vagy amikor a McLarennél Button több pontot szerzett?

Nem kérdés, hogy Hamilton jobb versenyző Nico Rosbergnél és Jenson Buttonnál is. A legnagyobb bajnokok között is alig találni olyat, aki pályafutása valamilyen szakaszában ne kapott volna ki csapattársától. Fangio kikapott Farinától. Jackie Stewart kikapott Graham Hilltől. Niki Lauda kikapott Clay Regazzonitól. Senna kikapott Prosttól és vice versa. Schumacher kikapott Rosbergtől.

Azt gondolom, a bajnoki címek elengedhetetlenek ahhoz, hogy valakit számításba vegyünk. Stirling Moss valószínűleg a legtehetségesebb autóversenyző, aki Anglia ege alatt valaha világra jött (és itt szándékosan nem Nagy-Britanniát írtam), a maga korában a legjobbak között volt formula-autókban és sportkocsikban egyaránt. Valahol megdöbbentő, hogy ennek ellenére sem világbajnokságot, sem Le Mans-i 24 órást nem nyert, így egyik kategóriában sem ért fel a csúcsra. A tehetsége pedig kétségkívül megvolt hozzá.

A tehetség talán a legfontosabb, egyszersmind a legnehezebben mérhető a sikerhez szükséges tényezők közül. Egyesek a pole-pozíciók számát tartják a legjobb fokmérőnek, mondván, ott mutatkozik meg igazán mit tud egy versenyző, milyen gyors is valójában. Különösen a Senna rajongók szeretik ezt az adut kijátszani, hiszen sokáig senki meg se tudta közelíteni pole-pozícióinak számát. Hamilton jelenleg 85-nél tart e téren, Schumachernek 68 rajtelsősége volt visszavonulása, Sennának 65 korai halála idején. Ezzel az érveléssel messzemenőkig nem értek egyet. Ha valamihez, akkor aztán a pole-pozícióhoz igazán kell egy jó autó és Hamiltonnak, Schumachernek, Sennának is kimagaslóan jó autója volt rajtelsőségeik többségének megszerzésekor. Amellett egy pole-t érő kör másfél percig tart, nem másfél óráig, ahogy egy futam, pláne nem három óráig, ameddig egy futam az ötvenes években tartott.

Ha már itt tartunk, figyelembe kell-e venni a korszak kihívásait amivel egy-egy versenyzőnek meg kellett birkóznia? Számít-e, hogy régen sokkal hosszabbak voltak a futamok, nehezebben kezelhetőek voltak az autók és sokkal-sokkal, de tényleg sokkal veszélyesebb volt az egész autósport? Ellensúlyozza-e megnövekedett terhelés a kanyarokban és a tengernyi kapcsoló a kormányon azt a mentális igénybevételt, amivel az ötvenes-hatvanas-hetvenes években meg kellett küzdenie a versenyzőknek amiatt, hogy minden kört úgy kezdtek meg, hogy talán ez lesz az utolsó életükben? Sem a mai versenyzők, sem mi, nézők nem tudjuk elképzelni milyen volt az, amikor ténylegesen az életüket kockáztatták minden egyes alkalommal, amikor beültek a száguldó koporsókba.

A mai versenyzőknek már tényleg csak a versenyzésre kell koncentrálniuk, emiatt ki is szakadtak a valóságból, sokkal kevésbé emberközeli a mai Forma-1, mint évtizedekkel korábban. Akkoriban egy igazi autóversenyző annyit vezetett, amennyi lehetősége csak adódott, versenyeztek mindennel, amiben motor dübörgött. Habár most igyekszek a Forma-1-re szorítkozni, így nem taglalom egyes világbajnokok más kategóriában elért sikereit, a változatosság kritériuma mellett nem mehetek el. Mennyit számít a latban, hogy ki milyen technikával érte el sikereit? Visszakanyarodva Mosshoz, ő öt különböző konstruktőr autójával is nyert világbajnoki futamot, ami kiemelkedő alkalmazkodó képességről tesz tanúbizonyságot és természetesen mai napig rekordnak számít. Fangio öt bajnoki címét négy különböző márkával érte el. Ezt értelmezhetjük úgy is, hogy az ötvenes években sokkal inkább számítottak a versenyző képességei, mint az autó képességei. Persze ezt is le lehet kezelni annyival, hogy Hamilton azért ülhet a legjobb autóban, mert ő a legjobb a mai mezőnyben. És ez tulajdonképpen igaz is.

A győzelemre vezetett márkák száma azért is becsapós, mert nem veszi figyelembe a "klubhűséget". Hamilton kifejezetten hűségesnek mondható, az idei a tizenharmadik szezonja a Forma-1-ben, a Mercedes pedig még csak a második istállója. Persze bolond lenne otthagyni a kimagaslóan legjobb csapatot...

A hűséges versenyző szobrát valószínűleg Jim Clarkról mintáznák, aki kizárólag a Lotusnál versenyzett a Forma-1-ben. Clark is legendás a változatosságáról, vagyis inkább a változatos színvonalú autókhoz való alkalmazkodóképességéről. A hatvanas évek során Colin Chapman sokféle minőségű autót tervezett versenyzőinek, ha nagyon beletalált, akkor Clark szinte érinthetetlen volt ellenfelei számára, de a kevésbé gyors vagy megbízható típusokhoz is villámgyorsan alkalmazkodott és olyan teljesítményt hozott ki belőlük amire más nem lett volna képes.

Clark sokak szerint a valaha élt legtehetségesebb autóversenyző, ezt pedig számos briliáns futammal igyekezett alátámasztani. Egyik legemlékezetesebb futama az 1967-es Olasz Nagydíj volt, amikor a verseny elején defekt miatt körhátrányba került, majd olyan hallatlan felzárkózást produkált, hogy nyolc körrel a leintés előtt már vezette a versenyt. Végül az utolsó körben egy meghibásodott benzinpumpa miatt lelassult alatta a Lotus, így végül csak harmadik lett. Habár időnként előfordulnak hatalmas feltámadások és meghökkentő győzelmek, az ilyen, már-már emberfeletti teljesítmények kivesztek a mai Forma-1-ből, talán ez is közrejátszott abban, hogy valahogy már nem tűnik olyan különlegesnek a sport.

Idén a második legjobb autóval is szinte képtelenségnek tűnik nyerni, nemhogy egy középmezőnybeli technikával. Története során a Dávid és Góliát történetek sokat dobtak az autósport megítélésén. Vettel sokak szívébe lopta be magát amikor a Toro Rossót győzelemre vezette a monzai esőben. Minden generációnak van egy ilyen története, aki látta, soha nem felejti ahogy Richie Ginther nyert a Hondával Mexikóban, ahogy Brambilla nyert a March-csal az Österreichringen vagy ahogy Panis nyert a Ligier-vel Monacóban.

Sokan a tehetség legtisztább megnyilvánulásának tartják a gyengébb autóval elért sikereket, az emberekben valahogy kódolva van, hogy szeretik a mesébe illő "underdog sztorikat". Hamiltont elkerülték az ilyen produkciók lehetőségei, hiába aratott kiemelkedő győzelmeket, azért mégiscsak egy McLarenben vagy egy Mercedesben tette, amik gyengébb szezonjaikban is a legjobb konstrukciók közé tartoztak. Nem is volt még olyan éve, amiben ne aratott volna legalább egy győzelmet, legrosszabb világbajnoki helyezése pedig az ötödik hely volt.

A végére hagytam a legkritikusabb kérdést. Számít-e egy versenyző nagyságának megítélésében, hogy milyen ember? Ez már alapból egy olyan kérdés, aminek megválaszolásánál féligazságokból merítünk, hiszen a nézők valószínűleg soha nem ismerik meg igazán a versenyzőket, soha nem jutnak el odáig, hogy összetett képet alkothassanak róluk. Csak abból gazdálkodhatunk, amit a televízión keresztül vagy jobb esetben egy autogramosztás alkalmával látunk, az újságokban olvasunk. Ezek alapján alkotunk róluk képet.

De befolyásolhat-e a pályán megmutatkozó emberi oldaluk a véleményalkotásban? Úgy tekintünk-e ezekre a pillanatokra mint az igazi személyiségük elszabadulására vagy csak a felfokozott idegállapot számlájára írjuk azokat? Lehet-e minden idők legnagyobb versenyzője az, aki kiütötte legnagyobb ellenfelét a versenyből? Lehet-e a legnagyobb, aki szándékosan betartott csapattársának a pályán? Lehet-e a legnagyobb, aki szándékosan félrevezette a versenyfelügyeletet?

Azt hiszem ez a kérdés már nagyon messzire vezetne, de ez a tényező sem hagyható figyelmen kívül. A végén mindenki úgyis megalkotja a saját mixtúráját a fenti szempontokból, sőt olyanokat is figyelembe vesz, amelyek itt nem kerültek említésre és eldönti, szerinte kik minden idők legjobb versenyzői. Hamilton minden bizonnyal sokak listáján élen végez majd. Az enyémen nem, de ez már egy másik bejegyzést érdemelne.

A bejegyzés trackback címe:

https://fotura.blog.hu/api/trackback/id/tr2014873838

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása