Forma.Túra.Rali.

Forma.Túra.Rali.

Egy szupersztár egy éve

2020. április 13. - eszgbr

Jó ideje terveztem már ennek a bejegyzésnek az elkészítését, most szomorú aktualitása miatt szántam rá magam a megírására. Húsvétvasárnap 90 éves korában elhunyt Stirling Moss, a legjobb Forma-1-es versenyző, aki nem nyerte meg a világbajnokságot, de ha sportautós és más kategóriákban teljesített karrierjét is figyelembe vesszük, nyugodtan kijelenthetjük, hogy minden idők egyik legsokoldalúbb és legnagyobb autóversenyzője távozott közülünk. Az alábbiakban erre a sokoldalúságra rávilágítandó, veszem sorra az 1958-as idényben teljesített versenyeit és elért eredményeit.

stirling_moss_el_grafico_2006.jpgStirling Moss a legendás argentin sportújság, az El Gráfico címlapján

1958-ban Moss már pályája csúcsán volt, az előző három évben egyaránt a világbajnok Juan Manuel Fangio mögött végzett a Forma-1 pontversenyében, de a sportkocsi versenyeken legalább ilyen sikeresnek bizonyult, ebben a műfajban pedig merem állítani, túltett argentin mesterén is. Miután 1957-ben a Vanwallhoz szerződött, kijelentette, hogy onnantól csak brit csapatokban fog versenyezni (addig legnagyobb sikereit Maseratival és Mercedesszel aratta), de időnként azért kivételt tett. Akkoriban a versenyzők még nem kötöttek horribilis fizetésekről szóló szerződéseket, a nagy bevételt a rajtpénzek jelentették, amiket a versenyszervezők és pályák fizettek, ha az illető rajthoz állt. Moss pedig a legkeresettebb versenyző volt, mindenki őt akarta látni, de a rajtpénzért meg is kellett dolgozni: 1958-ban január közepétől november végig a világot járta és folyamatosan versenyzett.

Január 19.: Argentin Nagydíj, Buenos Aires
Cooper T43 Climax, 1. hely

Bár a Forma-1-ben a Vanwall csapatában versenyzett, ha az istálló nem állt rajthoz egy futamon, akkor Moss kereshetett magának más rajtlehetőséget. Ekkor szerződött le beugróként a skót playboy és újságíró Rob Walker csapatához, aki a whiskygyáros Walker család sarjaként jelentős összeget fordíthatott passziójára, az autósportra. A klubversenyek világát hátrahagyva, 1958-ban kilépett a nemzetközi motorsport színpadára és a Coopertől vásárolt egy F1-es autót. Moss ezzel állt rajthoz Buenos Airesben, a világbajnokság szezonnyitóján és mindenkit meglepve, szoros csatában legyőzte a gyári Ferrarikat és a Maseratival induló Fangiót is, egy mindössze 2 literes motorral szerelt autóval, miközben a "rendes" F1-esek 2,5 literes motort használtak ekkor. Igazság szerint a Cooper inkább volt egy felfúrt motorú F2-es mint valódi F1-es. Több szempontból történelminek bizonyult ez a siker: ez volt az első világbajnoki futam, amit nem orrmotoros autó nyert, az első amit egy privát istálló nyert és a Cooper márkának is ez volt az első sikere, még ha nem is a gyári csapat érte el.

hawthorn_moss_argentinegp58.jpgMike Hawthorn (Ferrari 246 F1) és Moss (Cooper T43) az Argentin Nagydíjon

Moss egyébként öt különböző konstruktőr autóját vezette győzelemre az F1-es világbajnokságon, amit senki más nem mondhat el magáról. Ő szerezte a Vanwall, a Cooper és a Lotus első győzelmét is, utóbbi kettőt a Rob Walker Racing színeiben.

Január 26.: Buenos Airesi 1000 km-es, Buenos Aires
Porsche 550 RS, 3. hely

Az argentin fővárosban maradva, egy héttel később részt vett a sportautó világbajnokság nyitófutamán is. Ebben a sorozatban az Aston Martin gyári csapatához kötötte szerződés, de mivel a britek nem utaztak el Dél-Amerikába, újra kereshetett magának egy autót, amivel rajthoz állhat. Eredetileg a Scuderia Centro Sud Maserati 300S-ével indult volna, de végül egy Porsche 550-ben kötött ki, amit a Porsche sportigazgatója és mindenese, Huschke von Hanstein nevezett. Moss Jean Behrával a harmadik helyre hozta be a kis Porschét, a jóval erősebb gyári Ferrarik mögött.

Február 24.: Kubai Nagydíj, Havanna
Ferrari 335 S, 1. hely

Folytatva az amerikai portyázást, februárban rajthoz állt Havannában, ahol az amerikai Ferrari importőr, Luigi Chinetti nevezésében egy Ferrari 335 S-t vezetett győzelemre a színvonalas mezőnyben. Ugyan a verseny nem számított be semmilyen bajnokságba, így a nagy csapatok nem indultak, mégis számos gyári versenyző emelte a mezőny rangját. Maga a verseny, két szerencsétlen eseményről maradt emlékezetes. Az előző évi versenyt megnyerő Fangiót Fidel Castro emberei túszul ejtették és több mint egy napig fogva tartották, így nem vehetett részt a versenyen. A futamon a helyi Armando Cifuentes Ferrarijával kicsúszott a pályáról, halálra gázolva 6 nézőt és megsebesítve további 32-t.

Március 22.: Sebringi 12 órás, Sebring, Florida
Aston Martin DBR1, kiesett

Az év első aston martinos bevetésére a híres Sebringi 12 órás versenyen került sor. A britek két DBR1-es sportkocsit és egy DB2 kupét indítottak, de különböző műszaki hibák miatt egyik sem tudta befejezni a versenyt, amin a Ferrari Testa Rossák ismét kettős győzelmet arattak. Moss váltótársa Tony Brooks volt, akivel a Vanwallnál is csapattársak voltak ebben az évben.

astonmartin_sebring58.jpgAz Aston Martin autói Sebringben. A 24-es és 25-ös két DBR1/300, a 26-os egy DB2/4 Mk.III

Április 7.: Sussex Trophy és Glover Trophy, Goodwood
Aston Martin DBR2, 1. hely és Cooper T43 Climax, kiesett

Az európai szezon Moss számára Goodwoodban kezdődött. Április 7-én két rangos versenyen is részt vett, a sportkocsiknak megrendezett Sussex Trophy-n, amit Aston Martinnal meg is nyert, illetve a Glover Trophy-n. Utóbbi egy bajnokságon kívüli Forma-1-es futam volt, ennek ellenére a Cooper, a Lotus, a BRM, de még a Ferrari is gyári autókat indított. Moss Rob Walker Cooperjével állt rajthoz és meg is szerezte a pole-pozíciót, de műszaki hiba miatt nem tudta győzelemre váltani rajtelsőségét.

Április 12.: British Empire Trophy, Oulton Park
Aston Martin DBR2, 1. hely

A következő angliai megmérettetés a British Empire Trophy volt, ahol az Aston Martin ismét a DBR1 nagyobb motorral szerelt testvérét, a DBR2-t indította. Több erőforrást is kipróbáltak a típusban, az Oulton Parkban egy 3,9 literes sorhatos hajtotta az autót, amivel Moss nyert, megelőzve a hasonló típussal induló Brooksot.

Április 19.: BARC 200, Aintree
Cooper T45 Climax, 1. hely

A következő hétvégén a British Automobile Racing Club által szervezett 200 mérföldes Forma-1-es és -2-es futam következett Aintreeben, amin Rob Walker a Cooper újabb, T45-ös modelljét indította, Moss pedig a harmadik helyről rajtolva megnyerte a brit autósport krémjét felvonultató futamot.

Május 3.: Daily Express Silverstone és BRDC International Trophy, Silverstone
Aston Martin DBR3, kiesett és Cooper T43 Climax, kiesett

Május elején újabb dupla műszak következett, ezúttal Silverstone-ban, ahol a Daily Express által szponzorált sportkocsi versenyen kipróbálhatta az Aston Martin új DBR3-as versenyautóját. Ez a típus is a DBR1-ből származott, attól csak motorjában és eltérő orrfelépítésében különbözött. Az egyetlen elkészült példánynak ez volt az első bevetése, de miután Moss nem tudta befejezni a versenyt, többé már nem állt rajthoz és később átalakították DBR1-essé. Az International Trophy-n újra a T43-as Cooperrel állt rajthoz, de 18 kör után a váltója felmondta a szolgálatot, így ezúttal győzelem nélkül zárta a versenyhétvégét.

Május 11.: Targa Florio, Szicília
Aston Martin DBR1, kiesett

A sportkocsi vb a legendás szicíliai országúti versennyel, a Targa Florióval folytatódott. Az edzésen Tony Brooksszal kipróbálták az Aston Martin DBR2-t, de a versenyen visszatértek a kiforrott DBR1-hez. Ugyanakkor ez a típus sem volt mentes a műszaki hibáktól, váltóhiba miatt feladni kényszerültek a viadalt, miközben a Ferrari újabb győzelmet aratott.

moss_targaflorio58.jpgMoss a Targa Florión

Május 18.: Monacói Nagydíj, Monte Carlo
Vanwall VW5, kiesett

Május közepén végre kezdetét vette a Forma-1-es világbajnokság európai idénye és a rajtrácson ott volt a Vanwall is három autóval. Moss csak a nyolcadik helyre kvalifikált, kikapott mindkét csapattársától, az időmérőt megnyerő Brookstól és Stuart Lewis-Evanstől is. Moss autójában harmadtávig bírta a motor, addigra már a másik két autó is kiállni kényszerült. A versenyt a Mosst helyettesítő Maurice Trintignant nyerte Rob Walker Cooper T45-ösével.

Május 26.: Holland Nagydíj, Zandvoort
Vanwall VW5, 1. hely

Sok idő nem volt töprengeni a monacói fiaskón, egy hét múlva már a zandvoorti időmérőn kellett teljesítenie a csapatnak és sikerült is kisajátítani az első három rajthelyet. Ám a futamon két autó ismét elhullott, Mossé viszont kibírta a futam végéig és megnyerte a Holland Nagydíjat a nagyszerűen futó BRM-ek előtt. Moss a leggyorsabb kört is megfutotta, begyűjtve egy extra pontot a győzelemért járó nyolc mellé, így öt ponttal átvette a vezetést a vb pontversenyben a csak hetedik helyen végző ferraris Luigi Musso előtt.

moss_vanwall_zandvoort58.jpgA Vanwallal Zandvoortban

Június 1.: Nürburgringi 1000 km-es, Nürburgring
Aston Martin DBR1, 1. hely

A nürburgringi futammal kezdetét vette a sportkocsi vb idényének második fele. Az Aston Martin versenyzői edzésen újra kipróbálták a DBR2-est, de a futamon megint a DBR1 mellett döntöttek. Moss ezúttal az ausztrál Jack Brabhammel alkotott egy párt és miután megúszták komolyabb műszaki hiba nélkül, a szezonban először sikerült legyőzniük a Ferrari Testa Rossákat és megnyerték a futamot. Moss a korszak egy legjobb ringmenője volt, összesen négyszer nyerte meg az 1000 km-es sportkocsi versenyt és mellé az F1-es Német Nagydíjon is begyűjtött egy emlékezetes győzelmet 1961-ben.

Június 15.: Belga Nagydíj, Spa-Francorchamps
Vanwall VW5, kiesett

Spával kezdetét vette a gyors pályák sora a Forma-1-ben, amiken a Ferrari ki tudta használni egyetlen előnyét a Vanwallal szemben: a motorerőt. Mike Hawthorn megnyerte az időmérőt és a versenyen megfutotta a leggyorsabb kört is, de végül mégis kikapott Tony Brookstól. A Vanwall tehát újra nyert, Moss viszont az első kört sem tudta teljesíteni motorhiba miatt.

Június 21-22.: Le Mans-i 24 órás, Le Mans
Aston Martin DBR1, kiesett

Az év legnagyobb versenye álomszerűen kezdődött Moss számára. Az edzésen megfutotta a legjobb időt, így az első helyről rajtolhatott. Iszonyú tempót diktálva körönként három másodpercet vert a domináns Ferrarikra, az első óra végére csaknem fél perc előnyt épített fel. A következő két órában bő másfél percre növelte előnyét, a harmadik helyről lefelé már mindenkinek kört adott, aztán a negyedik óra elején, egy körrel a tervezett boxkiállás előtt a Mulsanne egyenesben az Aston motorja megadta magát. A fölényesen vezető Stirling csomagolhatott. A versenyt Olivier Gendebien és Phil Hill nyerte Ferrarival, ezzel az olaszok bebiztosították újabb világbajnoki címüket.

moss_astonmartin_lemans58.jpgMoss a DBR1-gyel Le Mans-ban

Június 29.: Monzai 500 mérföldes, Monza
Maserati 420M/58, 7. hely

A monzai 500 mérföldes verseny, vagy a kifejezőbb angol nevén Race of Two Worlds egy egészen elképesztő próbálkozás volt az ötvenes évek második felében. A monzai oválpályán összeeresztették az amerikai USAC bajnokságban (így az Indy 500-on is) induló versenyautókat az európai gyártók autóival. Eredetileg a Forma-1-es autókat tervezték indítani a futamon, de végül olyan sportkocsik, mint a Le Mans-győztes Jaguar D-Type is rajhoz álltak. Miután az 1957-es versenyen az amerikaik kerekedtek felül, az európaiak már komolyabban készültek az 1958-as versenyre. A Ferrari nagyobb motorokat szerelt F1-es autóiba, a Maserati pedig egy teljesen új autót épített, a 4,2 literes V8-as 420M/58-at, amit Stirling Moss kapott meg a versenyre. Az autó az előző évben világbajnokságot nyerő 250F-en alapult, de jelentősen megerősítették, hogy elviselje a megnövekedett terhelést. A kocsi megfelelt az Indy 500 szabályzatának is, és 1959-ben indítani is akarták, de nem sikerült kvalifikálnia. Moss a hetedik helyen végzett Monzában, a versenyt ismét egy amerikai, Jim Rathmann nyerte.

Az autó még egy szempontból különlegesnek számított: az Eldorado Sud fagylaltvállalat reklámját festették rá, ezzel a 420M/58 lett az első európai versenyautó, amelyen egy autóiparon kívülről érkező cég hirdetett.

moss_monza58_eldoraromaserati420m.jpgAz Eldorado Maseratival a monzai oválon

Július 6.: Francia Nagydíj, Reims
Vanwall VW5, 2. hely

A rettentő gyors reimsi pályán folytatódott a Ferrari erődemonstrációja, Hawthorn a pole-ból indulva a leggyorsabb kört is megfutva simán győzött. Moss sikeresen maga mögé utasította a másik két Ferrarit és az utolsó F1-es futamát teljesítő Fangiót, így második lett. Hawthorn azonban így is utolérte a pontversenyben. A verseny egy tragikus balesetről is emlékezetes maradt, Luigi Musso a célegyenes előtti hajtűkanyarban felborult a negyedik Ferrarival és végzetes sérüléseket szenvedett.

Július 13., Vila Real
Maserati 300S, 1. hely

A portugáliai Vila Realban rendezett bajnokságon kívüli sportkocsi versenyen Moss újra régi munkaadója, a Maserati gyári csapatának autójában találta magát. A versenyen legnagyobb ellenfele a csapattársa, Jean Behra volt, akit sikerült maga mögött tartania és elvitték az első két helyet.

Július 19.: Silverstone-i Nagydíj és Brit Nagydíj, Silverstone
Lister Knobbly Jaguar, 1. hely és Vanwall VW5, kiesett

Július 19-én következett a Forma-1-es Brit Nagydíj, de előtte Moss még beugrott a Lister Jaguar-motoros sportkocsijába és megnyert egy betétfutamot. A fő versenyen a pole-ból indulhatott, de a táv harmadánál kiállni kényszerült motorhiba miatt. A Ferrari kettős győzelmet aratott Collins-Hawthorn sorrendben, sőt, utóbbi a leggyorsabb kört is megfutotta, így már hét ponttal vezetett Moss előtt a bajnoki pontversenyben.

moss_lister_silverstone58.jpgA Jaguar-motoros Listerrel Silverstone-ban

Július 20.: Caeni Nagydíj, Caen
Cooper T45 Climax, 1. hely

Mindössze egy nappal a silverstone-i események után már a franciaországi Caenben volt jelenése Mossnak, egy bajnokságon kívüli Forma-1-es futamon, amin újra beülhetett Rob Walker Cooperjébe és ha már előző nap nem sikerült elvinnie a fődíjat, itt kompenzált és győzött a mérsékleten veretes mezőnyben.

Augusztus 3.: Német Nagydíj, Nürburgring
Vanwall VW5, kiesett

A Nürburgringen Moss favoritnak számított, ám az időmérőn kikapott Hawthorntól és Brookstól is. A futamon sem sikerült javítani, a meghibásodott gyújtómágnes miatt három kör után ki kellett állnia a versenyből, igaz a leggyorsabb kört sikerült megfutnia, így egy pontocskát begyűjtött. Hawthorn sem tudta befejezni a versenyt, mindez azonban eltörpült amellett, hogy Collins halálos balesetet szenvedett.

Augusztus 10.: Kanonloppet, Karlskoga
Maserati 300S, 1. hely

A német futam után következett három hét nyári szünet az F1-ben, ezalatt Moss beiktatott két kisebb skandináv sportkocsiversenyt. Karlskogában egy Maseratival nyert a régebbi Ferrarikkal, Maseratikkal és Porschékkel induló konkurencia ellen.

Augusztus 16.: Roskilde Ring, Roskilde
Maserati 300S, 2. hely

A svédországi győzelem után Dániában Moss alulmaradt a Ferrarival induló Gunnar Carlssonnal szemben.

Augusztus 24.: Portugál Nagydíj, Portó
Vanwall VW5, 1. hely

A Portugál Nagydíjnak kiemelkedő szerepe volt az 1958-as világbajnoki idény alakulásában. Nemcsak azért mert Moss visszatalált a győzelmi ösvényre, de azért is, mert kiemelkedő sportemberi megnyilvánulása döntően befolyásolta a bajnokság végkimenetelét. A portói utcai pályán rendezett verseny meglehetősen eseménytelenül alakult számára, bő ötperces előnnyel nyert a másodikként befutó Hawthorn előtt. Ferraris honfitársa viszont izzasztó pillanatokat élt át a leintést követően, ugyanis ki akarták zárni, amiért egy kicsúszást követően a menetiránnyal szemben hajtott vissza a pályára. Moss viszont védelmébe vette, mondván nem a pályán, hanem a járdán haladt visszafelé, a pályára már a menetiránynak megfelelően tért vissza. Indoklását elfogadták a döntnökök, Hawthorn megtarthatta második helyét és a leggyorsabb körért járó egy pontot is. Így még mindig maradt négy pont előnye Moss-szal szemben.

moss_vanwall_porto58.jpgA leintés pillanata Portóban

Augusztus 30.: Kentish 100, Brands Hatch
Cooper T45 Climax, 1. hely

Hiába a kiélezett világbajnoki küzdelem, az Olasz Nagydíjig hátralévő két hétbe Moss még beiktatott egy Forma-2-es versenyt Brands Hatch-ben. Rob Walker Cooper T45-ösébe ezúttal egy 1,5 literes Climax motort szereltek, így megfelelt az F2 szabályainak. A számos F1-es és sortkocsi versenyzőt felvonultató mezőnyben Moss a pole-ból indulva nyert, megelőzve a hasonló autóval versenyző Brabhamet és Lewis-Evanst.

Szeptember 7.: Olasz Nagydíj, Monza
Vanwall VW5, kiesett

A Ferrari hazai pályáján a Vanwall odapörkölt az olaszoknak és az időmérőn elvitték az első, második és negyedik helyet, Moss indulhatott az élről. Ugyanakkor Hawthorn közéjük furakodott a harmadik helyen és miután a 18. körben Moss autójában elromlott a váltó, megnyílt a lehetőség számára, hogy tovább növelje előnyét a pontversenyben. Brooks győzött Hawthorn második lett, így akár már tizenegy ponttal is vezethetett volna a szezonzáró előtt, azonban ebben az évben csak a hat legjobb eredményt vették figyelembe, így három pontot bukott Hawthorn az elszámolásban, vagyis Mossnak még mindig volt esélye a világbajnoki címre.

firstrow_monza58.jpgAz első sor Monzában: #28 Tony Brooks, #14 Mike Hawthorn, #30 Stuart Lewis-Evans, a pole-ból induló Moss autójának csak az orra látható a jobb alsó sarokban

Szeptember 13.: RAC Tourist Trophy, Goodwood
Aston Martin DBR1, 1. hely

Az európai főszezon záróakkordjaként került megrendezésre a sportautó vb utolsó, már tét nélküli futama Goodwood-ban. A TT-re a Ferrari már nem utazott el, így az Aston Martin autói könnyedén arathattak hármas győzelmet. A győztes DBR1-et Moss és Brooks vezette. A Tourist Trophy-ra más pontrendszer vonatkozott mint a vb többi futamára, a győzelemért csak 4 pont járt, így az Aston Martin nem tudta megelőzni a Porschét és a bajnokság harmadik helyén zárta az évet.

Október 5.: Vaca Valley Raceway, Vacavalley, Kalifornia és október 12.: Riverside-i 200 mérföldes, Riverside, Kalifornia
Maserati 450S, nem indult

Október elejére be volt tervezve két futam Kaliforniában a Temple Buell istálló Maserati 450S-ével, de végül Moss nem utazott el Amerikába. Október 5-én a vadiúj Vaca Valley Raceway-en indult volna, egy héttel később pedig Carroll Shelbyvel Riverside-ban. Shelby egyébként nem tudta befejezni a futamot.

Október 19.: Marokkói Nagydíj, Casablanca
Vanwall VW5, 1. hely

Az akkor rekordhosszúságúnak számító, 11 futamos világbajnoki sorozat a vb történetének egyetlen észak-afrikai versenyével ért véget. Mossnak a bajnoki címhez győznie kellett és a leggyorsabb körért járó egy pontra is szüksége volt úgy, hogy közben Hawthorn legfeljebb a harmadik helyen végez. A ferraris indulhatott a pole-ból, de Moss gyorsan átvette a vezetést és elkezdett ellépni a mezőnytől. Zavartalanul haladt az élen, mígnem a lekörözendő Wolfgang Seidellel ütközött és megsérült Vanwalljának orra, így onnantól különösen figyelnie kellett, nehogy túlmelegedjen a motor. Moss megoldotta a feladatot és csaknem másfél perces előnnyel nyert, továbbá övé lett a leggyorsabb kör is. Ez azonban kevésnek bizonyult, Hawthornt a második helyen intették le, ezzel ő lett az első brit világbajnok, Moss pedig egymás után negyedik évben végzett a második helyen. A világbajnokság elvesztésénél azonban fájdalmasabb volt egy csapattárs elvesztése. Stuart Lewis-Evanst baleset érte a versenyen és olyan súlyos égési sérüléseket szenvedett, hogy hat nappal később egy angliai kórházban elhunyt.

moss_vanwall_morocco58.jpgMoss a világbajnoki címről döntő Marokkói Nagydíjon. A Vanwallon jól látható a Wolfgang Seidellel történt ütközés nyoma

November 30.: Melbourne-i Nagydíj, Melbourne
Cooper T45 Climax, 1. hely

Moss a szezont Ausztráliában fejezte be, november végén Melbourne-ben állt rajthoz Rob Walker Cooperjével. A versenyt Formula Libre szabályok szerint rendezték, ami az ausztrál gyakorlatban azt jelentette, hogy mindennel rajthoz lehetett állni, ami éppen kéznél volt. Tíz éves Forma-1-es autók, sportkocsik, Corvette motorral szerelt Ferrari és Maybach is volt a mezőnyben, így nem meglepő, hogy a korszerű technikával induló Moss és Jack Brabham között dőlt el a győzelem sorsa, a brit javára.

 

Moss 16 győzelemmel zárta az évet, ezt 8 különböző típussal érte el. Szoros versenyben második lett a Forma-1-es világbajnokságon, nagyban köszönhetően önzetlen és végletekig sportszerű magatartásának. A Vanwallt hozzásegítette az először kiírt konstruktőri világbajnokság megnyeréséhez, az Aston Martint pedig a sportautó vb harmadik helyéhez, egy olyan évben, amikor a rendkívül veszélyes körülmények között rendezett versenyeken három toppilóta vesztette életét.

Lewis-Evans halála annyira megviselte Tony Vanderwellt, a Vanwall tulajdonosát, hogy 1959 januárjában bejelentette, felhagy a versenyzéssel. Moss innentől nagyrészt Rob Walker csapatával indult, akivel soha nem kötött szerződést. Szóban megállapodtak a feltételekről és kezet ráztak, két úriembernek ennyi is elég volt. 1959-ben még Cooperrel, a következő évtől Lotusszal törtek borsot a gyári csapatok orra alá és arattak még hat világbajnoki futamgyőzelmet. Moss a következő három évben egyaránt a bajnokság harmadik helyén végzett. 1962-re Walkernek sikerült megállapodnia Enzo Ferrarival arról, hogy Moss számára is biztosítsanak egy autót a világbajnoki futamokra, ám ebből már nem lett semmi. Húsvéthétfőn Goodwoodban Moss súlyos balesetet szenvedett, egy hónapig kómában feküdt. Felépülése után már nem érezte magát olyan gyorsnak mint azelőtt, így úgy döntött, visszavonul a professzionális versenyzéstől, de az autósporttól soha nem szakadt el.

moss_walker.jpgStirling Moss és Rob Walker

A bejegyzés trackback címe:

https://fotura.blog.hu/api/trackback/id/tr6015607726

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ződ2000 · http://egzostive.com 2020.04.13. 20:08:46

Remek összefoglaló, nem semmi hogy mennyire hirtelen kellett váltani versenyszámok között akkoriban, ez még a 70-es években is előfordult, igaz akkoriban az F1 királykategória mivolta nem volt annyira egyértelmű.
Moss tényleg nagyon sűrű életet élt, és rengeteg versenyszámban helytált, kevés ennyire sokoldalú pilóta ugrik be (talán Ickx, de ő rövidebb ideig szerepelt az F1-ben, cserében sikeresebb volt a WEC-ben).

Azt viszont egy kicsit furcsának találom hogy mindenhol azt írják Ő igazán patrióta (a wiki szerint UKIP támogató), de leginkább külföldi márkákkal vált sikeressé. Érdekes módon a Mercedes dedikálta neki az SLR Moss editionjét, és Moss márkanagykövetként szerepelt a sváboknál.

eszgbr 2020.04.15. 18:17:43

@Ződ2000: Nem vonom kétségbe hazafiságát, de be kell látni, hogy a karrierje szempontjából meg kellett hoznia bizonyos döntéseket. A sportkocsik mezőnyébe a Jaguarral robbant be, de a Forma-1-ben nem volt olyan brit csapat, amivel esélye lett volna a győzelemre, ezért ment a Maseratihoz, illetve egy évre a Mercedeshez. De amikor a Vanwall, BRM, Cooper, Lotus elkezdett jobb autókat készíteni, már ritkábban ült be külföldi gépekbe.
süti beállítások módosítása